Ma reggel is végigásítoztam az aktuális F1-es futamot, nem volt az a nagy bögre kávé, ami kirángatott volna a kissé fejfájós, eléggé punnyadt és felettébb álmos hangulatból, ha nem lettem volna eléggé éhes, enni sem lett volna erőm.
Egyszerűt az egyszerűeknek, de én bonyolult vagyok, úgyhogy rám az vonatkozik, hogy flúgos futamot a flúgosoknak, pláne ha azzal töltik a vasárnap reggelüket, hogy egy „versenyt“ nézve unatkoznak. Oké, ez egyéni szociokulturális gond, a klasszikus minekmentoda-problematika mentén, hogy mi a fenéért nézek én mindig ilyen 1Forma autóversenyeket? Nyilván mert kényszeres vagyok, és ha nem nézem meg, tuti remek verseny lesz, pont mint ahogy mindig akkor esik, ha nincs nálam ernyő. Az ernyő magammal cipelése csak az eső elriasztására jó, versenygépjárművek korai körözésén bealudni meg az izgalmak ellen való.
Úgyhogy az utolsó kör közepén le is lőttem az online közvetítést, és elindítottam valami közéletpolitikai beszélgetős műsort a jutyúbon, pedig a kézigránát-zebrázás-tüntetés heti háromszögéből épp hogy csak egy kis vámháborús trampozás erejéig bírtak kilépni az többek által politikai újságírónak mondott beszélő fejek. És ez így még mindig másfél Michelin-csillaggal érdekesebb volt, mint az autós versenykörözés, az aszfaltcsíkon.
Lehet persze, hogy simán csak katasztrófaturista vagyok, mert mivel a versenyek eleve nem érdekesek (jó, a forma-2 és 3 az még ott van a szeren), várom a kicsúszást, ütközést, piros zászlót, tájfunt, vulkánkitörést, bármit, ami kicsit kimozdítja az egészet az amúgy szokásos rutinból. Mert ezek a csapatok ott az Egyformában nem szarral gurigáznak, hanem sok százmillió dollárral évente, így aztán minimum elvárják maguktól, hogy egy svájci óra pontosságával működjenek. Viszont egy két másodperces kerékcserének meg hiába van sportértéke, nézői élménynek nulla, pedig az egész cirkuszi száguldás aktuálisan amerikai főnökei nyilvánvalóan a show-business részének tekintik a cuccot.
A baj csak annyi, hogy szerintük a show az az, mikor a dobogósokat hófehér Rolls-Royce viszi a díjátadóra (a a háttérben tűzijáték), meg oljasejkeket mutatnak kiöregedett hollywoodi sztárokkal a díszpáholyban. A pályán meg unalom van, kiszámíthatóság, és interaktív hirdetések, melyek egy része még versenyzőnek/versenyautónak látszik, de ez tényleg csak a látszat.
Le kéne szoknom erről is, mondjuk az már egy jelentősebb lépés, ha az utolsó körben ki bírom kapcsolni, mert amúgy a pódiumról pezsgőt locsolást már régóta nem nézem. Pezsgőt se ittam már vagy öt éve, és akkor is kölyökpezsgő volt, ami szénsavas víz, szőlőcukorral, amit persze nem locsoltunk.
pinterest.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése