Zavar támadt az Erőben. A zorigós jobbágyok nem tudják, hogyan is kellene tudósítani a szíriai helyzetről láthatóan nem jött még meg a kormányzati brossúra, a lekommunikálás irányvonalának pártszerű mikéntjéről. Tekintetében.
"A Youtube videómegosztón jelent meg egy összeállítás, amelyen az látható, ahogyan Aszad elnöki palotájába betörnek a lázadók, és kifosztják, viszik, amit csak tudnak.“ - aha, lázadók, felforgatók, mi több, betörők! Pfujj!
„Döbbenetes videón, ahogyan kifosztják a lázadók el-Aszad családjának otthonát“ - Értjük: A Család. A Otthonát! - de hogy miféle mocskos rezsim volt az ott, az most nem annyira fontos. De ami feltűnő, hogy nem fényezik, de még csak nem is mentegetik a bukott despotát, mert azt azért érzik, hogy nagyon nincs mit. De azért mindennek van határa, ahogy videón van a diktátor elvtára kislányának a szobájának a kifosztásának a borzalma, az már vér után kiált. Vagy bosszút kíván.
És a helyzet bonyolult, tényleg az, mert van ugye el-Aszad, az egyenest Moszkvába menekült diktátor, meg az iszlamista lázadók. Az előbbi egy undorító féreg, a napokban épp a szobrait döntik le, márpedig annál biztosabb jelen nincs annak, ha valaki egy mocsadék diktátor, mint hogy szobrokat emeltet magának, még életében. (Ennél az ókori Egyiptom fáraói is egy fokkal mérsékeltebbek voltak, merugye ők piramist építtettek maguknak, sok-sok Bármi Áronnal (és ezeknek - a közhiedelemmel ellentétben - csak egy része volt rabszolga), de haláluk utánra, illetve esetére. Pedig ők egyenesen Hórusztól, az égbolt és a harc istenétől származtatták magukat.)
Ám a másik oldalon tényleg azok dzsihádmámoros alakok vannak, akikről per pillanat a fene se tudja, mennyire másolnák le az afganisztáni tálibokat, de félő hogy nagyon, nem kötelességből, szívből csupán. Csak hogy meglegyen a csöbörből vödörbe történelmi gyakorlata, már megint, mikor úgy csúszik át egyik diktatúrából a másikba egy társadalom, hogy nincs, vagy alig van átmenet. (Ez nekünk is megvan: jött a Vörös Hadsereg, kiverte a Wehrmachtot, aztán itt maradt, a nyilasok után meg, kis cigi- és kávészünettel, de jöttek a sztálinisták, elvégre diktatúra nélkül a nemzet félkarú rabló. Mint az iszalmisták a damaszkuszi úton... ja igen, ott más is járt már korábban.)
Szóval a kormánypropaganda hirtelen nem tudja, kit is gyűlöljön épp. Mert a diktátor mégis csak Moszkvába ment, ahol meg a Felcsútok Géniusza elég otthonos, és el-Aszad esetleg már neki is kínos (bár ki tudja, a mindenféle -isztánok posztszovjet diktátoraival is igen barátságos), másrészt meg a szír lázadók eleve a „másik oldalon“ állnak, lőnek, és dúlnak. Vagyis az egyiket utálni kellene (csak nehezen megy), a másik felet meg utálni muszáj, az mondjuk csuklóból megoldható.
Jobban belegondolva, nem is értem mi itt a gond. Ártunk és Ormányunk alapvető hozzáállása a világhoz annyi, hogy rajtuk kívül mindenki hülye, csak ők helikopter, akkor meg miért ne lehetne utáni, megvetni, gyűlölni mindkét felet, ha már Szíria messze van, a Párt meg nem küldi a direktívákat. Elvégre nyugodtan el lehet küldeni bárkit a picsába, csak úgy, nem kell feltétlenül valaki érdekében haragudni rá. Csak épp a Zorigó szorgos szarlapátolói megszokták, hogy ők kormányhitű módon, a felcsúti döbrögi és udvartartása érdekében haragudnak, gyűlölnek, hánynak vért. És most el vannak apátlanodva kissé, nem megy már nekik ez a rohadt egyrészt-másrésztezés. Ezért el-Aszadról inkább csak a szikár tények, a dzsihádistákkal szemben meg a halálhörgős indulatmenedzsment. (Mondjuk meg is érdemlik, erre hamarosan bizonyítékot is szolgáltatnak, efelől sajnos nincs sok kétség.)
Na igen, addig jár a teve a tű fokán, míg maga esik bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése