Közvélemény helyett

Tegnap a buszon unalmamban valami kormányhitű rádiót hallgattam, ami épp egy hírtévés műsort csinált a fülembe, de nem tehettem róla, a hülye húszas busz mindig ugyanarra jár, én meg untam ugyanazt a városi tájat. Meg a Kossuth rádiót ahol akkorra már fél órája méhészeti kérdésekről értekeztek, ami  meg csak egy fokkal jobba szokásos pártpropagandánál.

Viszont ez egy rendes betelefonálós műsor volt, a szokásosnál kissé laposabb harci nyugdíjasokkal, senki sem hergelte  magát agyvérzésközteli állapotba,  de legalább Szervilis Csávó, a műsorvezető megállapította, hogy hát ezek a "baloldali" közvéleménykutatók mindig hazudnak, nem is kutatják (kutassák?) a dolgot, csak odaírnak valamit, amit Brüsszelből rendelt a Soros Wéber. Pedig ő személy szerint kíváncsi lenne, mi is a köz véleménye?

Ezt én is megmondhatom: semmi! A köznek mint olyannak ugyanis nincs véleménye, az egyéneknek van véleménye, amit pedig a közvéleménykutatók mérnek, az ezeknek az egyéni véleményeknek a statisztikai eloszlása, egy nagyjából és remélhetőleg reprezentatív minta lapján, hibahatárokkal, meg ilyenekkel. (De hát ilyen ez a popszakma, volt már olyan közíró-jellegű, középhatótávolságú véleményvezér is, aki valamelyik pest-budai gőzfürdőben tájékozódott a közhangulat és népvélemény állássáról, mondhatni gőzvéleménykutatott, de legalább a reprezentativitás gyanúját is mellőzve.)

Ja, és egy ideje kollektív tudat sincs, pontosabban egy ideje nem gondolom hogy lenne (ez az egyéni véleményem, ami nem köz), amit kollektív tudatnak hívunk, az a közös tudások (viselkedések, vélekedések, elvárások) együttese, amitől például kommunikálni tudunk egymással, meg együttműködni másokkal, meg levegőnek nézni bárkit. Csak mert közösen tudjuk hogy kell, de sok külön aggyal.

A közvélemény is csak egy absztrakció, ami a való világban nincs, csak többségben meg kisebbségben vannak bizonyos vélemények egymáshoz képest, és ezek percepciója már visszahathat az eloszlásukra. Ha például azt hiszem, hogy szinte az összes haverom vegetáriánus, akkor nagyobb eséllyel mondom, hogy én is az vagyok, függetlenül az ebédre fogyasztott körömpörkölttől. És közben meglehet, hogy ők is így vannak ezzel, külön-külön mindegyikük húsevő, de mindenki azt hiszi, hogy a többiek nagyon nem, így társaságban mindenki játssza a nagy vegát, csak hogy ne lógjon ki a sorból. (És az lesz az immár nem hiányzó hús, aki először rendel sztéket egy közös vacsorán, amit aztán mindenki más is "kipróbál", hátha...) Ennyit a csoportnyomásról, és a kinyilvánított vélemények érvényességéről. Már túl azon, hogy a "köznek" továbbra sincs véleménye, amit meg mérőnk, az néha egészen már. (A sok húsevés amúgy is csak közvény okoz közvélemény helyett.)

Szóval a köz véleményére lehet kíváncsinak lenni, de akkor más sokkal érdekesebb kérdés, hogy hány angyal tud egyszerre táncolni egy tű fokán, vagy hogy ha a hétfejű sárkány hét agyához hét személyiség tartozik, akkor mi dönti el, hogy épp melyikük csóválhatja az egy  darab farkukat. (És hét fejnek mi a közvéleménye bármiről, meg főleg hogyan?)

reddit.com