Ma van a magyar kultúra napja (esetleg appja, apja vagy a anyja), méghozzá azért, mert 1755-ben Moszkvában Mihail Vasziljevics Lomonoszov kezdeményezésére megalapítják Oroszország első és legnagyobb egyetemét, amiről később magát Lomonoszovot is elnevezték. (És nem mellesleg ma van Francis Bacon születésnapja, a filozófusé, aki feltalálta a szalonnát.)
Tévedés tehát azt hinni, hogy azért van napja a kultúrának magyar, mert 1823-ban ezen a napon írta meg Kölcsey a Himnuszt. Hiszen a Lomonoszov Egyetemet 68 évvel korábban alapították, és éppen ennek a tiszteletére írta Kölcsey a himnuszt aznap, pontosabban az aznapi himnuszt. Amit ma ekként ismerünk, hiszen akkoriban sok himnuszt írt, naponta legalább egyet, mert kereste a tökéletes megoldást, amiben nincs tyúkanyó kend.
A helyzet közben meg az, hogy a világon eleve baromi sok himnusz van, úgyhogy kisbetűvel is írom, mert nem tulajdonnév, és nem, a himnusz az nem címe a versnek. A munkacíme az volt, hogy Himnusz Op. 34. (és eredetileg exportra készült, egy jó kis himnusz elkelhet bárhol), aztán az lett volna, hogy Talpra magyar! ám a költő ezt később elvetette, hisz ki tudja, hátha később másnak is lenne kedve ilyen címmel verset írni. Csak ezt meg Petőfi nem tudta, így nem merte ezt a címet adni annak, ami aztán Nemzeti dal lett, bár jobban belegondolva, bármelyik másik országban a Nemzeti Dal az a himnusz. Ravasz, nagyon ravasz!
De a lényeg, hogy napi magyar kultúra van ünnepelni, megemlékezni, valamint aláhúzni fontosságának jelentőségét. De mi is a magyar kultúra?
Nos, az általam leginkább kedvelt, mert legrövidebb kultúradefiníció annyi, hogy „A kultúra szimbolikus rend.“ (Clifford Geertz, néhai amerikai kultúrantropológus elkövetése.) Eddig megvolnánk, de mi a magyar? Itt a legrövidebb meghatározás kedvenc főiskolám egykori névadójától, Berzsenyi Dánieltől származik (A magyarokhoz): "Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.“ Tömör, velős, ütős. Ugyan senki nem tudja, kik azok a szibariták (maradnék ennél az írásmódnál), de ez egyszerű, az ókori Görögországban található Szübarisz város lakói. Akik a legendák szerint híresen jómódú, és mindenen túl elpuhult hedonisták voltak, akiknek feltörte érzékeny derekát alvás közben, ha az ágyukra szórt rózsaszirmok közül véletlenül néhány összetapadt.
Ennek megfelelően a magyar kultúra definitíve nem más, mint csúnya, elpuhult és kéjenc szimbolikus rend. És ez ennyire egyszerű. Aki látott már gazdagságtól elpuhult szimbólumot, akár rendezés közben is, az írasson levelet ímélben a titkárával, de csak ha az illető nem túl fáradt és tud magyarul. Fordítóprogram is ér, de ChatGPT-k kíméljenek (azaz ne íméljenek, bocs).
Ez nagyon a mai kultúra. És majdnem magyar csak... nem.
(cpyu.org)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése