Nemrég hazafelé jövet (most veszem észre, már itthon vagyok!) feltűnt, hogy égnek az utcai lámpák világítani, a lakótelep egy részén. Oké, borús idő van, de ennyire azért nem, talán meg akarják valakik vizsgálni, melyik lámpák nem égnek, mikor a többi. Ez egyébként egyszerű, bizonyos részeken kábé a fele. Eddig azt hittem takarékosságból, de az nem lehet, mert akkor mindek lámpáznak hajnali fél tizenegykor?
De érdekelne ez a lámpaellenőr munkakör. Jó pénzért szívesen megcsinálom (rossz pénzért is, az legalább nem vész el), megjegyzem majd hol nem ég a lámpa, hol kék az ég, hol ég a ház, hol világlik a szellem világossága, elvégre fotografikus memóriája van a telefonomnak. Egyébként egyszerű feladat lenne: a lámpa ott nem ég, ahol nem világít, az ég ott kék, ahol az ember a repülőből néz ki (és neki épp térkép e táj), az a ház ég, amelyik előtt nagy piros autók kéken villognak, a szellem világosságát meg eleve nem keresném a környéken.
saját.én
És mivel állandó útvonalon közlekedem (asszem ebben is van valami kényszeres), mindig ugyanazt a három hajléktalant látom ülni ugyanazon a padon, évszaktól függetlenül. Felteszem a szállóról reggel kirakják őket, és csak este mehetnek vissza, az ingyenkonyha a közelben, plusz egy fa alatt ülve nyáron nem kapnak napszúrást, ősszel nem esik rájuk az eső egy része, télen meg mindegy, de addigra már megszokták pont azt a padot. Meg mégse egy árokparton ülnek, hanem egy lakótelephez képest kulturált, nyüzsgő környéken. (Már ha a kettő darab kutyasétáltató néni, a boltba üres üvegeket visszavivő kismama, meg én, az átutazó, már nyüzsgésnek számítunk. Egy faluszéli árokparthoz képest persze fúde.)
És hosszabb idő alatt az is feltűnt, hogy sosem hagyják el egyszerre a padot, valaki mindig őrzi, míg a másik kettő elmegy borért és kifliért. Csak arra lennék kíváncsi, a hogy a környékbeliek leülnek-e oda, mikor egyszerre mindhárman épp sorban állnak a könyörületi bablevesért? Szerintem nem, a lakótelep kvázi-csoportdinamikája az olyan, hogy ha valaki következetes territoriális viselkedést mutat (azaz fizikailag, vagy pusztán a viselkedésével nyomot hagy valahol, kijelölve a területét), akkor azt előbb-utóbb a többiek is elfogadják. Ez igaz a csövesekre, Gézáékra a kisbolt előtt (ahol néha már egy-két szék is megjeleni, ha valaki ülve sörözne), meg özv. Kucorgó Lajosnéra, aki a lépcsőház előtt, a két járda közé eső kis sávon működteti pro bono alapon virágkertészetét. Elvégre az efféle területfoglalással senkinek nem ártanak, sőt ha a „kiégett fűben csikkek“ helyett virágokat ültetnek csak úgy, az még használ is. Nekem is van saját útvonalam, és nem zavar, ha mások is járnak arra. Csak egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése