Margus Tsahkna észt külügyminiszter arra számít, hogy felfüggesztik a magyar kormány szavazati jogát az Európai Tanácsban, azaz a felcsúti nem szavazhat majd a bármiről se.
Tsahkna szerint Magyarország Putyin csapatának a része, ami persze orbitális marhaság, és nem szabadna átvenni azt a narratívát, hogy a Dagadt egyenlő Magyarországgal. Ő a pártvezér és kancellár, egy önkényúr, egy wannabe diktátor, aki az efféle alakok rossz hagyománya szerint szeret az államról egyes szám első személyben beszélni („majd emelek a nyugdíjon, ha úgy állnak a számok“), magát és vazallusait pedig az ország (a nép, a nemzet) egészével azonosítani. De az ország az majdnem tízmillió ember, akik nagy része nem Vlagyimir Vlagyimirovics csapatában játszik, bár kétségtelenül van az a hangos, és minden határon túl kormányhitű kisebbség, akik látják, hogy itt még nincs putyini diktatúra, de igényük az már volna rá. Mer ottan rend van, az kurvaisten!
Magamat se érzem a Putyin-csapat tagjának, az orosz kultúrából az irodalom meg a zene érdekel, esetleg a pirog, de azt a mentalitást, hogy nekik mindig valami hatalommániás cárevicset kell a fejük fölé tartaniuk, na azt bottal sem piszkálnám.
Ezzel együtt nem lenne nagy baj, ha a Felcsútok Géniusza nem szavazhatna a Tanácsban, már van is rá precedens, hogy ilyenkor kizavarják kávézni, nagyon diplomatikusan persze, de a kávé az meg közismerten vízhajtó hatású, úgyhogy utána még párszor kiszaladhat vécére, és meg is vannak az aznapi nemszavazásai.
Mert az tényleg túl van már a normalitás meg egyáltalán, az elfogadhatóság határán, hogy valaki folyamatosan hadat visel a szervezet ellen, melynek tagja, egyik döntéshozója, és ehhez képest tartja elsődleges küldetésének az illető együttműködés szétkúrását. Mert csak, mert ő ettől lesz valaki. Mert jó ideje már nemzetközileg akar valaki lenni, ha már a saját percepciója szerint kihízta ezt a kis országot, csak fáj neki, hogy a tényleg nagy játékosok nem veszik elég komolyan. Ezért betart mindenkinek mindenhol, beszél össze-vissza sületlenségeket (mondjuk bölcsességeket össze-vissza beszélni sokkal nehezebb lenne), és azt gondolja, hogy ettől lesz geopolitikai tényező.
Pedig egy frászt. A szomszédom lehet épp egy nagy barom, egy szúnyog meg hozzá képest egy kis semmiség, de a szúnyogcsípés mégis jobban fáj, mint az, hogy nem állok szóba a bunkóval a másodikról. A felcsúti idáig gondolja végig, miközben a sztori vége az, hogy a szúnyogot lecsapják, mint macskát szarni. Most épp erre a lecsapásra készülnek egyre többen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése