Kefél, lő, meghal

Aileen Wuornos hét férfit ölt meg, amiért ötször mondtak ki rá halálos ítéletet, ehhez képest béna volt az amcsi gazságszolgáltatás, mert csak egyszer végezték ki, bő tíz évvel az ítélet után. Máig is, a legismertebb sorozatgyilkosok között tartják számon, most pedig igazságot tennének a nevében. Mondjuk hét gyilkosságért lehetett volna hét halálos ítélete is, de kétszer azért, például rögtön az első esetnél, önvédelemből ölt.

A rém (Monster) című 2003-as film az ő történetét dolgozza fel, elég erős hatásokra építve. Magát Aileent Charlize Theron adja, aki tizenöt kilót hízott, és kábé ugyanennyi sminket dobott le a szerep kedvéért, elvégre egy lepukkant prostit kellet játszania. Aki tényleg a legalja, white trash alakoknak kell csak, lompos, loncsos és bozontos, benzinkutak összeszart mosdójában tisztálkodik, és amikor nincs dolgozásban, ócska lebujokban issza le magát.

És egy ilyen bárban fut össze a nála jóval fiatalabb különc leszbi, Shelby (Christina Ricci) szedi fel, bár Aileen eleinte ezt nem akarja (csak fokozatosan jön rá aztán, hogy ő is leszbikus), de aztán berúgnak, és együtt töltik az éjszakát. Már bontakozna a kapcsolatuk, de ezt Shelby (a valóságban Tyria) szülei eleve nem nézik jó szemmel, meg hát ugye jön az első gyilkosság. Ami ugye önvédelem, mert a reménybeli kuncsaft, aki az út szélén szedi össze a nőt, összeveri, megkötözni, és csak aztán kezdi erőszakolni, pedig hiába prosti a csaj, ezt már nagyon nem akarja. De kiszabadítja magát, és mivel saját testi épsége érdekében eleve pisztollyal a táskájában jár, halálra lövi a delikvenst. És csak azután rugdossa véresre.

Szóval már több okból is le kell lépnie, Shelby megy vele, Aileen megpróbál valami rendes munkát szerezni, naná, hogy nem jön össze, kiáll megint az út szélére, de a soron következő kuncsaft is golyókkal a testében végzi, és ebből csak kettő van a herezacskójába. Aztán innen nincs megállás. Shelbynek érthetetlen módon egy idő után elege lesz abból, hogy a párja már mindenkit lepuffant, aki elvinné egy körre pénzért, pedig ha belegondolunk, mi más tehetne? Rájött, hogy leszbi, nem akar férfiakkal kefélni, de kellene a pénzük.

A vége persze az, hogy rendőrök elfogják, bíróság, miazmás, az excsaja ellene vall, és bár Aileen a saját bevallása szerint a börtönben megtér Jézushoz, akivel majd együtt jön vissza a mennyből a végítélet fennforgásakor, de ez már nincs benne a filmben. Csak egy felirat, hogy tizenkét év halálsor után végül 2002-ben kapta meg a méreginjekcióját.

Magában a filmben az a fura, hogy szinte sajnáljuk a sorozatgyilkost, mert nagyjából úgy mutatják be, mint egy mocskos világ lecsúszott és megalázott áldozatát, azt persze a fene tudja menyire volt az, de dramaturgiailag teljesen hiteles a cucc. Talán ezért is van Aileennek máig is jelentős kultusza, hogy ő nem egy Ted Bundy, a mosolygós pszichopata, aki tényleg önként és dalolva dolgozott meg a kivégzéséért, mikor úgy 30-40 nőt ölt meg, már maga sem emlékezett rá pontosan.

No meg Charlize Teron élete átalakulását és egyben alakítását produkálta, pont olyan trampli, mint a valódi Aileen volt, meg is kapta érte a Golden Globe, meg az Oscar-díjat jól. A huszonéves Christina Ricci meg egyszerre nagyon cuki, rém romlott, és meglehetősen drámai, csak ahogy szokott, nem is értem ő miért nem Oszkár még mindig...