Hallgattam valami podcastot egy darabig, nem szándékosan, csak feldobta az algoritmus a lejátszási listába, én meg mosogattam. Abben pedig két alsópolcos sztendapos arc beszélegetett valami hihetetlenül unalmasan, de legalább igen érdektelen témákról.
Mert mikor humoristák arról beszélgetnek egymással(!), hogy hogyan kell humoristáskodni, meg hogy a kinek melyik poénja tetszett nekik, még 1823-ban, abban nincs semmi vicces. De még csak nem is érdekes. Ha például rántott padlizsánt eszek, rendszeresen nem érdekel, mennyit kellett öntözni az ágyást, vagy milyen komposztot használtak hozzá, egy padlizsán vagy jó vagy nem, a többi nem rám tartozik. (Jó, hát az esetleg tartozhatna rám is, milyen növényvédő szereket spricceltek rá, de igazából az is mindegy. A foszforsav-észtereknek vagy a neonikotinoidoknak úgysem érzem az ízét, élelmiszeripari laborom speciel nincs itthon - már zaciba vágtam - és amúgy is, ha jó az íze megeszem. Két soksávos főútvonal kereszteződésében lakom, ennél szarabb levegő a környéken nincs, és akkor aggódjak egy padlizsánon is?)
Ennek megfelelően nem hallgatok olyasmit, hogy mitől biopadlizsán a nagyipari cukkini, mint ahogy az se ráz meg, mikor két vízvezetékszerelő a különböző márkájú tömítéseket rangsorolja. A magukat néha indokolatlanul viccesnek gondoló, ám főállású humoristák beszéljék meg egy kocsmában a szakmai fogásaikat („Viccesnek kell lenni ez a fő. Meg hogy röhögjenek bazmeg.“), de engem nem érdekel egy efféle diskurzus. A pornónál még van némi húzása a „behind the scenes“ történeteknek, bár gondolom a fogyasztók nagy részét ez sem érdekli, az igazán érdekes szakmák képviselői (kémek, diktátorok, terroristák, ufók) meg nemigen beszélik meg a nyilvánosság előtt, hogy mikor kit vagy mit kell majd megbombázni, elrabolni, megszállni, megvesztegetni és a végén sóval behinteni.
Ezekkel a sztendapos arcokkal úgy általában az a baj, hogy (nagyon kevés kivételtől eltekintve) éppen csak annyira érdekesek, amennyire a színpadon, már ha egyáltalán, mert van aki már ott is kínos. Ami meg esetleg érdekes bennük, azt amúgy is belehímezik az előadásaikba, nyilván túltolva mindent, de ettől néha csaknem viccesek lesznek. A többi meg néma csend, ha jól csinálják...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése