Holnap lesz a fegyverszünetre emlékezés napja, mert 1918 november 11-én kötöttek fegyvert a szünetekre, ezzel vége lett annak az első világháborúnak, amit nem is így hívtak. Hát igen, az emberek gonoszak, önzőek, és agresszívak, minél több hatalmuk van, annál inkább, és amíg nem élünk anarchoszindikalista közösségekben, vagy nem bombázzuk vissza a komplett civilizációt az egymástól javarészt elszigetelt hordák korába, addig lesznek háborúk a világban, valamint világháborúk a lesznekekben.
De 1918 után csináltak egy később nem sok mindenre jó Népszövetséget, hogy akkor ettől nem lesz több Nagy Háború (mert ez volt nekik a I.vh. - The Great War), persze lett, és utólag, a második fényében kezdték elsőnek hívni azt a világháborút, ami azért eléggé főleg európai volt, igaz itt széltében-hosszában, valamint hosszan.
És a második nagy civilizációs pofáraesés után lett a Fegyverszünet Napjából (Armistice Day) az Emlékezés Napja (Rememberence Day), mert több háborúban sem sikerült pont november tizenegyedikén tüzet szüntetni. Ja, ennyire nem tiszteli a hanyatló nyugat a hagyományokat. De azért a britek, meg úgy általában a Nemzetközöség országaiban ez legalább rendes ünnepnap.
Nálunk nyilván nem, nekünk Trianon kell fájni, elvégre egy kisebb versailles-i palota nagyon fájdalmasan szimbolikus egy helyszín. Pedig ennek a Trianon-mizériának a nagyon nagy részén túl lehetnénk rég, ha komolyan venné Ártunk és Ormányunk az EU-t és nem valami ellenséges birodalomként tekintene rá. (De tényleg, miféle ellenséges birodalom az, aminek a koronatanácsában ott ül a magyar fővezér, talpig vétójogban? Mindegy, logikát kár keresni ott, ahol mindig csak valami aktuális érdek volt helyette.)
Amúgy az emléknapról írtam már korábban is itt, meg lehet nézni a remek fotómat még 2014-ből, mikor a kitörés százéves alkalmából rakták körbe a Towert kerámia pipacsokkal. ha már a piacsok a szimbóleumai az egésznek, ami eredetileg valahol Flandria mezején nőttek az elesett katonák sírján, legalább is az akkoriban népszerű vers szerint. És azóta tényleg első számú jelkép lett a pipacs, amit papírból ilyenkor szinte mindenki hord a ruháján a nagybritánoknál, nyilván hogy ki lehessen szúrni az utcán, kik a turisták, akiknek csak tegnap eset szállt le a gépe valahonnan.
Mondjuk Petrával mindig szereztünk be ilyen poppyt, van is itthon még kettő-három, szerintem ki is tűzöm az egyiket, ha már végre nem utólag jut eszembe az egész. Tényleg, hamvazószerda volt már idén? Nem tudom mi az, de jól hangzik!
www.n-kesteven.gov.uk
p.s. Itt az említett vers is, csak hogy legyen:
Flandria mezején
Flandria mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket;
s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben
nem hallod őket.
Mi vagyunk a halottak,
kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott
ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket
s most itt a vég,
Flandria mezején.
Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni,
bár pipacsok nyílnak
Flandria meze
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése