A múltkori szentkoronázós élményem után naná, hogy elém dobta az algoritmus a folytatást. Ugyanaz a bácsi okoskodja tovább a megmosolyogtató kis agyrémeit, mindig pont annyi, iskolás jellegű történelmi ténnyel megszórva, hogy a nem túl igényes publikum még éppen szakértőnek nézze. De mondom, nincs bajom vele, kicsit sárga, kicsit savanyú, kicsit szánalmas, de ennyihez mindenkinek joga van, és a szentkoronázók nem akarnak kiirtani senkit, legfeljebb megsértődnek, ha kiröhögik őket. De azt meg szabad, röhögni is, meg sértődni is. Rajta, tőle.
Az egész kerete valami „Polgári Mulató“, amit eleve nem értettem, már megint. Mert úgy néz ki az enteriőr, hogy rögtön várjuk is az est első sztriptíztáncosnőjét (ha már mulató),de ehelyett jön a hely tulajdonosa, aki amúgy passzol is a „cápák a pesti éjszakában“ sztereotip képébe, csak nincs rátetoválva másfél kiló fux. Meg nagyon szakrálisan magyar, kár hogy a magyar nyelvvel azért küzd kissé („önállóan is megállja, az ööö... előadás a szerepét, az ööö... helyét...“). De legalább royalista, ő konkrétan egy királyra vár, csak akkor innentől nem értem a koncepciót.
Mert a mulató (ami eleve vicces) miért polgári? Főleg az előadás fényében, a sok eltitkolt, szó szerint az égről lehazudott nagymagyarság-bizonyítékot hallva, ez nem polgári mulató, ez kérem Alattvalói Kesergő. Mert úgy szeretnének ők alattvalók lenni, egy sosemvolt aranykor királyságában, hogy olyan apróságokba már nem gondolnak bele, miszerint egy rendes feudalizmusban a társadalom nagy része jobbágy, jobb esetben valami épp hogy megélő kisiparos, de a királyokhercegek kibaszott kevesen vannak. Régi sejtésem, hogy a nagy királypárti tradicionalisták mindig úgy idealizálják össze gondolatban a középkort, hogy ott és akkor ők minimum bárók vagy főpapok, ne adj isten hadvezérek lennének. Pedig javarészt jobbágyok egy helyi döbrögi kénye-kedvének kiszolgáltatva, vagy egy iparos kosztért-kvártélyért inasai, akik a sufniban alszanak a szalmán. Egy szarszagú városban, ahol a két legnagyobb ünnep a húsvét, meg mikor végre vége a kolerajárványnak.
Ám aki alattvaló szeretne lenni, az ilyesmiktől nem zavartatja magát, hanem nagy kanállal falja a táltosos-sámános szósszal leöntött, katolikus frazeológiával előadott, vacak kis misztikát, ami ugyanakkor mégis csak jobb, mint a mindennapok szürkesége.
De hol van ma egy Szent László? (Érdekes, akkor van a névnapja, mikor nekem. Véletlen?) És egy Könyves Kálmán? Akinek ugyan nem biztos, hogy voltak könyvei, de nem volt teljesen analfabéta, (gondolom el tudta olvasni a müzlisdobozon a feliratot) így már különösen műveltnek számított. De ilyen nagy formátumú, szakrális (vö. apostoli) királyok nincsenek ma már, csak ez a búvalbaszott demokrácia, ami meg szerintem szintén nincs, csak az elbábozása. (Persze az is lehet igazi, például az elbábozott Süsü épp annyira valódi sárkány, mint az összes többi, azaz nem az. De egyformán nem, sárkányilag a látszat a valóság, vagy fordítva...)
És ha valakiknek az ad erőt, és mindent lebíró akaratot, hogy Alattvalói Kesergőkkel pusztítja az intellektusát, tegye nyugodtan, nem árt az se többet, mint mondjuk a Zorigó bármely időpillanatban. (Tényleg, ez az AK jó kis koktélnév lenne, valami répalé-tonik-sok Unicum összeállítást tudnék elképzelni.) Amíg szabadon röhöghetek rajta, még támogatom is (persze nem anyagilag), elvégre posztmodern van (vagy poszt-poszt), anything goes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése