Van az úgy, hogy az ember sokáig egyedül, aztán kissé leolvad az agyában a reaktor, reagál ahogy nem lenne érdemes, és vetít, mint egy régi, rozzant mozi gépésze, akit elfelejtettek nyugdíjba küldeni. Ez egy sci-fi keretrendszerében lehet valami időutazásos paradoxon-boncolgatás, vagy valami sima, pszichológiai kamaradráma, mint ez itt. Ja igen, A manőver (Slingshot) című mozgóképes műalkotásról lenne szó, ahol néhány színész látszik bezárva egy űrhajó-díszletbe (ha már a napja volt tegnap az Űrhajódíszletek Napjának). Van köztük aki feltehetően tényleg van, és van akit csak beképzel az Aki. Oda. (Aha, lelőttem a csavart a végén, de aki nem látta, az úgyse fogja, én meg már.) Egyébként a Titánra mennének, ami tényleg a Szaturnusz holdja, bár nem biztos hogy digitális, miként ebben a filmben semmi sem biztos, bár sokminden nyilván digitális.
Egy kicsit a Solaris (még Andrej Tarkovszkijtól, nem a Klúni Györgyös hálivúdi), egy kicsit Az űrhajós (ja, Adam Sandler, de ez ott igen jó lett), meg egy kicsit a Hold (Duncan Jones filmje), és ezekkel együtt is bír eredeti lenni, látjuk a végét, de nem sejtjük.
Nyomasztónak mondjuk nyomasztó, szigorúan monoton módon az, de hát ez lenne a lényege a pár ember összezárva valami űrizében, hogy elizéljenek ahhoz az izéhez, aminek a (mármint az odaizélésnek) a jelentőségét az egyszeri néző fel sem foghatja, még szerencse, hogy nem is dolga neki. (Tényleg, minden űrös nyomasztásban miért mindig fehér-szürke-steril minden belső tér? Hideg kékes fénnyel világítva persze, mintha direkt arra tervezték volna ezeket, hogy a hibernálásból ébredő zűrhajós, aki eleve szarul van és szorong az elszigeteltségtől, tuti megőrüljön, méghozzá a szűkre szabott filmidőn belül. Ezt speciel már egy kicsit unom, oké hogy olcsó, de egy tényleges expedícióba minimum faburkolatot kellene imitálni, meg a kandalló fényét, hogy túlélhető legyen egy földi idő szerinti karácsony este a Jupiter körüli pályán...)
Mindegy is, John a főszereplő (mellesleg az Afflek játssza, nem a Ben Géza, hanem a Kézi) megzakkan úton a Titán felé, ez már az elején kétségtelen, a végére meg felmerül, hogy nincs is az űrben, az egész csak teszt volt, de kiderül hogy valóban az űrben van zűrben, egyedül és nagyjából megőrülve, utóbbi persze helyzetéhez képest indokolt is.
A manőver egy közepesen sikerült, klausztrofób dráma, de hogy mi a fenétől lenne thriller, azt nem tudom. (Biztos mert thriller mostanában már minden, ami kicsit nyomasztó, nincs benne kötelező happy end, a zenéje meg misztikusnak szánt prüntyögés...) Ettől még egynek jó, de másodszor végignézni nyilván már büntetés lenne. Megérdemelt, de büntetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése