- Maga itt a tánctanár?
- Lófaszt, én az illemtanár vagyok?
Van ez a Menczer nevű Tamás, aki rövid idő alatt a fidesz utódpártjának, a felcsútista szektának emblematikus alakjává küzdötte le magát. Hogy sportriporternek milyen volt, azt tudja fene (autóversenyeket nézek csak, és még mindig), de politikusként jól hozza a műveletlen, ám magabiztosan bunkó verőember igen posztmodern karakterét. Mert egy politikus ma ilyen, na jó, főleg nálunk, és főleg az ő köreiben, dehát Menczer elvtárs (jó elvtárs!) is hatalmon van, bár pont nem választotta senki.
Most épp azért van vele tele a sajtó, mert mert bunkó volt, naná hogy Magyar Péterrel. Nem mondom fel az egész sztorit, gyerekotthonok, kampányüzemmód, ilyenek, amitől zárt ajtók mögött tuti vértolulást kap a Dagadt, a kamerák előtt meg felbassza magát kis segédje. Eleinte színpadias (a MivanMivanMivan? -paragidma mentén), aztán már simán csak egy agresszív barom, miután rájön, hogy nem is kell megjátszania magát, ő ilyen. Amitől persze az egész előadása kontraproduktív lesz, letahózza Magyart, de olyan agresszív tahó módon, hogy önmaga paródiájává válik ez a hőbörgő hülye. („Te elárultad a gyerekeidet, elárultad a családodat, kicsi” (...) „Már reszketsz, kicsi. Ennyit tudsz? (…) Te egy hazug gazember vagy, minden szavad hazugság.” - no igen, így beszél egy konzervatív kormánypárt embere. Igaz gentleman, na, plusz süt belőle a keresztényi megértés felebaráti szeretete.)
És Menczer a Párt szóvivője (pontosabban "kommunikációs igazgatója"), egyik arca, a felcsútizmus nyilvánosság számára tálalt vizuálverbális esszenciája, aki mind stílusában, mind mondanivalóját tekintve tökéletes. Főleg, ha elsődleges küldetése a polgári-nemzeti-konzervatív ideológián belül is hangsúlyos, kereszténydemokrata irányvonal erősítése, elsősorban a részeg kocsmai bunkók között, és színvonalán. Abban kurva jó a fickó, mondhatni egy közülük.
Gyakori eset, hogy egy kutya irgalmatlanul vicsorog, és úgy ugat, hogy a szomszéd ház ablaka is beleremeg. Na most ilyenkor rendszerint nem dühös, hanem fél, de legalább is bizonytalan magában meg a helyzetében, úgyhogy agresszívan lép föl. Nekem meg erről Menczer elvtárs jutott eszembe. És persze a körülötte, de leginkább a feje felett gomolygó hűbéri rendszer, ez a mi kis neofeudális legitim önkényuralmunk.(Bocs, az övék, bár annyiban a miénk is, hogy mi szívunk, és nem ám finom gandzsát!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése