Mai születésnaposunk a csernobili katasztrófa, ami épp 40 éves, és ha isten nem is, de radioaktív izotópok felezési ideje úgy akarja, azon környék egyes részei még néhány ezer évig nem lesznek emberi lakhatásra ajánlottak. Ami nem nagy baj, részemről nem jósolok még pár ezer évet az emberiségnek, gondolom mire érdemes lesz odaköltözni, Pripjaty szellemvárosa helyén már az intelligens mókuscickányok építik fel kora bronzkori civilizációjukat. (És azért pont ők, mert az állatok közül az ő testtömeghez viszonyított agytömegük a legnagyobb, mint az közismert.)
Mondanom sem kell, hogy Csernobil természetesen Ukrajnában van, ami akkor persze még a nagy Szovjetunió része volt, de ezek az ukránok már akkor is rosszban sántikáltak (tényleg, lehet a jóban sántikálni?), nyilván atomfegyvert fejlesztettek titokban az oroszok ellen, csak egy fegyverkísérlet - mint elszabadult hajóágyú - rosszul sült el. Jó, hát voltak akkoriban atomfegyverek Ukrajnában, jó sokan, hiszen a Nyugattal akartak háborúzni velük a szovjetek, de azoknak Moszkvában voltak az indítókódjai. Valahol a Kreml-ben, de túl sok vodkát ivott az illetékes ellentábornagy, mikor jól eldugta őket, ám szerencséjére a harmadik világháború nem tört ki. (Akkoriban, azóta havonta többször is.)
Mi meg itthon ettük a sok friss, enyhén radioaktív zöldséget, mert az akkor Ártunk és Ormányunk nem akart feleslegesen pánikot kelteni, épp elég volt neki, hogy arra a nyárra várták az imeprialista Queen zenekari együttest a mégnempuskás Népstadionba (egy kurva durva tél után, az eleve elégedetlen lakónépesség további hergelésére), a Gorbacsov nevű szovjet pártfőtitkár elvtárs olyanokat kezdett mondani, hogy több nyitottság meg párbeszéd kéne még a kommunizmus döglődő építéséhez is (miközben szót sem vesztegetett Kádár elvtárs krumplileves-paradigmájára), és vészesen közeledett 1956n kerek évfordulója. Talán a harmincadik, már nem emlékszek pontosan, csak tizenkét éves voltam. De megkaptam életem első műsoros Queen meg Iron Maiden kazettáit, bár utólag belegondolva ennek nem sok köze lehetett a Csernobili atomerőmű-balesethez.
És az volt az a tavasz, mikor megtanultam azt a kifejezést, hogy „Geiger–Müller-számláló“, amiről ma sem tudom, hogyan működik, azaz pontosan mit mér a mivel, de azt igen, hogy kattog ha baj van (több filmen is láttam), és akciósan már harmincezerért is lehet rendelni a neten. És mindez egy ukrajnai erőmű miatt!
Most mondja valaki, hogy az atomtechnológia nem viszi előrébb a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése