Fenébe Néni nem ül az ablak mellé a 20-as járaton. Egyrészt mi van ha a buszt hirtelen légikatasztrófa éri, ő meg kirepül a Semmibe? (Igen a Fekvehányás utcai lakólep a Semmi, nem teljesen, az már valami lenne, de legaklább is a semmi purgatóriumának előszobája.) Másrészt meg mi van, ha valaki melléül? Aki treljesen nem ő! És a harmadik, általában legsúlyosabb érvként felhozott ürügy, hogy mi van ha nem tud leszállni? Mert mellette ül valami idegen, aki direkt nem engedi majd, és egyáltalán, a teszkós szatyorban hordott tárcáját hova tegye, ha nem az ülésre? A földre... vagy hogy hívják a buszon a földet. (Padló?)
Szóval állok Fenébe Néni Mellett, kicsit szédül bennem a vércukor, és bár nem fáj a lában, de úgy érzem. És kérdem udvariasan, hogy bocs, de beülhetnék? Mire Néni néni: Meddig megy??? He?
Közöd? - kérdezném, de mindegy ez, a végállomásig mondom. Nem kell majd még egyszer húsz centit áthelyezni a testtömeg-középpontját. (Ezt már csak gondolom.) Bíííztos? - kérdi Fenébe nyanya. Nem bazmeg, lehet hogy addig meghalok, vagy a következő öt perc és/vagy három megálló alatt akkorát változik az életem, hogy leszállok a Kenyérgyár utcánál, de te mehetsz a Gyárig, biztos ott van dolgod - naná, hogy ezt megint csak gondolom.
Én a temetőig - szól végül Fenébe anyó, amit értek, csak nincs benne semmi új, mindenki a rohadt temetőig megy, kivéve akinek a fagyott hulláját fenn hagyják a Himalájában vagy az óceán alján. de, mondom, az előbb van, szóval leülhetek végre? (Vagy rád essek a következő satuféknél, mert nem szeretnék.)
Várja már meg fiatalember (baszki, nem elég ősz a szakállam, még fiatalembereznek a nénék?), mindját leszállok, majd leülhet.
És nem, nem akarom megfojtani, a vonat alá akarom lökni, csak ez buszon bonyolult, ez a valaki képtelen húsz centit arrébb húzódni, hogy elférjek, és benne van a tekintetében, hogy csak azért, mert ez neki jár. Nem azért volt főzőnéni a Gríz és Pelenka művek üzemi konyháján huszonhat és fél évig, meg a tészeben bérszámfejtő kétszer annyi ideig, hogy most bárki csak úgy mellé ülhessen a buszon. Pláne nem olyan, aki kettővel utána úgyis leszáll. A végállomásnál, a türelmetlen barom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése