Ma van a Mikulás születésnapja, ezért kapnak csokit azok, akik valakinek a gyerekei. (Plusz megvan még legalább egy szülőjük, nem állami gondozottak, vagy nem ötven évesek már. Na jó ez utóbbi nem teljesen kizáró ok, én is kaptam Mikulás alakú csokitélapót.) Akik senkinek sem a leszármazottai, azok így jártak, de örüljenek, mert ők egyenesen az Erőből születtek, amiben persze benne van a Darth Vaderré válás lehetősége, bár nem szükségszerűen.
És december hat azért a Mikulás születésnapja, mert 343-ban ezen a napon halt meg Mürai Szent Miklós, és ő született újjá, mint Mikulás (angolosoknak: Szanta Klóz, vagy hogy írják). Lehet, hogy nem pont hatodikán volt a reinkarnáció, mert egyrészt ki tudja mennyi időt töltött a Bardóban, a (buddhisták szerinti) Köztes Létben, másfelől ha beindult is gyorsan a folyamat, az még onnan is kilenc hónap kellett hogy legyen, legalább is ebben a kontextusban. De a sztori mindenképp ma kezdődött, pont 1681 éve, ami azért elég sok. Én például nem is emlékszem már azokra az időkre, de gondolom a legtöbben így vannak ezzel.
Santa Claus (megnéztem, így hívják pontosan a Klózt) egyébként a 19. század elejének találmánya, ekkor lett a szolgálati helye a karácsony, beosztása meg a Télapó, főleg a protestánsoknál, akik köztudottan nem kedvelik a szenteket. Illetve lehet, hogy egyes szenteket kedvelnek, de intézményesen nem tisztelik, így muszáj volt Miklóst egy kokakóla-reklámfigurává deszakralizálni. A Római- vagy Görög Kaotikus Egyházban, miként a keleti ortodoxiában ugyanakkor rendületlenül szent ő, utóbbiaknál egyenesen a pálinkafőzők védőszentje is. (Kezdem érteni Mikulás/Télapó pirospozsgás megjelenését, és amelyik kettejük közül a rénszarvas-szános, az Rudolfot is itatja, mert mitől lenne neki is piros az orra?) És nálunk, fene tudja miért, de a fazon Kecskemét védőszentje. Bár jobban belegondolva, az ottani barackpálinka azért eléggé hazai Alföldikum, márhogy pálinkafronton (Persici sublimatum Hungaricum), avagy megvan a kapcsolat. Télapó ittas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése