Mi mindig is a tízmillió valamihez értők országa voltunk. A fodbalhoz, a politikához és a gasztronómiához (pörkölt emberek, pörkölt és bográcsban főtt pálinka!) eleve mindenki ért, de ezen felül időszakosan voltunk már a milliónyi biztonságpolitikai szakértő, választási matematikus, űrkutató és újkortörténész országa is, ma pedig a sarki postára nem lehet úgy bemenni, hogy ne tucatnyi járványügyi szakértővel kerüljünk egy légtérbe. (A sarki posta egy kisebb üzletközpontban van, így bár csak kihalásos alapon lehet bejutni, de a bejárat előtt is zárt térben várakozunk.) Vannak akik verbálisan szakértenek, hangosan hirdetve az igét, miszerint a nagy dózisú cévitamin még nagyobb dózisú törköllyel nem csak a korona- de a rákvírust is távol tartja, illetve nótázással egybekötve az esetleg már összeszedett fertőzést is kiűzi belőlünk, vagy hogy a farmernadrág ad tuti védelmet, de csak ha gombos, mert a cipzárt még le tudják húzni a bevállalósabb vírusok. Mások simán csak ráutaló magatartással terjesztik saját nézetüket, miszerint a maszk önmagában hatásos védelmet nyújt, mindegy hogy az ember az arcán, a nyakán vagy a zsebében hordja. k azok, akik otthon valószínűleg egy maszkot akasztanak a bejárati ajtó fölé, ez eleve elijeszti a fertőzést, de még a gonosz szellemeket is. Már ha a kettő nem ugyanaz...
Mivel azonban ténylegesen az emberek legnagyobb része kicsit sem ért az egészhez, mert nem csak hogy nem szakorvos, hanem még hidegburkolónak is a közepesnél szarabb, maradnak a babonák, a népi varázslás urbánus formái, illetve az indokolatlan bizalom abban, hogy őt aztán semmiféle baj nem érheti. Vagy a kizárásos elvet alkalmazva igyekszik elkapni mondjuk a bárányhimlőt (ha már gyerekkorában kimaradt neki), mert annak tényleg kicsi az esélye, hogy valaki egyszerre legyen covidos és bárányhimlős. (Ez olyan mint a kalsszikus módszer arra, hogyan csökkentsük az esélyét annak, hogy a repülőgépünk bombamerénylet áldozatává váljon. A dolog egyszerű, vigyünk mi egy bombát a gépre, amit persze nem robbantunk fel. Mert annak mondjuk egy a millióhoz az esélye, hogy egy bomba van a gépen, de annak, hogy két bomba, nos annak már egy a milliárdhoz.)
De a legjobbak azok, akik szerint minden fejben dől el, ha nem akar megfertőződni, akkor nem fog, csak elég erősen kell nem akarnia. De ha nem eléggé nem akarja, akkor még mindig lehet szkájpolni a pszichiáterével, és vele jól kibeszélheti magából a vírust. Mert a vírus az olyan, hogy a régóta elfojtott traumákon tenyészik, legutóbb is rájöttek a dokival, hogy azért fájt hetekig a háta, mer annak idején túl korán szoktatták bilire. A nátha pedig nem a novemberi időjárásnak köszönhető, hanem annak hogy nyolcévesen szerelmes volt a tanítónénibe, de magának sem merte bevallani. A lélegeztetőgép bármikor kiváltható néhány terápiás üléssel, ha pedig utána gyújtunk néhány füstölőr Síva tiszteletére, akkor hosszabb távon is védettek lehetünk.
Hasznosak továbbá a terápiás állatok, ha nincs kéznél pszichiáter, a kutyának is feltárhatjuk lelkünket, legfeljebb őt kevésbé fogja érdekelni, viszont vele a kijárási tilalom idején is mehetünk egészségügyi sétára. Pár hónapjaki gondolta volna, micsoda előnyt jelenthet egy kutya, akinek kakálnia kell.
Nos, az ilyen marhaságokhoz képest az UV-fénnyel fertőtlenített telefon, vagy a rektálisan alkalmazott (igen, alulról feldugott) multivitamin-tabletta csak gyenge kísérlet, a hülyeség-világbajnokságon selejtezőt is alig ér. A hardcore persze az, hogy nincs is vírus, azt szervezetünk állítja elő, de innen már csak egy lépés, hogy mi sem vagyunk igaziak, amit magunknak meg a világnak hiszünk, az egy szimuláció, egy számítógépes játék, amit egy kozmikus kamasz játszik, szigorúan godmode alapon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése