Azt hiszem giccsfestő leszek, mert már régóta hajtok valamilyen jelentősebb művészeti díjra. Tenni mondjuk nem tettem semmit érte, eddig legalább is, a ráhajtás az nálam fejben történik, mikor egy kávé felett fogalmazgatom magamban az Oscar-gálás köszönőbeszédemet. ("Hálás vagyok Lucy Liunak, mert inspirált, hogy ugyan színésznek csaknem semmilyen, de milyen piszok jól néz ki még mindig...")
A giccsfestés viszont határozottan egyszerűbbnek tűnik, mint a fotelből bevenni Hollywoodot, plusz általánosban rajztagozatos voltam, szóval megvan az alapom hozzá, és hobbim a puzzle (is) ami majdnem mindenben, de mégsem teljesen különbözik a festészettől. Plusz festeni ma már lehet monitoron is, egérrel vagy mivel. (Bár az igazi jó ecsetek állítólag mókusszőrből készülnek, csak el ne mesélje valaki, hogy jutnak hozzá, gondolom nem megveszik jó áron a mókusoktól)
Mert volt a múltkor ez a botrány, hogy egy hamisítatlan vásári giccsekben utazó, mégsem szoba festő Munkácsy-díjat kapott. Pedig az is teljesítmény, hisz az olcsó giccset a legkönnyebb hamisítani, avagy a hamisítatlan giccs érték, azt meg kell becsülni! Plusz része a népi/populáris kultúrának, giccsel dekorálni lakóingatlanainkat igazi népszokás, mert a nép egy jelentő százaléka ilyet szok.
Meg egyébként is, mi a giccs egyáltalán? Állítólag valami olyasféle kulturális izé, objektum, vagy fenomén vagy valami látszata, ami a művészet benyomását kelti, miközben nem művészet. De akkor mi a művészet? Na, ezt senki sem tudja biztosan, nagyjából egy idő után már sejtjük, mi lett az végül, amit kanonizált a kritika, a közönségsiker, az utókor belelátása, és - a képzőművészet esetén - a nagy aukciósházak, csak az nem tiszta, hogy miért pont azokat a műveket/alkotókat? Ez nem esztétikai kérdés (amúgy az esztétikai is csak reagál, utólag értelmezi a belemagyarázás érvényességét, vagy valami hasonló), ez kultúrszociológia, bármilyen antropológia, tömeglélektan meg hatalmi akarat kérdése, miközben csak van valami rohadt lényege annak, mitől lesz művészet a művészet. De nincs, a művészet az valami kreativitás, a giccs meg valami, ami nem az, csak mindenáron tetszeni akarás, amitől meg ilyen banális, direkt és üres dolgok készülnek:
444.hu
Jól néz ki, úgy értem kellemes? Persze. És azon túl? Semmi. Na, valahogy így képzelném a művészet és a giccs különbségét, már ha képzelek róla egyáltalán valamit. (Mert lehet, hogy a világ sincs körülöttünk, így három dimenzióban, plusz ugye az idő, hanem az egész, galaxisokkal meg mindennel együtt, csak egy hologram, valami kétdimenziós felületen tárolt információ 3D-s kivetülése - elvégre ez is egy érvényes kozmológiai hipotézis. Nem népszerű, de érvényes, lehet hogy a természettudományban pont ez a giccs, mert a népszerű, sőt elfogadott elméletek azok szürkék és unalmasak. És matekot tartalmaznak, sokat.)
Na most, a fenti kép - amit tényleg egy 444-cikkből másoltam ide - egy bizonyos Vészabó Noémi alkotása, ő az a giccsfestő, aki miatt épp lemondott a Munkácsy-díj bírálóbizottsága. és hát elnézve a művésznő munkáit a neten, hát igen, ezek színes-szagos vackok. Sz.Varró Nóra nem korunk Rembrandtja, vagy ha már női név kell, Frida Kahlo-ja, de Munkácsy-díja az már lett neki, a gyógyszerész foglalkozású kultúrális miniszterféle meg elment hozzá egy kicsit méltatni, műteremlátogatás keretében.
(Jellemző, hogy a találatok közt rögtön kidobott a gugli egy-két vaterás aukciót, ahol pár tízezerért lehet venni a művésznőtől ezt-azt, az egyik képnek például ez a leírása: "Vészabó Noémi modern festménye fát ábrázol“. És én meg nem jöttem rá, melyik képre illik is ez, úgyhogy lehetséges, VN festészete annyira elvontan művészi, hogy nem is érthetném a képet, akkor se, ha megtalálnám.)Szóval holnaptól, rögtön miután hazaérek a laptopokba bámulásból, neki is állok giccsfesteni, az eredményről majd tudósítok. Hogy mikor lesz Munkácsy-díjam, az még bizonytalan, gondolom kell hozzá egy rendszerváltás, mert ennek mostani rezsimnek már kurva nehéz lenne a kegyeibe hízelegnem magam, pedig van a magánrepülő, vagy skóciai udvarház.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése