Süt az a rohadt Nap, telibe talál, mikor talpig feketében leosonok a szeméttel, aztán veszek zsömlét a kisboltban, s közben érzem, hogy izzadság csorog le a bézbólsapkám alól, mikor pedig azt nem is akartam venni, de termelni sem, egyszerűen elvagyok nélküle.
Pedig most hogy végre szombat, nagy terveim voltak az életre, főleg, hogy az ebéden kívül nem csinálok semmit.
Vannak rossz tapasztalataim a valamit csinálásról, múltkor Dömdödömmel fát vágni voltunk az erdőn, de olyan szerencsétlenül dőlt a fa, hogy Dömdödömm alászorult. Úgyhogy ma inkább a fotelből bélyegyűjtök, úgyis van még itthon néhány állegyifjú nyírfaaréten, majd faragok belőlük fogpiszkálót, ha el nem baszom.
Én bírtam az ősziesen kora tavaszi esőket mostanában, bár a többség nyilván kultiválja a kinti harminckét fokot, de hát én utoljára akkor voltam többség, mikor nem tűnt föl, hogy piros hó esik. Úgyhogy bár ültem kicsit az erkélyen, hogy generáljak magamban némi D-vitamint, de fél óra után bemenekültem, mert egyrészt utálok napszemüvegben olvasni (a nélkül meg kiég a retinám a fehér papírtól), másrészt izzadni kezdett a térdem, ami eddig nem volt jellemző, és szeretnék megtartani legalább néhány testrészt magamnak, ahol nem verejtékezek.
De legalább kiraktam kissé a hónapok óta döglődő fikuszt, hátha összefotoszintetizál magának némi életerőt. Ezzel nagyjából meg is tettem mindent, ami tőlem lehetséges, hisz csak a héten két banánhéjat komposztáltam na jó, botmixerrel daráltam le), hogy hátha azzal a földjében jobban lesz, ha már állítólag valami gombás betegségtől vedlik sárga leveleket. (Mellékszál: egy elütés okán eszembe jutott, van-e olyan, hogy bootmixer? Ha talán, az amolyan vissza a kör elejére szerszám lehet, amely egy véletlenszám-generátorral válogat.)
A meleget viszont a kaliforniai származású teknős sem bírja, de miután kiültem az erkélyre, és rátenyereltem a aljzatbetonra, rá kellett jönnöm, hogy a helyében én sem szeretnék sült teknős lenni,. Úgyhogy kapott maga alá egy ócska törölközőt, ami által három és fél perccel tovább bírta süttetni a páncélzatát, aztán áttette székhelyét az árnyas konyha hűvös járólapjára. (Közben még megpróbálta megenni az egyik cipőm fűzőjét, de rájött, hogy az nem hal, nem rák és nem banán, mást meg mostanában nem is hajlandó megenni. De a fűzőt melyiknek nézhette?)
Én is maradok a szobában, lassan átállva nyári menetrendre, mikor persze a forró fürdő legalább olyan jó, mint télen, mert utána a harmincpár fok, már nem is tűnik soknak. De mivel elég magasról süt le a Nap a kopár szik sarjára (na ja, két hatsávos kereszteződése, ahol vagyon az lakásom, alkatilag csak kopár tud lenni), legalább ne be a szobába, szóval még nem kell a ventilátor, légkondi meg nem volt, nincs és nem fog vanni. Ha nagy lesz a hőség, majd iszom jéghideg tökfőzeléket, de ha mégsem, majd elájulok, míg le nem csillapodik bennem az izzó hazaszeretet. És a megannyi velszi bárd.
Forró cucc fogyaszthatóan, torzított gitárral...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése