Megtekintettem a Netflixen a Social Dillema című majdnem dokumentumfilmet. Azért majdnem, mert majdnem film, és majdnem dokumentum, de egy ilyesmitől elvárnám, hogy mondjon valami újat. Ez meg annyi újat mondott, hogy a fészbuk függőséget okoz, hogy igazából az adataidra fáj foguk, hogy aztán ömlesztett áruként eladják a hirdetőknek. Na ja, de ezt eddig is tudtuk, legfeljebb nem sejtettük.
A filmben egyébként a nagy techcégek, a Facebook, a Google, az Insta meg hasonlók egykori vezető munkatársai osztják az észt. Mint afféle bűnbánó maffiózok vagy visszavonult pornósztárok mondják, hogy de ők csak jót akartak, fiatalok voltak és kellet a pénz, vagy simán csak azt a bullshitet, hogy ők fejlesztettek egy jó kis technológiát, csak a hülye emberek kezdték rosszul használni.
És szerintük az egész social media-val az nem hogy a fő, de szinte az egyetlen baj az, hogy függőséget okoz. Hogy az adatainkat árulják bárkinek aki megveszi, hogy indokolatlanul és idióta módon cenzúrázzák a tartalmakat, hogy lassan Cukkerberg Elvtárs a világ csendőre, de szarik adót fizetni azokban az országokban (vagyis majdnem az összesben) ahol bekaszálja a nagy profitot, arról csak érintőlegesen beszélnek. mert a baj ugye az, hogy a tinik, a már nem annyira a tinik és a kurva régen voltak már tinik folyton a telefonjukat nyomkodják. Oké, sok éve én is elhűlve néztem egy londoni buszon, ahogy két egymás mellett ülő, tizenhat éves horrorbarbi láthatóan egymással csetel, de esetükben nem is volt akkora baj hogy nem nyitják üvöltve fakingolásra a szájukat nekik.
Szóval a függőség, a gonosz, nagyon gonosz okostelefon tényleg csak az egyik probléma, és lehet hogy nem is a legnagyobb. Elvégre a világ változik, nem kommunikálhatunk már füstjelekkel, másrészt az ilyen szélsőséges jelenségek után az inga rendszerint visszaleng. Tíz év múlva ezeknek a luvnyáknak már tele lesz a hócipőjük azzal, hogy vécére sem mernek menni a telefonjuk nélkül. És akkor, életükben talán először, kikapcsolják a picsába, hogy majd később megnézik mi újság a közösségi hálón, vagy küldött-e valaki ímélt. Már most is létezik - nagyjából a harmincas generációnál - a "Töröld magad a fészbukról" mozgalom, mert sokaknak van elege abból, ahogy ez az egész eluralja az életüket.
Az enyémet például már most sem uralja el, a telefonnal csak telefonálok, a fészbukra fölnézek hetente párszor, a twitter oldalán meg például még sosem jártam. Nekem ez itt a kommunikációs függőségem, de hát valamivel el kell töltenem magányos estéimet (tényleg magányosak, évek óta már, legfeljebb most már a délutánjaim is azok), ha már a tévéműsor nézhetetlen, a lámpafénynél olvasástól meg megfájdul a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése