Tegnap azt írta a HVG, hogy „Felére esett vissza a „háború” szó említése a közmédiában a választások után“. Pedig erről szólt az egész felcsútista kampány, hogy nem kell választási program, nem kellenek szakpolitikák, nem kellenek nemzetközi kapcsolatok (elég ha néhány pszichopata wannabe-diktátor a barátjának nevezi a felcsútit), úgyhogy az üzenet annyi volt, hogy háború, Brüsszel, háború, háború, ukránok, háború, Brüsszel, Brüsszel, háború, háború, háború.
Erre most már nincs is elég háború, ami felháborító, elképesztő, és veszélyes! Úgyhogy egy kis gyors kármentés: Derűre is háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború, háború!!! Csak hogy ne essünk ki a gyakorlatból.
Nna, ha ezzel megvolnák (megvolnék?) beleolvasván a Zorigóba (igazából zorigókba, hisz az egymásra hivatkozó, eképp egymást klónozó médiákok nyugodtan köznevesülhetnek zorigókként) látám, hogy nem csak a köznek nevezett állami médiában vettek vissza a háborúzásból. Most nem fenyegetnek, próbálnak gunyorosak lenni, nyilván mert az a recept, hogy ha az ijesztegetés nem jött be, nevetségessé kell tenni a még mindig ellenségnek tekintett azóta győztest. A rettegtetés persze nem nélkülözhető, csak egy időre elküldték nyaralni Látenciába, ami egy igen szép sunyi ország. (Lehet, hogy sunny is, de lényege, hogy csak a takarásból látszik ki picit.)
Úgyhogy mindenki, aki nem ők, az innentől nem veszélyes ellenség, hanem szánalmas senkiházi, ennek megfelelően:
- „Zelenszkijt porig alázták és még ő trombitálta világgá“
- „Indulhat a találgatás: Magyar Péter hazudik vagy Zelenszkij?“
- „Rendkívüli olajblokád: Orbán Viktornak ismét igaza lett“
- „Brüsszelben örülnek a magyar választások kimenetelének, Ukrajna ügyei újra napirendrenden“
Nade kérem, hol vannak az ukrán kémek, a hrivnyává guruló, aranyrúd alakú dollárok, az energiaháború Ukrajnával? Most kell megtudnom, hogy tök hiába voltam beszarva hónapokig az ukrán fenyegetéstől? Ne már, ez nem ér most porolhatom le a klímaszorongásomat, vagy vehetem elő a bármelyik másik szorongásos neurózisomat a fiókból, mikor már olyan jól megszoktam hogy háború lesz, főleg az ukránok sátáni elnöke miatt? Aki ezek szerint nem tudjuk, hogy nevet-e a végén, de nekünk most nevetni kéne rajta.
Szorongok inkább azon, hogy mennyire rohadt bonyolult ez a világ, ha az ember gyáva keményen drogozni vagy erdei remetének lenni.
Maradjunk inkább az eddigi hangulatban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése