Az Engedj be! egy svéd tinivámpír horrorthriller (2008-ból), és szerencsére semmi köze a jenkik iparilag előállított ócskaságaihoz (Alkonyat izék és egyéb állatfajták), ez rendes dráma, egy világban, ahol egy percig sem szeretnénk élni. És nem, ez nem a pokol, ez egyfajta purgatórium, konkrétan egy rideg-lepattant lakótelep a nyolcvanas évek elejéről, ahol hó van, hideg és szűkszavú svédek.
A helyi erők jobbára a kocsmában nem várják a jövőt, a főszereplő srácot az iskolában (meg azon kívül is) terrorizálja az évfolyam pszichopatája, még szerencse hogy a szomszédba költözik egy vámpír. Aki első ránézésre szintén tizenkét éves, mint Oskar (ja, így hívják a srácot), amúgy kábé kétszáz, de azt az Interjú a vámpírral óta tudjuk, hogy akit gyerekkorában haraptak vámpírrá, az onnantól csak fejben nőhet, fizikailag már nem.
Ehhez képest bontakozik ki valami kiskamasz-szerelmesfilm-szerűség amely, mint az egész világ, naturalista, már-már szociografikus módon nyomasztó, csak itt pluszban még vérrel és halállal van keretezve. A kiscsaj (öregnéne?) nem tehet erről, a fene se tudja hogy lett vámpír, már arra se nagyon emlékszik mikor, de neki vért kell innia, ha élni akar. (Logikus, a vámpírok nem abban az értelemben élnek, ahogy mi, egy élőhalottnak meg halál kell az életéhez, mások halála persze. Hogy vitálisan maradjon halott, vagy mi...) Az ember meg egy olyan hülyén megtervezett biológiai gép, ami nem hajlandó működni, ha valaki kiissza belőle a vért.
Eliről, a lányról valami magányos pasas gondoskodik (hordja haza a vért, amit a közeli parkban frissen csapolt le egy arra járóból), aki aztán kórházba kerül, mert lebukás ellen pofán önti magát savval, csak hogy ne legyen felismerhető az esetleges szemtanúk számára. A lány (néni) egyedül marad, Oskar lesz a támasza, és kezdődik valami bizarr vonzódás, miközben a srác egy introvertált lúzer (plusz a haja is már milyen), a csaj meg egy éjszakai ragadozó, aki a koszos padlóról is felnyalja a vért, ha épp kajás.
Az Engedj be! egyébként nem igazi horror, hanem súlyos, sötét dráma arról, hogy élet szar és a végén meghalunk, de ha mázlink van, a minket csesztető szemétládák előbb halnak meg. És ehhez csak annyi kell, hogy az ember nagyjából barátnője legyen egy vámpír, és kapja szét a kis geciket, egyenként több darabra. Hát igen, az egész szürke és lehangoló lenne, de az érzelmi száltól ezen túl még kényelmetlenül is érezhetjük magunkat, hogy aztán meglássuk a morbid humort a sorozatgyilkosság mögött, meg érezzünk valami morális elégtételt is. A rossz megkapja méltó büntetését, a vámpírlány meg megússza, dehát ő ragadozó, és ugye a tigrist sem tartjuk bűnösnek, pedig cuki kis szőrös állatokat uzsonnázik főleg.
Hajjj, és Eli még csak nem is lány.
VálaszTörlésAz nekem nem volt világos, hogy fiú-e vagy lány-e. E? Én arra szavaztam, hogy néni. Mert az is már a nem lány kategória. Így vettem le a "nem vagyok lány" mondatot.Persze aki halott, ötszáz éves, vagy teszkó gazdaságos, arról már a fene se ... De várom az alternatív megfejtést.
VálaszTörlésEgy pillanatra mutatják, hogy a srác meglesi a nénit öltözködés közben. És akkor látszik, hogy valami nincs rendben "odalent". Utánaolvastam, és az írott verzióból derül ki, hogy Eli(ott) emberfiúnak született, aztán kasztrálták, aztán vámpírrá változtatták (nem tudom, ugyanaz volt-e az elkövető), minden esetre kissé traumatizált a múltja, idővel pedig lányként próbál érvényesülni. A filmben is elég "nemtelen". Na jó, a nemtelen mást jelent, muszáj használni a divatos gendersemleges kifejezést.
VálaszTörlés