Még hétvége van, ilyenkor zene jár a kávé mellé, meg zabpehely, de azt nem tudom hallgatni hírek helyett, a zabpehely az elég kussolós fajta. Én meg rendületlenül nyakig ülök a kortárs brit indie-izében. Pop-rockban, mondjuk, bár a tizenöt éves énem mereven elutasította volna, hogy pop az egyáltalán szóba jöhessen, miközben elszánt Queen-rajongó voltam már akkor, de ezek szerint jól ment a kognitív disszonancia, meg a szelektív észlelés is. A Queen az nekem rock volt, akkor is ha nem csak az.
Mára viszont minden egyszerűbb, nem törzsi elköteleződések mentén fogyasztok zenét, ami nehéz is lenne, mert akkor például a Wet Leg, az most mi is? Zene, ami nem dzsessz, nem szimfonikus és nyomokban sem tartalmaz mulatóst. (Szerencsések, mert szerintem azt se tudják mi az, őshazájukban, a Wight-szigeten biztos nem hallgatják a jó Bunyós Csocsesz Betyárt, vagy ki a faszt.)
Kellemes húsvéti ünnepeket, és sikerekben gazdag vasárnap délelőttöt kívánok az összes, ablakok alatt kiabáló bácsinak (felénk több is van) és küldeném őket mindenkihez, aki szereti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése