Trampli Donáld romba dönti a genderdiktatúrát (őt csak a rumba döntheti romba...), gátat és véget vet a Biden-kormányzat által négy év alatt elszabadított gender- és transzőrületetnek, a biológiai sajátosságokra hivatkozva a biológiának, valamint a józan észnek, hogy jöhessen a Nagy Bealvás kora. Elvégre ők mindig „woke-diktatúráról“ értekeznek, a woke meg csak annyit jelent, hogy felébredt, szóval a tramplisták inkább aludnának még egyet, a világra nem reflektálni kell, hanem a saját képünkre pofozni azt. A világ lesz szíves olyan lenni, amilyennek akarjuk, a valóság amúgy is hajlítható, ezért hát hajlítani is kell, különben mi a frász lenne a küldetésünk? Mert küldetésnek lennie kell, az életnek van valami magasrendű célja, valami felsőbb izéje, csak a fasz se tudja mi az, azt mondja meg valaki más, majd követjük jól!
Hár igen, az efféle populizmusok a vallás logikája mentén működnek. Amennyiben alapjuk a hit a kinyilatkoztatásban, az azt közvetítő prófétában, meg abban, hogy követése által jobb lesz az ember személyes sorsa, és az se baj ha egyúttal a világ is. Utóbbi nem mindig érdekes, vagy nem elsőrendű, mondhatni nem szükséges feltétele a vallás működésének, de elvárható hatása. Önző lények vagyunk (ez bennük a természeti állat), túlélésre játszunk, először nekünk legyen jó, aztán lehet mindenki másnak is, az önfeláldozás evolúciósan egy rendszerhiba. Lenne, ha nem lenne meg bennünk a viszonzás drive-ja, így aztán lehetünk önzésből is altruisták (vö. agresszív hittérítés, békeharc, amilyen az adjonisten). És lényegében így működik a politikai populizmus is, rárepül az egyes ember önzésére, miközben egyszerű válaszokat ad, és instant világjobbítást is ígér, de külön-külön ám, minden csoportnak!
A vallás pedig a hit intézményesítése, amiben viszont a politikának rögtön előnye van, hisz a próféta még el sem kezd prófétálni, máris készen vannak az intézményes keretek (állam, törvényhozás, pártrendszer, ideológiák, miazmás), nem a nulláról kell megcsinálni azokat.
Jó, így van ez a „nagy“ egyházaknál is, ahol csak be kell szállni a rendszerbe, és törni fölfelé, a hatalom irányába, igazából ezért is nehéz ügy az állam meg az egyház szétválasztása, úgy a felvilágosodás óta. A római kaotikus például egy konkrét feudális monarchia, királlyal, hercegekkel, grófokkal, csak itt pápa van, bíborosok meg püspökök, de a hűbéri rend ugyanaz máig. És ahol az állam egy olyan autokratikus avagy önkényuralmi módon működik, mint nálunk, ott már igazi szándék sincs arra, hogy a „történelmi“ egyházaktól távolságot tartson. Legitimációt vár a vallástól, a vallási egyházak meg pénzt és befolyást, ha már a híveik amúgy is fogyatkoznak. (A nem vallási egyház meg egy-egy párt lehet, szerencsétlenebb történelmű országokban. Pont ezt láthatjuk nálunk is.)
Ezért örül Tramplinak nálunk a magát tévesen jobboldalinak gondoló, konzervatív sosem volt szekta, mert pontosan erre vannak kondicionálva. Tőmondatos megfejtések a valódi, és még inkább a kitalált problémákra, szimbolikus és folyamatos szélmalomharc az aktuálisan kijelölt gonosszal szemben, aki akkor a legjobb, ha nem is látszik. (A háttérhatalomban is a háttér a lényeg, azzal lehet jókat árnyékbokszolni.) Nekik térékép a táj, hogy a gender az nem valami újabb hülye szó a buzulásra meg a férfiak nőnek öltözésére, hanem a biológiai nem és a társadalmi nemi szerepek (koronként változó) viszonyának, különbségeinek leírására szolgál, az nekik mindig is radar alatt maradt. Boldogok, mint lelki szegények.
p.s. Kicsit még zakatolt a fejemben az előző, filmes poszt nyomán maga a film, meg annak dialógusai, azt' ez lett belőle, amiért ez úton is bocs, ha valaki valami vicceset várt. Néha komoly vagyok, amitől nem leszek okosabb, de unalmasabb biztos, bár szeretek okoskodni, hátha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése