A makacsul mesterséges intelligenciának nevezett google-alkalmazás szerint (ami nem intelligens, csak digitális könyvmoly) ma van a magyar nyelv napja, 2011 óta már évszázadok távlatában. Arra emlékezve, hogy 1844-ben ezen a napon fogadták el a magyar nyelvet államnyelvvé tevő törvényt, nem is értem miért nem november 44-én ünnepeljük a jeles alkalmat.
És nem mellesleg, ez az 1844 azért is fontos, mert általános tévképzet, hogy 1848-ban a Petőfi, meg a Kossuth meg az a másik csávó, akinek a neve senkinek nem jut eszébe, azok azért is küzdöttek harcolni, hogy a magyar az államnyelv legyen, mert micsoda botrány már, hogy a pesti hentes németül szeleteli a karajt. Pedig akkor ugye már államnyelv volt egy ideje, de ettől például a főváros egy multietnikus hely maradt, ahol a lakóság kicsit több mint felének nem magyar volt az anyanyelve. (Ezért aztán a 12 pontot németül is kinyomtatták.)
Országosan meg 45% volt magyar, 17% szlovák, 13% román és közel 11% német. Avagy a magyarok csak relatív többségben voltak, de többségben, szóval tényleg kellett már az államnyelvezés.
Ma már persze teljesen krájndzs az a fura tizenkilencedik század, így flesbekkből nincs valami kúl vájbja, múzeumba való az egész, mert a múzeum is csak arra jó, hogy szavaljanak a lépcsőjén.
Sokak szerint a az előző mondat csak akkor szólhat indokoltan a magyar nyelvről, ha a napja nem csak 13-ra, de péntekre is esik, mert ezzel a lájnappal csak diszlájkokat lehet kiprovokálni a nemzethalálban gondolkodókból. Azok rédzselnek rajta.
Ugyanis közkeletű tévképzet, hogy a nyelv az elsősorban szótár, amihez ha hozzáadunk egy tízdekányi nyelvtankönyvet, sózzuk, borsozzuk, és elkeverjük, akkor az lesz a nyelv. És pont ezért hülyeség a finnugor elmélet, mert hány közös szavunk van a finnekkel? Na ugye! Pedig a nyelv nem szótár, hanem szerkezet (magyarul: struktúra), a fenyő amin cserélgethetjük a díszeket, de lényegében ettől még ugyanaz a karácsonyfa marad. (Erről már volt szó, vagy tíz éve.)
(Ezzel együtt persze zavar a kurva sok angol szó, akkor is ha magyarul ragozzák, de ez nem valami normatív dolog, szimplán ízlés kérdése, meg egyszerűen nem az én nyelvhasználatom, bármenyire anglomán is vagyok.)
És ugye a nyelvet nem kell védeni, hisz eleve nem is lehet. A nyelv az, ahogyan kommunikálunk, és minden főnévi igenév meg jelzős szerkezet mellé nem lehet rendőrt, de még egy karótnyelt öreg tanítónénit se állítani. Úgyhogy az csak vicces, mikor valakik magyarítani akarják az összes idegen szót (szavat?), mert akkor hogy hívjuk magyarul a papucsot? Elvégre az egy török eredetű szó. Épp csak fontos az is, hogy eredetű, mert attól még magyar, mint az összes többi jövevényszó is, amik nem rombolják a nyelvet csak átépítik a szótárát, márpedig a nyelv az maga az állandó átépítés, mint a kultúra egésze , ez sem állapot hanem folyamat.
p.s. És akkor az előző hasonlatomra még kicsit rákapaszkodva: Annak példájára, ahogy a zebegényi főpolgármester betiltotta a közterületi Halloween-tökölést, be kellene tiltani a karácsonyfát is, elvégre az is egy külföldről átvett szokás, ráadásul a történelmi lépték nézőpontjából nem is régóta van nálunk ilyen, valamikor az 1820-as évek második felében kezdődött ez a nyugatmajmoló divatőrület. Az ősmagyaroknak nem is volt szavuk a karácsonyfára, mi meg csak díszítjük, díszítjük, mintha nem lenne holnap, pedig de.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése