A 34 éves, ugandai születésű, indiai származású Zohran Mamdani nyerte a New York-i polgármester-választást. Ami elég menő, mert a fazon egyszerre muszlim és szocialista, Trampli Donáld nyilván agyvérzésközeli állapotba került ettől. Pedig ő Washingtonban meg Floridában lakik, amik földrajztudomány aktuális állása szerint New York-ban vannak, szóval Mamdani neki nem polgármestere, miközben ő még mindig az új polgi elnöke. Nyilván annak őszinte sajnálatára, a győzelmi beszédében be is szót a Csodálatos Hajúnak (Trampli így is hivatkozott már magára), ami egy bevándorló, szociáldemokratától legalább is a minimum.
Mondjuk az efféle választásokban a nagybritánok előrébb járnak, ott már régebben is volt muszlim tagja a Lordok Házának, a szintén muszlim Sadiq Khan meg már 2016 óta London polgármestere, no meg volt már hindu miniszterelnökük is Rishi Sunak személyében. (Sőt női miniszterelnök is volt már, eddig három (Margaret Thatcher, Theresa May, Liz Truss), a jenkik meg összesen két vesztes elnökjelöltet tudnak felmutatni női vonalon (Hillary Clinton, Kamala Harris), ráadásul midketten a Trampli tata ellen vesztettek, ami különösen kínos, avagy szégyenteli. Egy ekkora fogalmatlan bunkóval szemben veszíteni? Szánalmas...
Amúgy meg ez az egész csak maga a globalizáció egyik fejleménye (már túl azon, hogy a koreai porszívóm, meg az amerikai farmerem is Pakisztánban készült), úgyhogy igazából nem is nagy szám, hogy egy igencsak multietnikus Egybesült Államokban meg Egybesült Királyságban mindenféle származású, bőrszínű és vallású emberek mindenféle fontos pozícióba kerülnek.
Az igazi truváj az lenne, ha pl. Amerikában egy vállaltan ateista lenne az elnök, az ott elképzelhetetlen, minden politikus annyira szájkeresztény (afféle kötelező talajgyakorlatként), mint Makó Jeruzsálemtől. A briteknél meg az lenne a nagyot gurítás, ha a minielnök mondjuk kiírna egy népszavazást a monarchia eltörléséről, és a nép azt meg is szavazná. Na, ezek igazi sci-fik lennének, pont mint nálunk egy leszbikus (azaz egyúttal nőnemű) kormányfő, de nekünk csak orbánfők jutnak, nyilván mert ideológiailag nem vagyunk elég képzettek, illetve bele vagyunk ragadva egy száz évvel ezelőtti, autokrata-paternalista izébe.
Bele kéne húzni, mert nem tíz évre vagyunk lemaradva Ausztriától immár hetven éve mindig. (És tényleg, 1925-ben Bethlen Pista bácsi volt az orbánfő, aki a mostaninak is egyik példaképe, bár inkább Gömbös Gyulaként viselkedik, az osztrákok meg 1955-ben lettek igazán függetlenek, miután kivonultak a szovjet, meg a nyugati szövetséges csapatok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése