„Eljött az ideje az első pozsonyi Békemenetnek! Ha szuverenista sorstársainknak tanácsra van szükségük, mi itt vagyunk, hogy segítsünk!” -írta ki a közösségi médiafészbukra Bencsik Bubu András, a mindekor rendszerhű kormányhitű újságíró (is volt talán régen). Merthogy Szlovákiában tüntetnek a Fico-kormány ellen sokan, ami Bencsik bácsit aggodalommal tölti el, hisz Fico nekünk nagy barátunk, de csak mióta nem a patás ördög, aki a mindig a magyarokat basztassa, különösen felvidékileg. Úgyhogy az elvtárs megjegyzése helytálló. Kijött az idő, hogy elálljunk a szlovák szuvenírek mellé!
És minden pontosan úgy van, ahogy az újságot író régiség mondja az igazat. Először is a szuverenitás az nem holmi jogi fogalom, vagy szociológiai változó, az kérem sors, sőt Sors! Másodszor pedig a békemenet nálunk sem volt soha a Párt utcai erődemonstrációja, ellenben mindig is segítő szándékú tanácsadásnak szánták. Volt tekinthető.
Mikor a régi szép időkben a tanítóbácsi felpofozta a gyereket, az nem agresszivitás volt, csak segítő szándékkal korrigálta a kölyök szemléletét, nem fenyegetőleg lépett fel, csak nagyon proaktív és rapid szeretettel, ja. Meg mikor még gyerek voltam és úttörő, mi mindig május elsején meneteltünk tanácsadni, nem a barátainknak persze, csak mert muszáj volt, legalább nem is segített senkin, még egy rohadt szelet csokit sem kaptunk érte. (Mondjuk konkrétan rohadt nem is kellett volna.)
A szellemi holdudvar épp tanácsol.
szeretlekmagyarorszag.hu
Régen ez úgy volt a hinduknál (akik így nincsenek, de ez most mellékes), hogy tanácsot főleg akkor adtak az okosabb, idősebb vagy simán csak öregebbek, ha tanácsot kértek tőlük (ez az amit a szlovák szuvenírektől valahogy nem látunk), de a legtöbbször olyankor is ahhoz küldték az illetőt, akitől ők maguk is tanácsot szoktak kérni. Praktikusan a gurujukhoz, aki még mindig továbbküldhette az érdeklődőket az ő saját gurujához (ha az még élt). És közben egyik szinten sem meneteltek tömegesen, se békésen, se bazmegelve.
Bencsik Bubu ellenben maga akarja intézni a tanácsadásos megsegítést, gondolom elég öregnek érzi magát hozzá, és automatikusan feltételezi, hogy ő már, így hetven és nyolcvan közt félúton elég bölcs hozzá, de közben annyira egy korlátolt hülye, hogy észre se veszi, hogy á dehogy.
Meg amúgy is, kihez küldhetné a szlovákokat: Oké, esetleg Moszkvába Vologyához, ha már focimeccsként nézi a háborút, és az oroszoknak szurkol. Ámde Vologya elnök elvtárs-bajtárs admirális-generális, vagy másfél évvel fiatalabb nála, szóval egy kicsivel kevésbé bölcs. Az életkor meg igenis számít, vagy legalább is számított. Bencsik az óvodában pont a Putyin korosztályát verte, mint komoly nagycsoportos, akinek mintegy munkaköri kötelessége a homokozó feletti uralom átvétele, és a kis pisis középsősök megrendszabályozása.
Szóval nincs mese, a sorstársak azok sorstársak, nem lehet őket tanácstalan sorstalanságban hagyni, ami ellen meg a legjobb a tömegesen sereglés az Ötös Számú Párttagkönyvvel, meg Gáspár Gy. Őzikével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése