Az ötös számú vágóhíd

Ritkán olvasok Bayer Zsoltot (mozgalmi nevén Ötös Számú Párttagkönyvet,  mondjuk párttagkönyvet nem is olvastam még), de akkor is szembejön, ha amúgy kerülném. És mire van kiakadva ez az európai értelemben vett humanista, szívének minden szeretetével? Naná, hogy Magyar Péterre, a komplett kormányhitű sakál-vokállal egy szólamban. (Ja, én sem bírom a fazont, de a ha sokat dolgoznak rajta a propagandisták, a végén még szimpatikusnak fogom találni, leginkább persze hozzájuk képest.)

Először is számba veszi az ő nagy bűneit, finoman kihagyva, milyen hosszan és csendesen szolgálta a Rendszert és a Pártot, majd levonja az egyetlen érvényes következtetést: "Soroljam még? Minek... Ez ilyen. Minden cselekedete, minden kijelentése ilyen.“

MP ennek értelmében biztos gonoszul kakál, aljas módon mos fogat, vezetés közben úgy vált sebességet, mint egy igazi rohadék, és agresszívan alszik,  hiszen mindent egyes cselekedete ilyen. Ilyen hazaárulásba forduló nettó gecizmus. Ezért elenne bármi ér, bár pont Bayer (ahogy a minap Menczer elvtárs) nem a legjobb eszköz a lejáratására, mert a kormánykritikus oldalon egy ideje már az a hiteltelen, akibe még nem szállt bele ez az egykor jobb napokat látott firkász.

De BZs mára inkább az ötös számú vágóhíd, a Párt mocskos szájú karakter(bér)gyilkosa, kitömve pénzzel, és koleszterindús indulattal, a nyilvánosság szelektív fényében sütkérezve. A fickó egy verbális verőlegény volt eddig is, mostanában már (a fene tudja mennyi pont nullás verzióban) már verbális hóhér is, tényleg mint Joseph Dredd bíró Mega-City One-ból, aki rendőr, bíró (plusz egyszemélyes esküdtszék) és ítéletvégrehajtó egyben. Még szerencse, hogy Zsoca nertárs csak a negyedik hatalmi ágban tevékenykedik, így legalább nem lövethet.

pinterest.com

Persze az is elég szomorú, hogy a médiában garázdálkodik, (hisz járhatna terápiára is, és megoszthatná frusztrációit egy szakemberrel), csak néhány erős  idézet a lovagkeresztes bácsitól (némi nyilaskeresztes felhangokkal):

- Az olaszliszaki tragédia kapcsán, 2006-ban: "Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.“ (Értjük  a miértet, csak nem fogadhatjuk el a mit.)

- Szolid fehérterror-nosztalgia: "A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben...“ (Prónay meg Héjjas bajtársak elégedetten csettinetenk a Pokol valamelyik bugyrában.)

-  Dehumanizálás  felsőfokon: "A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Akkor és azzal akar üzekedni, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, gyilkol. Ott és akkor ürít, ahol és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, gyilkol. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és gyilkol. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak.“ (Ez már nettó náci beszéd, még magához képest is, szerintem Zsolt néptárs ez alkalommal túltolta a szilvapálinkát. ez olyan tipikus bebaszott hőbörgés. Ami persze egyáltalán nem mentség, ha valaki véresszájú náci épp, kit érdekel már, mit szedett be?)

- És ha a náciság már kipipálva, kell még egy kis háborús uszítás, elvégre anélkül mit sem ér az egész: "Itt az idő kimondani: elkezdődött valami rettenet. Aminek véget kell vetni. Most. Minden eszközzel. Európát meg kell szabadítani ettől az iszonyattól. Ha kell, fegyverrel. Mert ha minden így marad, akkor elkerülhetetlen lesz a vérontás. És a hordák ma még úgy hiszik, csak az európaiak vére ontható…“ (No comment, minek?)

De ennyi szerintem elég is Vérontó Szent(ségtelen) Bayer tanításaiból (V. Rontó Zsolt - milyen jó kis művésznév lenne ez neki, kár hogy nem művész. Illetve egy fenét  kár.)

És ő az egyik nyomós oka annak, hogy  minként eddig sem, úgy a jövőben sem fogok a felcsútista bagázsra szavazni, inkább orrbefogva, de bárki másra majd. Elvégre elég rég protesztszavazó lennék, én már jó ideje valakik ellen voksolok, persze várom a lehetőséget, mikor majd valakikre. De ez idáig még mindig a jövő ködébe veszett, csak hogy legyen valami tekervényesebb igeidő a végére.

p.s. És elnézést kérek Kurt Vonnegut emlékétől, az ő remekművét bayeri kontextusban emlegetni nyilván méltatlan, de éreztem a párhuzamot az Az ötös számú vágóhíddal, hogy Vonnegut a háború rémségeiről írt egy sci-fibe hajló abszurdot, Bayer meg egy abszurd alak, aki véresen komolyan kíván háborúzni, nyilván először a humanizmus, aztán a józan ész ellen. De nem minden áron ebben a sorrendben. (És egy kis vonnegut idézet az emlegetett műből: "A háború egyik alapvető hatása, hogy az emberek ne akarjanak maguknak jellemet." Stimmel.)