Tegnap délelőtt tizenpercet vártam egy nemlétező buszra. Tizenperc sétára a lakásomtól, csak fájt a lában. A fejem és a hangulatom, de azoktól még tudok gyalogolni, egy fájó hangulattól legfeljebb bandukolva megyek, de konokon előre.
Az úgy volt, hogy megnéztem az internetes világhálón a menetrendet, az meg aztat mondta, hogy tíz nulla-nullakor indul egy hetvenkettes a végállomásról. De vagy egy tízes indult hetven-nulla-kettőkor (csak nem tudom, az mikor van, iskolás korom óta nem kellet hetvenes számrendszerben pontos időt mondanom), vagy tényleg egy hetvenkettes, csak eltévedt. Mióta emberek vezetik a buszokat, előfordul az ilyen, és is tévedtem már el buszon, pedig nem is vezettem.
Némi reménytelen, szédült álldogálás után megnéztem a buszmegállós táblát, mert a nagyon digitális kijelző kuka volt, mint a tényleges alatta, de azon nem volt ilyen busz. Ettől még vártam azért kicsit, mert régi volt már az a tábla, és felettébb koszos, gondoltam rég frissítették, ellenben az online menetrenddel. De nem, igaza volt, ahogy végül sétáltam haza, egy busz sem húzott el mellettem, csak pár kamion, de azok se arra mentek.
Minden internet hazudik!
Vagy ha mégsem, akkor az van, hogy az a busz, amivel jöttem volna haza, az csak az interneten közlekedik, vagyis annyira virtuális, mint az én kamionjaim abban a játékban. A héten épp egy lánctalpas markolót szállítok valahová Skandináviába, csak mostanában nincs időm haladni vele, mert leköt a munka, pedig ha az a bazi nagy gép igazi lenne, a fene se dolgozna, eladnám kicsit áron alul gyorsan, és a megélhetésem egy darabig biztosított lenne az árából.
De ahogy az online busz nem hoz haza, úgy hiába lépek le a virtuális szállítmánnyal, nem tudom elsózni a közeli second hand boltban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése