Találtam egy remek könyvet az egyik polcon, nyilván azért, mert valami teljesen mást kerestem, ami meglett, de a eleve a másik szobába. (Mert az van, hogy a könyvek vagy vannak valahol, vagy mennek valahová, de jellemzően menekülnek előlem. Pedig nem szoktam belefirkálni, aláhízni is igen ritkán.) Szóval ez volt az ügydarab, talán Petra mentette anno a könyvtárból:
A dizájnból is látszik, hogy annyira azért már nem modern az a Közepes-Britannia, amit bemutat, mert bár egész új, 1971-es kiadás, de eredetileg 62-es, vagyis a retróhullámot is előzi vagy húsz évvel. Persze 71 is régen volt, olyankor még én sem éltem, vagy csak nem ebben a testben, esetleg most sem élek, mint ahogy senki se, csak kollektív hallucinációk vagyunk egy hibás Mátrixban. De ennyit a kötet külalakjáról.
Beleolvastam persze, főleg a tömegkommunikációról szóló rész érdekelt. Érdekes módon a „média“ kifejezés nemigen jött szembe, mondjuk a mass communication sem, biztos mert utóbbiban benne vannak az újságok is, úgyhogy a rádiótévé az korabeliül simán csak broadcasting, magyarul mondjuk műsorszórás. Ami a hatvanas évek elején gyakorlatilag egyet jelentett a BBC-vel (British Broadcasting Corporation ), nem voltak még igazi kereskedelmi adók, helyi rádiók talán.
A BBC pedig már akkor is reklámmentesen működött, előfizetési díjakból. És megtudtam a könyvből, hogy egy évre alapból 7 font volt a sarc a tévés háztartásoknak, de csak ordinöri televizsön esetén. És hát a szokványos (rendes, átlagos) tévé az fekete-fehér volt, ám aki színes televíziós vevőkészülékkel luxizott, az fizethetett 12 fontot, ami már havi egy! És asszem ezek csak egy tévére vonatkoztak, tehát a gazdag senkiháziaknál felmehetett 36 fontig is akár, a fülé már nem, vagyis ha a vidéki kastélyában valakinek volt egy negyedik tévéje is, azt már ingyen nézte a kertész meg az alfőlovász, persze ők nyilván csak fekete-fehérben.
És a vicc kedvéért utánanéztem, mennyibe fájt a szocialista, népművelés-alapú, szigorúan egycsatornás televíziókészülékezés a magyaroknak, aki akkor még nem voltam, mármint az 1970-es évek legelején. Mert még nem voltam egyáltalán, mint mondottam volt.
Szóval, 20 forint havonta! Ez nem hangzik soknak, de mellé kell tenni, hogy akkoriban egy munkás vagy más alacsonyabb státuszú alkalmazott átlagos fizetése kábé 2200 forint volt, de sok helyen ennél kevesebb )mert az átlagot a nehézipar meg a bányászat húzta felfelé. Vagyis egy cipőfelsőrész-készítő az fizetése nagyjából egy százalékát adta le a Táncdalfesztivál meg a Ki Mit Tud? élvezetéért.
Na most, ugyanekkor egy angol munkás átlag 120-130 fontot keresett egy hónapban, de ha nem volt színes tévéje, csak ordinary, akkor úgy havi hatvan penny volt a tévéköltsége, ami messze kevesebb egy százaléknál. Maximum egy fél. És ezért két BBC csatornát is nézhetett, szemben a magyar kollégával, aki csak egyet, de az sem volt Bíbíszí-alakú.
Ebből is látszik, mennyire igaza volt a középiskolásoknak szánt Honvédelmi ismeretek című tankönyvnek, aminek bevezetőjében még 1988-ban is azt olvashattam, hogy: „A kapitalizmus általános válságának talaján küzd a fennmaradásért.“ Na ja, ezek a hülye angolok (angolhülyék!) még le se nyúlták rendesen a saját proletariátusukat, szemben a proletárdiktatúrát építőkkel. Tényleg általános válságban lehettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése