Színesen fekete-fehér

A pálinkás kolbász partjáról úgy látja a felcsúti (aki, mióta egy volt kolostorban reprezentál a város felett), hogy a magyarok lelki megújulásának elmaradásáért ők is felelősek, nem csak a politikai ellenfeleik. Mert bár vannak félelmetes ateisták, gonosz liberálisok és ördögi antiklerikálisok ebben a szerencsétlen országban, de az ő aljasan szutymákos, keresztényellenesen sötétben bujkáló rémhírterjesztésük önmagában kevés, mert ők (helyesen ő, ott rajta kívül már nincs más akarat), akik kereszténynek szeretik hazudni magukat, sem tesznek eleget. 

Fú, ez tényleg nagyon hülye.

Mert egyfelől mi a lótüdőért kellene egy országnak, és főleg a lakóinak állandóan lelkileg megújulniuk, nem lehetne egyszer már békén hagynia a lelkünket az aktuális főpolitikai döbröginek? Miért gondolja minden öltönybe töltött, két lábon járó hatalomvágy-automata, hogy ő a hivatalával bölcsességet is kapott, illetve hogy a munkaköri leírásában biztos ott van valahol kisbetűvel a lelki megújítás?

Akkor én most szólok, nincs benne ilyen kitétel, egy miniszterelnöknek az államot kellene működtetnie, nem a haverok, hűbéresek és egyéb bandatagok gazdasági vállalkozásait, nem a saját hobbijait, és pláne nem a tévesen pártnak (és az ahhoz tartozó szavazótábornak) nevezett szektáját, afféle főtáltosként. Az állam igényt tarthat a pénzem egy részére, a jogi értelemben vett lojalitásomra, de kurvára hagyja békén a lelkemet, a felcsúti (mint az állam reprezentánsa) meg pláne, én aztán nem szavazta rá, részemről megvetés tárgya. Vagy alanya.

De legalább azt végre elismeri a főnök, hogy legalább annyi jobbos média meg "civil" szervezet van, mint nem jobbos, bár közben azért hazudik egy ordasat, mikor ezt keresztény-keresztényellenes dichotómiában írja le. Mert az általa sugallt, és a legrosszabb forgatókönyv szerint már el is hitt értelmezés az annyi, hogy aki fideszes az konzervatív és eresztény, aki meg nem, az liberális és keresztényellenes. Hát, miniszterelnök úr, egy faszt!

Mert aki fideszes, szívből, nem kötelességből csupán, az valami nacionál-populista, aki meg érdekből kormányhitű, az simán egy gerinctelen hatalomtechnikus. De nem konzervatív, a konzervativizmus idegen ettől az autokrata rezsimtől, a kereszténység meg csak díszlet, papucs orrán pamutbojt.

Aki meg liberális, az a szabadság pártján áll (mondjuk a John Stuart Mill-féle imperatívusz mentén, miszerint az egyén szabadsága nagy, épp a másik szabadságának határáig terjed), úgyhogy miért is lenne keresztényellenes, én például több liberális keresztényt ismerek, mint ahogy találkoztam már markánsan baloldali katolikus pappal is. Az csak a felcsúti valóságidegen gondolataiban van, hogy a világ csak fekete-fehér lehet, pedig a valóság színes, fekete-fehér az a tévéjük volt gyerekkorában, de ezen már tényleg ideje lenne túllépnie.

Mert attól, hogy valaki vegán, még nem feltétlenül meleg, attól hogy konzervatív még lehet ateista. Miként az, aki ananásszal eszi a pizzát még nem biztos hogy gonosz, lehet, hogy simán csak rossz az ízlése, és biztos van vallásos zsidókeresztény, aki szereti a death metált.

Független változók emberek, független változók!

metalenciklopedia.hu

Hát,

ültem reggel a buszon, ahol az élet, a világmindenség meg minden, és akkor valaki azt mondja, ilyen ez bazmeg, mondtam is neki bazmeg, hogy ennyi volt, hát ilyen ez. ennyi.

és ezzel az ennyivel ki is tette  a pontot a mondat végére, nála az ennyi volt a mondatvégi pont, miként a bazmeg  a vessző, a nabazmeg a pontosvessző, a hallod meg a kérdőjel. emberek beszélnek egymással a buszon, hogy amikor az izét, tudod, úgy beizélem, akkor aztán fasza bazmeg, de ha nem izélem be, vagy nem eléggé, akkor baszhatom. ennyi.

hát igen, a busz a négy keréken guruló résztvevő megfigyelés, ha én marsi antropológus lennék kizárólag tömegközlekedési izéken tömegközlekednék, ott az antropomorfok önmagukat bazmegelik ennyivé, vokálissá teszik a hejesirást, amennyiben elmondnak minden írásjelet szlengben, kivéve azt, hogy "most leviszem a hangsúlyt bazmeg".

persze maszkban, ami a buszon kötelező, nehéz pofákat vágni, gesztikulálni meg annyit jelent, hogy hadonászva pofán vered a melletted állót, úgyhogy marad az ennyizés.

ám ha valaki nekem egyszer legközelebb, a nem túl távoliban, úgy zár le egy mondatot hogy ennyi, akkor annyi is lesz a diskurzusnak, legfeljebb visszakérdezek, de pontosan mennyi is? és kiló, celsius, newtonméter, gallon, arasz vagy lóerő?

he?  (csak hogy stílszerű...)

Évforduló csöndben, a háttérben

A fociebé lényege, hogy Ronáldó nem kólázik, de akkor rúg gólokat, mikor már nem is kellene, a hazai ultrák meg portugálokat ütlegelnek a Deákon, miközben a szivárványos köménymag az antihomofil pedofób törvény ellen tüntet, a háttérben pedig az Európai Bizottság csendben vizsgálódni tervez, úgy tíz-tizenöt évig elmolyolva témával. Szurkolés, tüntetás, eljáráslenapolás, bírságolés, homeopátiás haszonlesés - ilyenekkel van tele a sajtó, ezekről szólak  hírek, nekem meg eszembe jutott, hogy június 16 azért ezektől függetlenül még jeles nap e lángoktól ölelt geopolitikai realitás történetében.

1989-ben ekkor volt Nagy Imre és társai ünnepéles újratemetése a Hősök terén, ahol nem mellesleg egy szakállas, farmerdzsekis csávó is beszédet mondott, akkor még csak O volt 1G nélkül. (Közeli ismerősei szerint már bőven benne volt a G-ség, ha maradt volna a rendszer, akkor ma az MSZMP főtitkára lenne, de ez persze csak fikció.)

Érdekes módon ennek az évfordulónak szinte semmi nyoma ma, basszus, még a legkormányhitűbb bulvármocsok, az origó sem hozza címlapon. gondolom azért, mert az akkori Orbán szavainak egy jelentős része ma már vállalhatatlan a Felcsútok Géniusza számára. Mára ő lett az a zsírosfejű, nagyképű főelvtárs, akik ellen akkoriban szónokolt.

De én emlékszem rá, tizenöt éves voltam épp, az első középiskolai év után kezdődött a nyári szünet, én valami helyi buszon utaztam, és a sofőr hangosan hallgatta a rádióban a közvetítést, meg a híreket. A pontos tartalomra nem emlékszem, de az biztos hogy egy nyolcas busz volt. Hiába, a történelmi léptékek...

Meg hát röhejes is lenne  a felcsúti szurkolóknak azt harsogni (amit a szektája amúgy sokáig harsogott), hogy a főnök egymaga küldte haza a szovjet csapatokat, miközben akkor azok már javában kezdtek hazacuccolni. És papíron - nyilván a szimbolikus gesztus okán - épp 1991 június 16-án hagyta el Záhonynál az országot az utolsó szovjet katona, bár nem emlékszem aznap melyik buszjáratokon utaztam. A hová. 

De azért gyanús, hogy ez a sztori mégis csak érdekesebb, mint valami modellcsajt kellékként oldalkocsiztató fodbalsztár nemkólázása, és a bár a homofób pedofiltörvény valóban szégyen és gyalázat, de történelmi távlatból annyi súlya lesz, mint mondjuk Torgyán Józsefnek vagy a Repülő Spagettiszörny Pasztafariánus Egyházának.

Persze csak ha a mázlink van, ha nem, akkor a harminc éve kezdődött formális függetlenséget a pártvezér és kancellár foglalja majd keretes szerkezetbe, persze csak a lezárást tekintve szívből jövő őszinteséggel. Hisz ő nem a diktatúrát utálta, csak azt, hogy nem ő a diktátor.

Korabeli plakát mai parafrázisa (facebook.com)

Eleven testek, halott célok

Ja, egy ideje már kifejezett utálom profi sportnak nevezett cirkuszt és emberkiállítást, de ma rájöttem, hogy az eddigieken túl még miért is. Mert az idáig is nyilvánvaló volt, hogy persze szép teljesítmény, ha valaki például nagyon gyorsan tud futni, de megy-e általa előrébb a világ? Nem hát, de megy-e általa előrébb futó? Nem, hisz leginkább körbe fut, esetleg egy városi maratonon A-ból B pontba, de az eg metróval gyorsabb, és nem kell hozzá lezárnia fél várost. De komolyabban fogalmazva: érdemes az embernek rátennie szó szerint az egész életét, hogy egy darab vasat ő dobjon a legmesszebbre, vagy ő ússzon a leggyorsabban és a legtermészetellenesebb módon faltól falig egy medencében?

Persze, a csúcson lévőknek jut siker, pénz és csillogás, de ők ugye a csúcs, alattuk meg azok, aki szintén rátették az életüket valami ilyesmire, legjobb eredményük egy tíz éve elért európa bajnoki hatodik hely, és mára már a kétszobás lakásuk jelzálogát is alig bírják fizetni. Ez összejöhet akkor is, ha az ember valami középszar  munkahelyen húzza az igát, de utána legalább van ideje haverokkal sörözni, kalóriaszámlálás és teljesítménykényszer nélkül. 

Az úgynevezett versenysport vagy önmagáért való teljesítményhajszolás, vagy simán cirkusz a népnek, az első esetben főleg értelmetlen,  másodikban meg nem sport, hanem a show-business egyik ága.

De épp ma futottam bele a felismerésbe, hogy a profi sport azért is megvetést érdemel, mert gyakorlatilag húsvásárrá válik a bulvármédia által. Amikor a nagyon látogatott portálon már a sokadik cikk jelenik meg egy amúgy eredményes úszónőről, ahol csak és kizárólag annyi a mondanivaló, hogy milyen cuki, szexi, és milyen jól kijön a pasijával, vagy hogy a közepesen ismert teniszezőnek milyen jó a vádlija, miközben még a borosta is jól áll neki, akkor ez már nem a sportrovat, hanem a Playboy (rosszabb esetben a Hustler) sportürügyű melléküzemága.

Az meg érdekli a fenét. Ha érdekelne, hogy emberek hogy úsznak egy medencében fel-alá, akkor azért nézném, és nem azt figyelném, ki hogy fest fürdőruhában. Vagy kinek milyen a melle. Arra ott az internetnek az a fele, ami a pornó. Ha sport akkor és úgy érdekes, hogy ott mellek és combok vannak (lényegében mint a hentesnél, de mondom hogy húsvásár), akkor pusztuljon az egész, nem kell gyerekek életét tönkretenni, azzal, hogy hajnalonként edzés címén emeljenek fel egy kamionnyi súlyt vagy ússzanak le egy félmaratont. Hogy húsz év múlva a testükkel adják el magukat azok a médiumok, amelyeknek eladták a testüket.

Katonásan, emberesen, családosan, lépésinduljosan!

"A magyar családok és a magyar nemzet számára a katonai kapacitás, a bevethető katonai erő mindig szükséges lesz, ennek az építése jó ütemben halad" - mondotta volt Felcsút Örökös Miniszterelnöke az ő szájával, sérelmünkre.

Ennek a marhának tényleg agyára ment, hogy több mint húsz éve kizárólag katonai-háborús metaforákban képes beszélni a politikáról, az egyetlen dologról, melyhez - legalább is hatalomtechnikai szempontból ért. (Mert a fodbalhoz nem, azt csak szereti, nagy ügy, én is szeretem többek között a szimfonikus zenét, de például egy fagottot akkor sem ismernék fel, ha fejbe vágnánk vele.)

Minden wannabe diktátor és tényleges uralkodó szeret díszegyenruhás, neki tisztelgő katonák előtt vonulgatni, az uralkodóknak annyi előnyük van, hogy ők húzhatnak is díszegyenruhát, tetszőleges mennyiségű kitüntetéssel dekorálva, hisz magukak osztogathatják azokat.

Másik retorikai kedvence aktuálisan a családozás (volt már polgározás, keményen dolgozó kisemeberzés is, mostanában családozik a főnök), és az idézett mondatban ezzel talál oda a folyton puskaporkorszagot érző énjéhez. de hogy a családoknak mi a fasztól lenne jobb, ha mondjuk GDP-arányosan másfélszer annyit költenénk baltafejű tábornokokra és nemkormánygép Hángérijen Erforszokra, az nekem nem világos.

Ennyi erővel mondhatta volna azt is, hogy a magyar családok számára hihetetlen távlatokat nyit, a keménygumigyártás fejlesztése, a pálinkafőzdék kulturális központokká bővítése, vagy a Nemzeti Pelenkaboltok koncessziós hálózatának kialakítása. Atomerőmű-bővítéssel a hazai óvodákért, államadóssággal a családon belüli erőszak ellen,  Békekölcsönnel a dialektikus-materialista... ja, ezt most nem ide.

Értelme mindegyiknek pont ugyanannyi lenne, de még  nemzetnek sem erős hadseregre van szüksége, hanem békés viszonyokra, meg rendes szövetségesekre, de ezt a felcsúti tudata már nem fogja át, számára az élet harc, nekünk meg pech, hogy a privát háborúit a közéletben vívja, s nem mondjuk valami ölős-baszós online szánalomban.

Öncélú szívatás

Munkából hazafelé épp napszúrást készültem kapni a buszmegállóban, ami legalább négy járat végállomása, és ahonnan ezekből kettőnek akkortájt kellett volna mennie. Nem nagy eset, ha nincs rajtam sapka az a baj (napszúrás), ha van akkor az (hőguta), de itt a kép buszjárat bent állt már, csak épp a nem kedves sofőrök egyrészt csesztek kiírni a buszukra a járatszámot, és ezzel párhuzamosan mondjuk kinyitni az ajtót. Mert odabenn jó volt nekik egyedül, lágy zene a rádióból, megy a légkondi, és mindkét vezető állású barom elmélyülten olvasott valamit az újságban, illetve a tabletjén. 

Dehogy akarták ők kinyitni az ajtót, a csukott ajtón nem jön be a kurva meleg, meg azok a rohadék utasok, akikkel csak gondjuk van. Az már nyilván a móka-faktor része, hogy direkt csak indulás előtt fél perccel jelenik meg, hogy mégis a bácsinak hányas járatnak tetszik lenni, a hülyék, akik még nem adták  fel a reményt, hogy hamarosan utasok lehetnek, meg vidáman szaladnák fel s alá a tűző napon, hogy akkor ez a huszas és az a negyvenkettes, vagy fordítva?

Nincs is lélekemelőbb egy fárasztó munkanap után, mint tájjelegű bunkókat szórakoztatni. de hát ez van, a házmesterek országa vagyunk, akinek van akár egy pillanatra is egy kis hatalma is a mások élete felett, az szereti kiélvezni ezt a pillanatot. Mantrája is van hozzá: engem is szívattak, én is szívatok, hát mer' csak! Úgy tűnik az empátia, meg a minimális kötelességtudat a hülyék luxusa.

Még szerencse, hogy magam is igen okos vagyok!

4.kerulet.ittlakunk.hu

Vonulás, integetés, körkörös védelem

Azt írják a cikkekben a hírek, hogy az amerikai alelnök elment a washingtoni pride-ra, ami ilyen transzmelegszekszuális homkosfelvonulás. Most. tényleg, nincs jobb dolga? Ezek ott nem nézik a fodbalebét?

Ráadásul azt is olvasom, hogy a férjével ment, de akkor minek? Lehet, hogy a férje buzi, de csak most vette észre?

Mert az ugye innen nézve elképzelhetetlen, hogy a.) valaki csupán szolidaritásból menjen el, mert azt gondolja, hogy a normalitás az nem a "hetero power", hanem az elfogadása annak, hogy nem vagyunk egyformák nemi gerjedelmeinkben sem, illetve b.) hogy egy vezető politikus, és bárki aki kegyeit keresi, az ne stadionok VIP-páholyiban szotyizzon szabadidejében, két pálinkafesztivál között.

Nálunk a homo- és mindenféle egyén fóbia kormányzati politikává válik, akkor is ha eredetileg csak olcsó, figyelemelterelő propagandának indul, így aztán tényleg nem látjuk magunk előtt (képzeletben sem), ahogy az alelnök itteni megfelelője, mondjuk S. Külön Semjénzsolt szivárványos zászló alatt vonulna az Andrássyn.

Az mondjuk vicces a vonatkozó videókon, hogy persze egy alelnököt kommandós-alakú szövetségi ügynökök testőrködnek körbe, akik az alkalomra való tekintettel próbálnak elvegyülni a tömegben. Ami nyilván nem sikerülhet nekik, mert Kamala Harris körül eleve nincs tömeg, csak gyanakvó tekintetű nagydarab férfiak, akik színes pólókban próbálnak felvonulónak látszani, és közben senkit nem engedni közelebb pár méternél a védett személyhez.

Mert vegyülni a néppel arrafelé is divat, de az fontos, hogy a nép fele szolgálati jogviszonyban legyen valami nagyon-nagyon rendvédelmi alegységgel. Egyszer a felcsúti is fapados repülővel jött haza Milánóból (meccsről, naná), és valami utastárs fényképein világosan látszik, hogy az elvegyülő miniszterelnök környezetében hat-nyolc testőr próbál úgy csinálni, mintha nem lenne nála fegyver, és nem tudna szükség esetén hatvanháromféle módon puszta kézzel is ölni.

De végül is normális, hogy a hatalom embereit védeni kell, elvégre nagy a befolyásuk, sok a pénzük, legalább valamiben szívjanak már ők is, például mikor nem tudnak elmenni sétálni egy nyári este, vagy haverokkal elmenni berúgni valami kellemes sörözőbe.

Óvakodj a bárkitől!

Egy napos vasárnap délután nincs is jobb, mint horrorfilmet nézni, már csak az egyensúly kedvéért is. Vagy a fene tudja, a magam részéről utálom a napos vasárnap délutánokat, de pont ezért is értelme lehet valami sorozatgyilkosos-darabolós filmnek. (A napos vasárnap délutánokkal meg az  baj, hogy rohadt meleg van, meg tűz  Nap, ilyenkor utálok az utcára menni, pedig nem érzem, hogy vámpírosodnék. Másrészt a vasárnap délután azt is jelenti, hogy mindjárt hétfő, az meg kinek hiányzik? Vagyis azért Garfieldesedem, és nem csak testalkatra. A legjobb egy borongós péntek este, vagy esős szombat délelőtt.)

Úgyhogy jól jött a 2020-as ír Caveat (azaz Ellentmondás) című, „borzalmak háza“ tematikájú kamaradarab, egy elsőfilmes rendező (Damian McCarthy), khm... első filmje, ami ennek megfelelően lehetne ezerszer látott sablonokból összetákolt darab, vagy igen eredeti is, de szerencsére az utóbbi.

Van benne egy amúgy lakatlan szigeten álló magányos, és nem kicsit lepukkant ház, az abban lakó Olga nevű mentális roncs, meg az Isaac nevű amnéziás csávó, akinek pár napig felügyelnie kellene a lányt. Amíg régi haverja, a valamilyen fokon rokon (ha jól rémlik nagybácsi) Barret dolga után jár. Szóval elviszi Isaac-et a házba, megmutatja neki Olga szobáját, meg azt a lánccal ellátott hámot, mit a srácnak viselni kell, hogy csak a ház bizonyos részeibe juthasson el. Mert a lány retteg valamitől, meg főleg a többi embertől, és nem érzi magát biztonságba, csak ha nem tud felügyelője bárhová utána menni. Isaac persze nemigen akar láncra vert házőrzőt játszani, de napi 200 fontért sokan sok mindenre képesek lennénk, úgyhogy.

És akkor indul a mandula, jönnek a rémségek, és mivel nem klisékből dolgozik a film, tényleg nem tudjuk, mi vár hősünkre a következő percben, avagy ajtó mögött, amit a lánctól még elérhet. Egy idő után már szóba áll vele Olga is, az ugyan már korábban kiderül, hogy a fater öngyilkos lett, de az csak ekkor, hogy az eltűnt anya meg őrült volt (mondja ezt egy pszichotikus...), és lényegében a halálba kergette a férjét. Vagy nem, azért mindent a naiv néző  sem hisz el első bemondásra. Mert lehet hogy Isaac volt az, lehet, hogy Olga, esetleg Barret, itt a stáblistáig semmi sem biztos. Mindenki gyilkos, van aki áldozat is, mindenki hazudik, de van aki nem szándékosan. Jelentősége van Isaac emlékezetvesztésének, annak, hogy azt sem tudja hol van a sziget a házzal, pedig már járt ott korábban.

Annyi biztos, hogy anyu hullája a pincében befalazva, apu meg szétlőtte a saját fejét, de a viszonyok egyre bonyolódnak, főleg ahogy főhősünkből előtraumatizálódnak az elveszettnek hitt emlékek.

Ami biztos, az annyi, hogy a dülledt szemű doboló játéknyúllal nem akarok találkozni, mert úgy fest, mint egy nyúlmúmia, de emberi szemeket dülleszt a semmibe, és indokolatlannak látszó pillanatokban kezd el dobolni. Ijesztő még a lány, vele azért találkoznék, de csak a Hannibal Lecter-i értelemben, azaz ha van köztünk egy biztonságos páncélüveg.

variety.com

Higiénikus fasizmus

Ősszel választanak helyhatóságokat a taljánok, és milyen szép szó is ez a helyhatóság. Sokkal szebb, mint az 'önkormányzat', mert az túl demokratikus, mintha az embereknek lenne lehetőségük magukat kormányozni, mikor legtöbbször valakik uralkodnak felettük. Ezért helyesebb a helyi hatalmat hatóságnak nevezni, aminek van egy kellemes stichje, miszerint a hatóság felszólít, intézkedik, eljár és büntet, te meg vigyázzba állsz előtte, mert  jogai elsősorban neki vannak. Neked csak a maradék jut.

Ez az egész azért érdekes, mert például Rómában a jobboldali, Északi Ligával meg a Forza Berlusconival súlyosbított összefogás már megint a harmadik jobbos erő, a neofasiszták jelöltjét indítja a városvezetői posztért. Pont mint öt éve, bár a jelölt nem ugyanaz. Valami jogászprofesszor (bizonyos Enrico Michetti), ami eleve vicces, hisz egy neofasiszta hogy utálhatja azt a jobbára demokratikus jogrendet, amit amúgy az egyetemen tanít.

De még abszurdabb (na, most majdnem vicceset írtam, pedig az helytelen lett volna), hogy a derék fasisztoid azt javasolja, hogy ezentúl - az amúgy is ellenjavallt kézfogás helyett - használják generálisan a fasiszták karlendítését köszönésképp. Mert az higiénikus, ráadásul szép régi, római hagyomány.

Na ja, a horogkereszt meg egy ősi hindu napszimbólum, valahogy mégsem szeretjük mostanában használni, szóval az, hogy az ókori rómaiak alkarlendítéssel ávecézároztak, kevésbé hatásos érv annak fényében, hogy Mussoliniék is. Az meg, hogy ez milyen higiénikus, inkább csak valahol a szánalmas-röhejes tengelyen mozgó argumentáció, mert pont ennyire higiénikus a maszk alól ordibált ciao, a lelkes integetés vagy ha a skype-on küldjük el a szomszédot a kurva anyjába. Vagy Michetti professzort inkább, a maga egyáltalán nem higiénikus fasizmusával együtt.

Két korszakos higiénikus épp a legújabb fertőtlenítő-

receptekről beszélget. (ujszo.com)

A résen levés fontossága

Tupperware százados aggodalmasan kémlelte a látóhatárt. Bár gyakorlatilag biztos volt benne, hogy ma sem várható ellenséges támadás, de néha már maga is elhitte, hogy az őslakók igen is valós fenyegetést jelentenek.

A New Bristol határában álló erődítmény őrtornyából messzire el lehetett látni a vöröslő sivatag felett, amelyet most nem kavartak fel szélviharok, de semmilyen mozgás sem, még a tegnap érkezett, ellátmányt hozó karaván nyomai is kivehetők voltak a homokban.

- Hát igen, megint egy újabb nap, amikor nem történik semmi - gondolta a százados - nem pont erre készültem annak idején az akadémián. Na jó, nyilván nem a díszkardommal akartam idegeneket mészárolni, de napról napra bámulni a sivatagot azért mégis csak rangon aluli.

Főleg azért, mert bár az őrködés, a résen levés valóban fontos feladat, és az általuk védett lakosságnak nyilván jobb, ha béke van, de így kissé értelmetlennek tűnt az egész.

Aztán egyszer csak meglátott valamit. A láthatár szélén, a felkelő nap irányában határozottan kivehető volt egy széles, gomolygó porfelhő. Mintha valakik közelednének. Talán csak nem az őslakosok támadnak végre? Illetve dehogy végre, neki itt, bár katonásdit kell játszania, de mégis a polgári életek kell hogy számítsanak, márpedig ezek a helyi „indiánok“ - milyen hülye név, India iszonyú messze van innen - közel sem biztos, hogy békések. Ő mondjuk még eggyel sem találkozott személyesen, de a felettesei határozottan állították, hogy a bármikor felbukkanhatnak, éspedig ellenséges szándékkal.  Creepyfield őrnagy például szabad idejében is csak róluk olvasott (Tupperware szerint főleg kitalációkon alapuló) könyveket, meg a kantinban is a különféle fajok és törzsek primitív gonoszságát ecsetelte, miközben nyilván ő sem látott még egyet sem közelről. Talán messziről sem.

A porfelhő azonban egyre közeledett, és lassan kibontakozott belőle egy katonai konvoj, nyilván az, aminek érkezést csak délutánra jelezték, csak épp gyorsabbak voltak a fiúk. Na ja, mégis csak jobb az itteni körletekben aludni, meg a kantinban inni, mint a sivatagban sátrazni, és ha hajnalban érkeznek, délutánig mindenre lesz idejük.

cnn.com

De hát nem lehet őket hibáztatni, nehéz az élet itt a Marson, mert oké hogy kellemesen enyhe a gravitáció, de ki szeret a sivatagban autózni napokig, többnyire szkafanderben? Mondjuk a százados szerint pont a marslakóktól nem kellene tartaniuk, a kis zöld, szürke vagy akármilyen lények tuti csak kitalációk, de mióta otthon a Windsor-házat leváltotta a  von Däniken-dinasztia, visszaállt az abszolút monarchia, és érvénybe lépett a The Importance Of Being On The Lookout Act, nem volt tanácsos efféle renegát nézeteket hangoztatni. Pláne nem itt, az új gyarmatokon, itt még egy magafajta érdemes katonának is könnyű volna eltűnnie, hisz nagy az a sivatag, és elég barátságtalan.

Úgyhogy nagyot szívott oxigénpipájából, és kémlelte tovább a semmit, pont mintha magába nézett volna.

Legyilkos felbujtó

VV Putyin, minden oroszok (valamint részben az ukránok és gyakorlatilag a beloruszok) cárja azt nyilatkozta, hogy nem zavarja ha legyilkosozzák. Konkrétan Biden amerikai elnök, akinek amúgy sem akarna olyan nagyon visszaszólni, mert szemben a Vatikánnal, az USA-nak kurva sok hadosztálya van, és nem fél használni őket. Meg is nyerték a hidegháborút, persze egy forró háború után mindenhol csak romok maradtak volna, meg Mad Max-stílusú törzsi villongások.

És hát az van, hogy a diktátorokat nemigen szokta zavarni, ha gyilkosnak nevezik őket. Mert egyfelől tudják magukról, csak nem érdekli őket (a diktátorsághoz azért nagyfokú, empátiahiánnyal töltött szociopátia szükségeltetik), másfelől meg otthon úgysem merik ezt mondani róluk (aki mégis, annál működésbe lép a Navalnij-paradigma), a világ többi részének véleményét meg pont leszarják. Plusz ha erős szavakkal szól róluk egy másik ország vezetője, abban ők csak fontosságukat, nemzetközi súlyukat érzékelik, a felcsúti is úgy lehet vele, hogy ha viselt dolgaival van tele a nyugati sajtó, akkor ő ettől már európai formátumú politikusként fingja a passzátszelet. Hisz a rossz reklám is reklám ugyebár, és az autokratáknak meg diktátoroknak nem elveik vannak, hanem hatalmi vágyaik és érdekeik, amikhez meg el kell adni a politikai terméket, legyen az nacionál-populizmus, gazdasági demagógia, vagy szimpla uszítás.

Putyin elvtárs is szereti magát világpolitikai tényezőnek érezni (az is, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára), és ha a jenkik elnöke személyesen küldi melegebb éghajlatra, akkor mindenki láthatja, hogy ő bizony nagypályás tényező, az meg külön félelmetessé teszi, hogy anno a KGB-ben szocializálódott. Szóval nem szarral gurigázik, tőle egy londoni emigrációban sem lehet biztonságban senki, erről ugye Litvinyenko ex-ügynök tudna mesélni, de hát volt a plutóniumos tea, ami lehet hogy még ízlett is neki. Putyinnak biztosan a halálhíre, hisz látványosan demonstrálta, nem érdemes vele baszakodni, miközben felelősségre nem vonhatta érte senki.

Szóval a cárevics gyilkos, ja, nyilván felbujtóként, de hát egy kivégzésnél sem az öl igazából, aki meghúzza a ravaszt (ő csak a fegyver biológiai meghosszabbítása), hanem aki kiadja a parancsot.

De mivel ezt amúgy is mindenki tudja róla, miért is zavarná, ha nem a saját népe mondja, tömegesen? Mert ha mégis, akkor azért kell az a menekülési terv, mielőtt érvénybe lépne a Ceausescu-protokoll, bár ez őt asszem nem fenyegeti, annál körmönfontabb egy szemétláda.

hvg.hu

Haj rám, vagy rólam?

Hajvágási problémákkal küzdök. Rögtön a hajhullási, azaz kopaszodási probléma után. Mert a fejem tetjén tényleg erősen ritkulok hajilag, hiába néztem meg kétszer is a Hairt, nem használt semmit. Viszont ha kerülném a hajléktalan-külsőt (és egyelőre szándékomban áll), akkor valahogy le kell vágnom a hajam. Hisz már nincs, aki ezt megtenné nekem, fodrásza evidens módon nincs pénzem, úgyhogy marad a tükör előtti bűvészkedés, egy kissé már életlen ollóval. Ez a szakállamnál remekül működik, de hajat vágni így nemigen lehet, mert a módszer még fokozza is a csavargó-imidzset. (Ami persze egy magamfajta poszt-értelmiségi esetén adekvát lenne, de mégsem vágyom rá.)

És ilyenkor kerül elő a hajnyíró, amiből van kettő is, de azokkal nem lehet rendesen, úgynevezett 'frizurát' alkotni, csak letolni nagyjából egyenletesen rövidre. A majdnem kopaszra, ami persze praktikus, mert meleg van,  nem vágyom tetszeni senkinek, de még így is nagy küzdelem. Minden csupa haj, a végeredmény kétséges, még szerencse hogy jó ideje nem lépek ki a lakásból bézbólsapka nélkül. Ami ráadásul a fejemen van és nem  táskámban, a munkahelyen meg eleve kell hordani egy másikat. De legalább tudom hol vagyok, csak tükörbe kell néznem hozzá. A fekete sapka van rajtam, akkor valami bolt kirakatában bámulom magam az utcán, ha fehér, akkor meg dolgozom épp, szóval  sapka-színkód igen praktikus tájékozódási nehézségek esetére. 

De a múltkor egy bordó volt rajtam, és elbizonytalanodtam, hogy ez az Alkonyzóna-e már, véletlenül kihipóztam az egyik feketét vagy  színtévesztő lettem, és a bordó az kék? Ami persze szintén nem értenék, de ha az Alkonyzónába kerülök, legalább senkit ne fog már érdekelni a hajam, beleértve engem is.

Kortárs közpornó

Minapi hír volt, hogy az illetékes elvtársak visszavonták Galla Miklóstól a még át sem vett Karinthy-gyűrűt, ami a humorban támadó csepűrágóknál jelentős elismerésnek számít. Vagy számított, tudja a fene, lassan már csak az nem kapta meg, aki nagyon nem akarta (de néha azoknak is muszáj volt), gondolom egyszerűen nincs annyi jó humorista az országban, hogy csak a minőséget díjazzák, pláne mióta a politikai lojalitás is művészi kategória lett. Tudom, nevekkel nem illik viccelni, de fogok, mert például a Vaginacsa duó  tipikus esete a helyezkedős-dörgölőzős tenyérbemászásnak, oszt' tavaly pont ők kapták.

És friss infó, hogy de Galla meg azért mégsem, mert valami közelmúltbeli előadáson elővette a farkát. Nem tudom ki mire számított, de a hír szerint eleve alsógatyában lépett fel, évek óta nyomta, hogy mekkora exhibicionista, és ha nem lesz már akkora járványhelyzet, szeretne meztelenül is fellépni.

Amúgy ezzel önmagában nincs semmi baj, a kortárs kultúrának (és na ja, a provokatívabb részének) régóta része a meztelenség, láttam én már a rijekai múzeumban elkövetett performanszot, ahol a pucér művésznő pont onnan csöpögtette a festéket az alatta elterülő vászonra, meg láttam már meztelen színészeket színpadon, még itt, fatornyos városunkban is. Hogy ez épp szándékoltan felháborító-e, vagy mondjuk nem is szándékoltan erotikus, hogy miféle esztétikai és társadalmi üzenetet hordoz, az esetfüggő, mint ahogy az értelmezés is az aktuális közönség aznapi generális lelkiállapotától függ, de ha a meztelenségnek súlya és értelme van az előadás kontextusában, akkor tőlem mehet. Nem vagyunk a viktoriánus Angliában, ahol egy kivillanó boka már-már pornográfiának számított, miként az asztalok lábát is szőnyegig érő terítő fedte, nehogy a cilinderes-zsakettes pasiknak az jusson róluk eszébe, miközben szivaroznak a grófúr szalonjában. (Pedig azokat a nagy, vastag szivarokat szájba venni... háát, nem is értem, miért nem ragaszkodtak a bumfordi pipákhoz?)

És hát ne legyünk hipokriták, évtizedek óta pucér és félpucér emberi testekkel próbálnak eladni nekünk mindenféle szart, az internet gyakorlatilag fele pornó, ahol csak a forma és az üzemeltető önvédelme kedvéért kérdeznek rá, hogy a tisztelt júzer elmúlt-e már tizennyolc. Nagy részük amúgy tuti nem, és már eleve a pornó szexuális ébredésük elsődleges terepe.

És akkor most az a gáz, ha egy abszurd humorban utazó (egyébként szerintem már régóta nem vicces) mutogatja magát? Gallában épp az a kínos, hogy már nem vicces, a farkát meg nézegesse az, akinek ez jön be, de ezért elítélni őt olyanoknak, akik az elmúlt években több időt töltöttek a PornHub-on, mint templomban, egyetemi előadáson vagy véradáson, na az a képmutatás. Pont mint mikor ilyen nagyon kemény, radikáljobboldali csávók ítélik el mélységes megvetéssel a homoszexualitást, de aztán este azt bámulják, ahogy huszonéves csajok nyalják ki egymást a monitorjukon.

Adjon a' isten...

Ja nem, nem az a kaporszakállú. (Tényleg miért pont kapor? Koviubi, tökfőzelék, menzás kaporszósz?) Hanem a magasságos kormány, és ne jó napot adjon, hanem szabadot. Mert B. János egykori Rosszabbik, jelenleg független képviselő azt javasolja, hogy ha a magyar fodbalisták esetleg pontot szereznének az EB-n, legyen extra munkaszüneti nap. 

Pedig szerintem ahhoz minimum az kell hogy leolvadjon minimum másfél paksi reaktor, akkor mindenki kapna esemest Don Pintértől, hogy mindenki kurvára maradjon otthon, de ha végleg megromlott a kapcsolata a vele még egy háztartásban élő  hülye fasszal vagy ribanccal (nem kívánt rész törlendő), akkor legfeljebb csak a szomszédba menjen át, de vigyen valami piát is.

Mert amúgy Bencsik J. azzal indokolja a javaslatát, hogy ha bekövetkezne a csoda, hogy a Magyar Szotyialista Fodbaltizenegy Válogatott legalább egy döntetlent kiharcolna, akkor olyan népünnepély lenne, hogy sokan nem tudnának másnap dolgozni menni. Nyilván mert:

- Bebasznának örömükben, és nagyon másnaposak lennének.

- Bebasznának örömükben, majd hirtelen felindulásból elkövetett vodkásüveg-dobálásba keverednének külföldi szurkolókkal, vagy hazaikkal, csak már nem értenék meg őket, és másnap a sürgősségin ébrednének. Onnan meg nehéz kamiont vezetni, babkonzervet gyártani, vagy megdugni a titkárnőt az íróasztalon.

- Nem basznának be, de örömükben felgyújtanák a négyeshatos villamost, majd a Balettintézetet, utóbbit mondjuk csak azért, mert a köztévé székháza már annyira Óbuda-külsőn van, hogy még a HÉV-től is jócskán kell gyalogolni. Persze mondjuk Szegedről a Balettintézet is messze van (és lehet, hogy arra is élnek szurkolók), sokat kell odáig vezetni a felgyújtáshoz, de pont ezért mondjuk nem akkora gond, ha nem basznak be előtte, a vodkásüveg amúgy is kell majd Molotov-koktélnak. (Orosz-orosz ugyebár, ráadásul a Ribbentrop-koktél mát tényleg hülyén hangzana, paktum ide vagy oda.)

Ámde B.J. valakiket képviselő helyében én azt javasolnám, hogy minden magyar érdekeltségű meccs másnapjára adjon a kormány szabadnapot, mert ha nem szereznek pontot az aranylábú és gipszagyú fiúk, akkor azért kell a népnek a pohár után nyúlnia, szóval ok mindenképp lesz rá, hogy másnap ne legyenek munkára-harcra készek.

Ugyanakkor: egyáltalán nem tisztelt képviselő úr, mi ez a diszkrimináció? Aki nem szereti a fodbalt, mint én, annak már nem is jár a munkaszünet? Ez kicsit olyan, mint amikor a dohányosok folyton kijárnak cigizni, a nemdohányzók meg addig is melóznak, mert azt mégsem mondhatják, hogy akkor megyek, szippantok én is egy kis kokaint, vagy sürgősen be kell tolnom egy krémet. Esetleg hogy maszturbálnék egyet a vécében, kivéve ha Valika kikísér, mert akkor már családalapításban gondolkodnék. Amíg a többiek cigiznek.

És ehhez képest holmi túlfizetett labdakergetők szánalmas pontszerzése (nem győzelme, arra nem vár senki, ahogy kivettem a javaslatból) valójában semmi, mind szexuálpszichológiai, mind demográfiai szempontból. Hisz itt már a Haza sorsáról lenne szó.

Mint a Glasgow-i kocsma vécéjének piszoárja felett a felirat is mondja: "Skócia jövője a Te kezedben van!"

Dobjuk ki anyut a vonatból?

Vannak ezek a fránya „globális események“ amiktől negyedévente legalább egy filmben eljön a részleges világvége. Ez lehet majdnem vicces is, mint Danny Boyle Yesterday című opuszában, ahol egy globális áramszünet után egyszerűen törlődik a civilizációból a Coca-Cola meg a Beatles (és John Lennon nyugdíjas halászként feltűnően hasonlít az idősre maszkírozott Robert Carlyle-ra, pedig ő már a fiatal Hitlert is eljátszotta). De az Ébrenlét (Awake) nem vicces, csak kevés benne az értelem. (Jó hát érzelem azért van, de az rendszerint a menekülési útvonal, ha gyenge a sztori.)

Itt az a globális apokalipszis folyamata, hogy egyszer csak elmegy az áram, úgyhogy a technológiának, mint olyannak lőttek. De ennél is nagyobb gond, hogy az emberek nem tudnak aludni

Hogy mi a redvás fene ez a globális izé, azt persze nem tudjuk meg sehol egy aszteroida, egy mutáns pestisvírus, de még csak zombiapokalipszis sincs, miként senki nem robbantotta föl az internetet. Csak úgy beköszönt a kvázi-világvége, de hogy ennek mi köze a tömeges álmatlansághoz, arra sincs magyarázat, de még csak sejtetés se. Egyszerűen megússzák az alkotók az egészet, amitől viszont a film elég unalmas lesz.

Ha valaki megnézné, nem az álmatlanság fogja veszélyeztetni, hanem hogy belealszik, mert a karakterek sablonosak, a történet úgyszintén és ciciket se villantanak benne.

Van valami csaj, a főszereplő, egy kellemesen baltával faragott arcú ex-katona, jelenleg kórházi biztonsági őr, és amatőr lejárt-gyógyszer tolvaj, aki aztán eladja a tablettákat gyanús alakoknak. Már amit nem szed be belőle.

De ez az inszomnia azért lehetne még egy belevaló, kihalást okozó esemény, mert pár napnál tovább senki sem vészeli át károsodás nélkül az alváshiányt. Én, mint aki igen tapasztalt az alvászavarokban például biztos nem, és ha ilyesmi miatt kihalnék, elnéptelenedne a lakás mindkét szobája, főleg mert a teknős a fürdőben szeret tartózkodni.

filmtekercs.hu

De itt nincs igazi súlya az egésznek, nincs meg benne az az eredetiség ami a rendes drámaisághoz kellene, B-kategóriás tömegfilmek sablonjait dobálják egymásra. Pedig hangulata még lenne is, bár van abban egy leheletnyi Monthy Python, ahogy a kialvatlanságot utcai vandalizmussal vezeti le aa lakosság, meg ahogy a főhősnőnek menekülnie kell, mert gyanús, hogy a lánya azért tud aludni. Az istenadta nép (szó szerint, mert egy templomi gyülekezetben képződik meg a tömeghatás) meg gondolja, ha belenéznek az agyába, hátha okosabbak lesznek tőle. (Naná, egy agytól...) Szóval jön az erdőn-mezőn menekülés a tervezett élveboncolás elől, kialvatlan, de szökésben lévő sittesek, szex, erőszak, videó (ja nem, szex az nincs), meg valami titkos katonai bázis, ahol nagyon fehér köpenyes emberek nagyon kutatnak. Aztán kis vérengzés.

De persze a kiscsaj meg a bátyja jönnek rá a megfejtésre. A gyógymód a nem tudjuk mitől van problémára ugyanis az, hogy meg kell halni, aztán egy sikeres újjáélesztés után valahogy rebootol az idegrendszer. Úgyhogy a szerető gyermekek indulnak is - átmenetileg - vízbe fojtani anyut.

FEB

Nekem tényleg csak most tűnt föl, hogy zajlik, történik, épp bekövetkezik a Fodbal Ejrópa Balynokság, de hát ez van, az enberek többségének ellenére annyira nem érdekel a fodbal, hogy nagyon. Nem értem, mi abban a szórakoztató, mikor lyól kereső de zömmel buta emberek szaladgálnak a páján egy levegővel töltött izé után, főleg azért, hogy a kluboknak a tulajdonosai kellő korrupciós ráhatással építhessenek stadionokat. 

Emlékszek, mikor az iskolában tanultunk a Szécsényiről, hogy három könyvet is írt a lovakrul, a Hitelt, a Világot meg a Stádiumot. Ezek biztos ma is érvényesek, mert ezek a fodbalkub-tulajok is úgy lehetnek vele, hogy ha van hitel, akkor övék a világ, és épül majd nekik szép stádium. És ha Szécsényi később él írni, akkor tuti megírta volna a negyedik kötetet is, a Közbeszerzést. Persze majdnem biztos, hogy valószínű, hogy ezek a királyok-hercegek-grófok sem csak lovakról vadásztak, meg gőzhajón pezsgőztek, hanem közbe' szereztek is. Ezt-azt, bár nyilvánvaló, hogy ha az embernek van már két sima kastélya, meg egy vadász, akkor nemigen hajt még egyre, inkább elkurvázza és/vagy elkártyázza a felesleget. Jó, a Szécsényi, aki a budai hegyről lett elnevezve, azért inkább egy Akadémiját alapított, bár szerintem az nem Fodbalakadémija volt, mert  a fodbal még nem teljesen volt feltalálva akkor.

De most, hogy a világ ejrópai szeme a fodbalon pásztáz, biztos sokaknak eszébe jut, hogy lenne még egy fodbalista-akadémija, mert a jachton kurvázásból mindig csak botrány lesz a címlapokon, meg egy jachton nem lehet eleget lopni, legfeljebb pezsgőspoharakat, meg tizenhat rétegű vécépapírt, esetleg a kapitány drága óráját.

Ám a fodbalban pénz van, most olvastam hogy a felcsúti miniszterelnök az elmúlt tíz évben százmilliárdokat tolt bele, bátrabb becslések szerint úgy nyolczázezer-millió forintot. Azért arra már az Arzenál is megnyalná száját (még a cserejátékosok is). Meg a Cselzi.

Hogy amúgy ki nyeri az Ejrópai Világversenyt, azt nem tudom, főleg azért, mert gőzöm sincs kik játszanak, de mint jeleztem az elején, nem is érdekel. Így viszont meglett a keretes szerkezet, ami fontos stiláris elemem nekem.

A játék finom szépsége... (happyfox.hu)

Dioxid

Olvasom, hogy veszélyesen megugrott a légkör szén-dioxid koncentrációja.  Ami remek, én szeretem a szén-dioxidot, különösen szódában, de az se baj ha ízesített, a málnás vagy gyömbéres szén-dioxid például kifejezetten jó.

Másfelől a sok szén-dioxidnak biztos örülnek a növények, ha már azt lélegeznek, az csak a magunkfajta állatok mániája, hogy oxigénnel működjenek, úgyhogy ha tényleg nagyon sok lesz már a szén-dioxid, egyszerűen át kell állnunk arra. Vagy ha az nem megy, majd kipusztulunk, amúgy is régóta gyanús, hogy előbb-utóbb a csótányok öröklik majd a Földet, és néhány régi, poros vallásos szövegen kívül sehol sincs megírva, hogy az ember legyen a domináns faj a bolygón. 

A hindu világképben például kifejezetten a félistenek hada működteti a komplett univerzumot, már ha egy világképben lehet valamit működtetni, de lehet, hogy csak a világban, kép nélkül.

Amúgy nem biztos, hogy a klímaváltozás rossz dolog, Greta Thunberg például konkrétan világhírű lett tőle, és egy rendes világjárvány kellett ahhoz, hogy ne ő legyen minden második címlapon. Plusz Mészáros Lőrinc emberei már biztos agyalnak azon, hogy lehetne a klímaváltozásból is kihozni némi extraprofitot. Gondolom valami vaskosabb közbeszerzéssel indul majd a dolog, aztán vesznek néhány szén-dioxid tüzelésű erőművet, hátha éghető a cucc, de ha nem akkor le kell fagyasztani szárazjéggé, leönteni benzinnel és felgyújtani a picsába, hadd jöjjön az a fűtőérték.

Amúgy nekem aktuálisa a takony-koncentrációm a jelentős, de legalább már nem annyira, ma már ettem, mosogattam és rendet csináltam magam körül, de takarítani csak holnap tervezek. Mondjuk azt, hogy majd holnapután fogok porszívózni, hátha mégis gyors lesz ez a klímaváltozás, és ha jön a világvége már úgysem lesz érdekes némi szösz a szőnyegen. Viszont rapid mód ki kell ennei majd mindent a fagyasztóból, mert egy globális válság esetén annak is nőhet a hőmérséklete. Legalább is így képzelem.

Meleget ereget

Süt az a rohadt Nap, telibe talál, mikor talpig feketében leosonok a szeméttel, aztán veszek zsömlét a kisboltban, s közben érzem, hogy izzadság csorog le a bézbólsapkám alól, mikor pedig azt nem is akartam venni, de termelni sem, egyszerűen elvagyok nélküle.

Pedig most hogy végre szombat, nagy terveim voltak az életre, főleg, hogy az ebéden kívül nem csinálok semmit. 

Vannak rossz tapasztalataim a valamit csinálásról, múltkor Dömdödömmel fát vágni voltunk az erdőn, de olyan szerencsétlenül dőlt a fa, hogy Dömdödömm alászorult. Úgyhogy ma inkább a fotelből bélyegyűjtök, úgyis van még itthon néhány állegyifjú nyírfaaréten, majd faragok belőlük fogpiszkálót, ha el nem baszom.

Én bírtam az ősziesen kora tavaszi esőket mostanában, bár a többség nyilván kultiválja a kinti harminckét fokot, de hát én utoljára akkor voltam többség, mikor nem tűnt föl, hogy piros hó esik. Úgyhogy bár ültem kicsit az erkélyen, hogy generáljak magamban némi D-vitamint, de fél óra után bemenekültem, mert egyrészt utálok napszemüvegben olvasni (a nélkül meg kiég a retinám a fehér papírtól), másrészt izzadni kezdett a térdem, ami eddig nem volt jellemző, és szeretnék megtartani legalább néhány testrészt magamnak, ahol nem verejtékezek.

De legalább kiraktam kissé a hónapok óta döglődő fikuszt, hátha összefotoszintetizál magának némi életerőt. Ezzel nagyjából meg is tettem mindent, ami tőlem lehetséges, hisz csak a héten két banánhéjat komposztáltam  na jó, botmixerrel daráltam le), hogy hátha azzal a földjében jobban lesz, ha már állítólag valami gombás betegségtől vedlik sárga leveleket. (Mellékszál: egy elütés okán eszembe jutott, van-e olyan, hogy bootmixer? Ha talán, az amolyan vissza a kör elejére szerszám lehet, amely egy véletlenszám-generátorral válogat.)

A meleget viszont a kaliforniai származású teknős sem bírja, de miután kiültem az erkélyre, és rátenyereltem a aljzatbetonra, rá kellett jönnöm, hogy a helyében én sem szeretnék sült teknős lenni,. Úgyhogy kapott maga alá egy ócska törölközőt, ami által három és fél perccel tovább bírta süttetni a páncélzatát, aztán áttette székhelyét az árnyas konyha hűvös járólapjára. (Közben még megpróbálta megenni az egyik cipőm fűzőjét, de rájött, hogy az nem hal, nem rák és nem banán, mást meg mostanában nem is hajlandó megenni. De a fűzőt melyiknek nézhette?)

Én is maradok a szobában, lassan átállva nyári menetrendre, mikor persze a forró fürdő legalább olyan jó, mint télen, mert utána a harmincpár fok, már nem is tűnik soknak. De mivel elég magasról süt le a Nap a kopár szik sarjára (na ja, két hatsávos kereszteződése, ahol vagyon az lakásom, alkatilag csak kopár tud lenni), legalább ne be a szobába, szóval még nem kell a ventilátor, légkondi meg nem volt, nincs és nem fog vanni. Ha nagy lesz a hőség, majd iszom jéghideg tökfőzeléket, de ha mégsem, majd elájulok, míg le nem csillapodik bennem az izzó hazaszeretet. És a megannyi velszi bárd.

Forró cucc fogyaszthatóan, torzított gitárral...

Ellentrendi maradiság

Tényleg közeledik a technológiai szingularitás, olyan gyorsan jönnek ki az újdonságok, olyan rohamosan szédítően izé... rohamos a fejlődés, hogy az elképesztő lenne, ha lenne időnk elképedni  egyáltalán, de akkor lemaradunk a legújabb, hatkamerás, tizennyolc pengés borotvával kombinált, atommeghajtású mobilról, ami okosan az orrunkat is tisztíccsa. (Atommeghajtású ja, elvégre miből van az akkumulátor? Atomokból, miből lenne, naugye.)

Vagy lehet hogy az van, ez az egész nem maga a szédítő fejlődés, csak a marketingalapú fogyasztói társadalom, hogy minden héten ránk kell sózni valami forradalminak címkézett, nemsokára veszélyes hulladékot, mintha romlana az életminőségünk attól, hogy a telefonunkban nincs négy kamera, csak kettő. Hogy a kétkamerás középkori parasztok érezzék csak magukat rosszul, de annyira, hogy  aztán menjenek is a hitelből telefonért, elvégre mégis csak trendibb egy százezer plusz hűségidős kütyüt hozzávágni a 16K-s, 8D-s tévéhez, ha szar a film, kikapott a csapat, vagy csak idegállapotban vannak, hogy nemsoká megint jönnek azok a kurva migránsok elvenni a munkájukat.

Ilyeneket olvasok folyton - nem hirdetésekben, azokon úgy siklik át tekintetem, mint madárcsicsergés a trágyaszag felett - hogy mindenki nagyon várja már a Sony új fülhallgatóját. Na persze, mert bár néha nem érzem magam a mindenki részének, de ettől már tényleg napok óta tűkön ülök. Viszont tűkön ülni szar, ezért inkább a lábaimon állok, amik viszont családi örökség gyanánt visszereket tartalmaznak, nem csak nyomokban. De tényleg, ezen már csak egy új fülhallgató segíthetne, de nekem olyan kéne, amin bejön az Operettív Törzs sajtótájékoztatója, meg hogy melyik ismeretlen celeb rakott ki bikinis fotót magáról az elmúlt tizenhárom percben. Hisz képben kell lenni a fülben is, különben a világ elrohan mellettünk, mi meg fosszíliává kövülünk, és legurulunk a rohamos visszafejlődés ellencivilizációs lejtőjén. Kirándulni megyünk, esős időben könyveket olvasunk, lemezeket hallgatunk, múzeumokba járunk, ráadásul ezeket ki sem tesszük a fészbukra. Meg azt se, milyen kaját rendeltünk vacsorára.

De hát van olyan, hogy valakit tényleg nem érdekel a technológiai divat, annyit használ amennyire szüksége van, nem kell neki okostévé, életében nem lépett fel a twiterre, nem tudja ki az a szilikonalapú szőke wannabe-ribanc a képébe tolt bulvárrovat legtetején. 

Asszem én ilyen valaki vagyok, egy ősember, aaannyira 2017-es...

Fideszmagyar Polgáriszövetségi Kapitány

A felcsúti döbrögi (foglalkozására nézve sérelmünkre miniszterelnök) lassan felvonultatja a diktátorok összes jellegzetes szereptévesztését. Hisz mivel hatalma korlátai gyakorlatilag láthatatlanok, tényleg kezdi azt hinni, hogy ő mindenhez ért. például a ért a focihoz, mert szereti, meg amatőrként focizott, innentől kezdve az a minimum, hogy a válogatott összeállításába is beljártathatja az ő száját. Ugyan rohadt sokan vannak ebben az országban, akik bírják a fodbalt, sőt kedvtelésből csinálták is (én szigorúan nem tartozom közéjük), de a felcsúti, mivel neki a sokakkal ellentétben hatalma is van, tipikusan cezaromán gesztussal azt üzeni, az ő véleménye az, ami igazán számít. (vö. Kinek mije van, annyit is ér. Neki kurva sok hatalma,annyit.)

Várom már a puritán kormányzás jegyében minden nyaloncból államtitkárt csináló pártvezér és kancellár újabb útmutatásait, hogy kell búzát fűrészelni, okostelefont szendvicssütőben elkészíteni (sajttal), kovászos uborkával gyereket verni vagy jégeső ellen túróval védekezni. Hisz  láthatóan mindenhez is ért, főleg ha az illető dolog hizlal (éslehetőleg panírozot és/vagy belsőségbe töltött), magas alkoholtartalmú, a kínai kommunista párt határozatot hozott róla, jól mutat a fészbukon, vagy simán csak felbaszódik az ideg az ellenzékiekben tőle. 

Ezekben jó, persze nem valami interszubjektív mérce szerint, hanem az Irénke Néni Skálán, szóval az orbánhitű szektariánusok feltétlen rajongására számíthat általuk, és neki ez pont elég.

vilagszam.hu

Nem akarja ő már meggyőzni a vele nem szimpatizálókat, a racionális diskurzust  maga részéről rég lecserélte a karizmatikus vezérbe vetett hitre, és ameddig a rajongótábor elég a választás megyeréséhez, csakis hozzájuk beszél. A nem rajongóknak az összes sötéten ostoba plakátkampány, meg tőmondatos bunkóságokból tákolt üzenet csak szimpla erődemonstráció, hogy bármennyire is utálják érte, ő még ezt is megteheti. Ha meg nem elég nagy már az egyatábor-egyazászló, akkor még mindig ott a tévesen parlamentnek nevezett szavazógép, amin bármikor átmegy a legújabb "kibaszunk velük, mer' csak" törvénytervezet, amit persze valahol a karmelita kolostorban dumálnak meg, a bátor kormánypárti képviselők pedig csak gombnyomásra optimalizált biorobotok, tetemes költségtérítéssel.

Óvodás mentalitás, na ja, de ennyi marad ha valaki a közjó helyett csakis és kizárólag a saját hatalmi érdekeit nézi.  És ha elég sokáig csak azokat nézi, a valóságból is csak  annyi látszik, hogy hát mi a fasz van már itt emberek, valami "szövetségi kapitány" akarja megmondani ki játsszon a válogatottban? Mikor én jobban tudom? Van annak a kopasz digónak kétharmada? Naugye!

Ménincs olyan izéd? (Mé'? Nincs?)

Valaki megkérdezte ma, van-e autóm? Ja, mondtam, kicsi, zöld és távirányítós, csak tölteni kellene az elemeit. Mondjuk som értettem ezt az autó-fétist, nekem mindig jobban esett, hogy nem kell azon gondolkodnom, hogy olajszint meg mennyi benzin van benne, meg mitől téli a gumi, plusz vonatozni jobb, mert lehet közben olvasni, ami vezetés közben hááát, enyhén szólva kontraindikált.

Én nem értem, ha valaki nem érti, hogy nekem nem hogy nem kellett soha autó, de nem is érdekelnek az autók, húsz év alatt véletlenül jöttem rá, mi a frász az a kuplung, és egy autó akkor sem bírna felizgatni, ha akárhány lóerő a mekkora gyorsulással.

Az emberek mondjuk érdekelnének, ami fura, mert azzal e feltétellel engedtem meg magamnak, hogy szociológus legek, hogy nem kell majd emberekkel foglalkoznom, ehhez képest aztán tanítottam a cuccot, fura módon embereknek.

De azok ez emberek nem érdekelnek, akik kizárólag autókról beszélve nem értik, hogy engem tényleg hidegen hagy a privát hobbijuk, én sem kezdek el arról a maláj pillangós bélyegsorozatról beszélni, amit egy lomtalaníntáskor zsákmányoltam, de minek egy hiányos változatát is negyven fontért láttam egy londoni bélyegboltban. És pláne nem kezdeményezek beszélgetést Ludwig Wittgenstein kései filozófiájáról, pedig az húsz éve a mániám. Minimum. De aki fékbetétekre gerjed, azt úgysem fogja érdekelni, hogy Wittgenstein 'nyelvjáték ' (avagy 'nyelvi játék') fogalma mennyiben fedi le  Thomas Kuhn-féle 'paradigmát' vagy azt, amit Richard Rorty 'szótárnak' hívott. Mert e három nagyjából ugyanazt írja le, és az egész megalapozza azt (sok minden mással együtt), amit - ma már kissé divatjamúlt, de szerintem még érvényes módon - posztmodernnek hívunk.

Na, ezekről nincs kivel beszélni, mert bár indokolatlanul sokat járok emberek közé, de aktuál munkahelyemen a kommunikáció jobbára abból áll, hogy "mitfőztétegnap?", "jóseggevannem?", "gézámmismindigmongya", esetleg hogy: "Ez tényleg így van, tegnap hallottam hogy látták, hogy bemondták a híradóban. Benne volt a tévében, na!"

Valójában ezekhez a kajaszünetes szösszenetekhez képest, a mérnincsautód? tematika nem is olyan rémes. Csak kurvára érdektelen, legalább is nekem, de hát engem zaklatnak ilyenekkel, hogy esetleg, legalább, talán avagy hátha, ne legyen kínos csend.

Miközben a csend csak akkor kínos, ha lenne miről beszélgetnünk, csak nem tesszük. Ha eleve nem lenne, inkább csak a dolgok természetes rendjéhez tartozik, amit érdemes úgy hagyni.

De ha zaj kell, akkor mitfőzté, mitiszó, kőkávé?

Mintha lenne más...

Pedig nincs. Mondta is Wunderlicht alhadnagy a szomszéd  lövészárokból, hogy vagy megdöglünk most, vagy megdöglünk hamarosan, de a döglés az meg. Az biztos. Ja, szar is hajnalban arra ébredni, hogy pont valami szépet (vagy legalább kellemeset) álmodtál, aztán arra ébredsz, hogy sár van, vér és belek, neked fel kell kelned, egy sokkal ócskább helyen, mint ahol fejben pár perce még voltál, és menni megdögleni. Visszatérni a szánalmas helyedre, mint akit félig agyonvertek, de annyira nem, hogy azt kívánná, bárcsak egészen.

Az élet harc, harsogják mindig a győztesek, hát szerintem basszák meg magukat. Vagy ha az nem megy, basszák meg inkább a szép fényes telihóóódat. A történelmet a győztesek írják, Wunderlicht alhadnagyét a srapnel, az enyémet meg valami egészen kicsinyes és bosszúálló isten, nyilván aki bennem is él, csak rossz felé szikrázik , hogy az kapjon lángra bennem, aminek pont nem kéne. 

Inkább próbálok nem álmodni, mintha elhatározás kérdése lenne az egész. Oké, hogy a lövészárok fölött is süt néha a nap, de el ne higgyük, hogy a kedvünkért. Nyilván van szeretet, béke és ragaszkodás. Valahol máshol, másvalakiknek.

Bulvár szürreál

Kellett nekem már megint a zorigóra kattintani, azt hittem szórakoztatni fog a szánalmasságuk, de egy tizenkét órás hosszú menetelés után kábé annyira vicces, mint egy lázas éjszaka utáni hajnali hányás. Megtudtam, hogy Karácsony Gergely továbbra is értelmi fogyatékos lúzer, és közben a Sátán földi helytartója, ami nem tudom hogy jön össze, Madáchnál Lucifer még kifejezetten intelligens, aki nem választana debil munkatársakat. Vagy direkt, de akkor Ártunk és Ormányunk soraiból sokkal jobb jelöltjei lennének.

Aztán volt valami exkluzív anyag Palik Hovatüntdémonhill Lászlóról, aki már teljesen úgy fest, mint egy ex-sittes, ex-alkesz, aki viszont rácsavarodott a kristálymethre, de - bár nem nézem a vonatkozó csatornát, ám a mindenhol látható előzetesek szerint - pont olyan eksztázisban tud üvölteni, mint rég. Csak most arról, hogy a sárban csúszkáló szánalmas fitneszklub-árvák közül, ki húzza be  a bónusz esti jacuzzit, vagy ki kurvaanyázhatja a másikat rajthelybüntetés nélkül. (Ez a Palik amúgy évek óta él valami déli szigeten - üssenek agyon, ha utánanézek, hol - és nem mer hazajönni, hisz nem véletlenül onnan osztja meg szétcsúszott önmagát, amivel nincs kiadatási egyezménye lángoktól ölelt kis hazánknak.

De a kedvencem mégis a állami pénzből nyomott bulvár, ami azért szórakoztató, mert a jelentéktelenséget ötvözi az igénytelenséggel, ami csak elsőre tűnik könnyű körnek. A "cicit villantott", "szekszi bugyiban fagyizik" vagy a "a híres színésznő még hatszáztíz évesen is dögös" - kattintsaképekért kontentek már rutinszerűek és unalmasak, de azért tudnak itt is maguk alá menni. Azt írják, meglepő döntést hozott, és elköszönt Vastag Csaba volt barátnője". Ja, de ki a fasz az a Csaba, aki vastag. Rémlik valami éneklős tévégecizés, de most komolyan, van valakinek otthon VCs-cédéje, rajta van egy nagy slágere valami lejátszási listáján, vagy megismerné a csávót, ha pont mellette fingana egy vastagot a pláza liftjében?

Ez annyira nem hír, hogy semennyire, de bár a clickbait címek se mennek, ezeknél én  jobbakat tudnék. Tudnák. Menne, na.

- "Clint Eastwood ismerőse unokahúgának öccsének volt barátnője buján nézi a sajtkérmes naplemetét!"

- "Majdnem eljegyezték VV Pusszancsot, de inkább vett egy új felsőt"

- "Imádja a mentolos kólát intravénás cévitaminnal Tutyu, a lakodalmas pópa: Mindig feldob, ha nincs a parókián kokain!"

- Cassandra Irritátor majdnem látta Johnny Deppet, de aztán kiderült, hogy ő épp egy másik kontinensen volt elvonón!"

- "Visszavásárolta leszívott zsírját  Lady Tankhadosztály, mert nincs már mit a kenyérre kennie"

A diskurzus negatív minősége

"Jakab lekommunistázta Orbánt, aki erre bohócnak nevezte" - ez a hír az azonnali kérdések órájáról, ami nem más, mint a parlamenti verbális pankráció bulvármagazinja, szellemi freak show a népnek, hogy a következő választáson is biztosan arra szavazzon, akiket a többiekhez képest legalább nem utál annyira. De ebből a kommunikációból senki nem építhet szerethető karaktert magából, most komolyan, ez Jakab nevű jobbikos fazon bárkinek is többet jelent egy lakótelepi "gyerekiahóra" arcoskodónál? Ő a beszólós csávó, akinek programja, karaktere, látható műveltsége vagy tehetsége nincs, alapfelszereltséggel tetszőleges sarki kocsmában, MLM-partin vagy egy kisvárosi gyáregység műszakvezető-helyettesi eligazításán fellelhető. Csupán annyi a hozzáadott értéke, hogy egy identitászavaros párt elnöke (jobb híján, tegyük hozzá), meg a parlamentben csinálhatja a alsó kategóriás stand upjait, ha már a népnek cirkusz kell, meg parizeres kenyér, mint azt már az ókori görögök is... ja nem, a rómaiak.

De hogy lekommuistázta az épp újabb tokája megjelenését ünneplő felcsútit, az valóban méltatlan, ő nem kommunista, hanem bolsevik és egyúttal eredeti tőkefelhalmozó (ami önmagában szép bűvészmutatvány), de igazából az első is csak névleg kommunista. Ennyi erővel mondhatnánk azt, hogy a kommunisták leorbánozták a bohócokat, a kommunista bohócok jakaboztak Orbánnal, vagy hogy Jakab bohócot kommunistázta Orbán.

Ez kábé az a párbeszéd, hogy:

"- Tizenöt deka parizert kérek!

 - Tizenhat lett, maradhat?

- Kurva anyád, te geci!"

Most tényleg, lehet egy ilyentől bárki is szimpatikus, a szektatagjain kívüli világnak?

És akkor csodálkoznak, hogy még mindig Gyurcsány. Na ja, őt lehet szívből gyűlölni, és vannak hardcore rajongói, de van karaktere, ami Jakabank sose lesz. 

A felcsútinak volt, de elhagyta a hatalomvágy, majd a hatalom mámorában, úgyhogy neki milliárdokból olajozott médiabirodalom kell, hogy még ma is hazudjanak neki egyet. Az ő karaktere a sörhasú populista lenne amúgy, de az nem valódi karizma, csak egy népbetegség, mellyel pont ezért sokan tudnak azonosulni.

vitalap.hu

Beteg cukor

Jó, ez nálam összetett szó, és fordított sorrendben, fene tudja mióta, nagyjából öt éve diagnosztizálták, azóta jobbára figyelek rá, kivéve mikor nem. És van, mikor nem lehet nem figyelni, például épp most. Mert a térség ahol élek, annyira fasza hely, hogy még véletlenül sincs igény egy magamfajta faszira, a végzettségeim a regionális munkaerő-piacon annyit érnek, mint sóhajtás a tornádóban, úgyhogy a válság múltával már megint én vagyok a megye talán egyetlen kétdiplomás betanított munkása. (Persze nem biztos, találkoztam én már betanított munkás fronton politológussal, néprajzossal, de még közgazdásszal is, pedig azt hittem, azok legalább kapósak. Ja, kivéve ha neomarxista alapon utálják a neoliberális kapitalizmust, mert olyankor lehetnek egy igazi working class hero, de nem a John Lennon-i értelemben. de legalább nem is a Leniniben.)

Viszont most épp egy nem cukorgyárban (pedig az országban az egyetlen megmaradt épp nálunk, van), de cukorüzemben állok betanítás alatt, ami abból áll, hogy gyorsan utána kéne csinálnom dolgokat embereknek, akik évek óta ezt csinálják, aztán nem értik, hogy ez nekem miért nem megy rutinból. Miközben miért is menne első-második nap, ez nem szociálpszichológia, kutatásmódszertan vagy filmek fikázása. azokban nekem van évtizedes rutinom, amit az újdonsült kollégáim évek után tudnának csak elfogadható szinten hozni Ehhez képest én beérem pár hét türelmi idővel, mielőtt belebetegszem a cukoriparba.

Mert ha már diabéteszes vagyok, tényleg adekvát munkahely az, ahol egy nap négy tonna cukor megy át a kezeim között, eddig főleg vaníliás, aminek ugye az ízét nem érezhetem (kultúrember vagyok, nem eszek bele az alapanyagba/munkadarabba), de az illatát sem, ha már évek óta nincs szaglásom.

Viszont ha besüt a nap látszik, hogy mekkora por gomolyog néha az üzemben, ami - mivel tényleg odafigyelnek a tisztaságra - nem házipor, hanem porcukor. Na most a kérdés az, hogy szabad ezt nekem belélegeznem? Avagy: az inhalált cuki felkúrja-e a vércukrom a Holdig?

Mától nem kell maszkot hordania odabent annak, akinek van ilyen "védettségi" plasztikkártyája, nekem van, de azért zsebemben a maszk, amíg valami szakember meg nem nyugtat, hogy a levegő cukortartalma a véremét nem befolyásolja olyan alapvetően. Plusz ugye a fizikai munka, ami eleve lefelé tolja...

Házasság, házak, hátaztán

Mérsékelten érdekes bulvárhír volt a hétvégén, hogy a Őfelsége miniszterelnöke titokban megnősült. Mondjuk már harmadszor, és titok is csak másnapig volt, de nyilván a nagybritánoknál közérdekű adatnak minősül, ha a főkutya nősül. (Nálunk nem tudom, annak számítana-e, de hogy nem maradna rejtve az tuti, kinn lenne TikTokon a titok legott. Még jó, hogy nálunk a politikusok és oligarchák mostanában inkább válnak, először a fészbukon, aztán a bíróságon.)

De miért kellett titkolózni? Borisz van annyira népszerűtlen, hogy ne akarja a nép csődülve bámulni őt, amint kivonul a templomból, de lehet hogy attól tartott, az arrafelé szokásos rizsszemek helyett valami mással dobálta volna meg az istenadta nép nem kifejezetten tory-szimpatizáns része. (Pedig sokkal szimpatikusabb, mint Vadállat Borisz a Men in Black 3-ból, bár nem annyira menő, mint Penge Borisz a Blöffből.)

A másik megfejtés, hogy a Westminster székesegyházban házasodott, ami egy katolikus templom. A formális/ceremoniális főnöke, a királynő meg ugye az anglikán egyház feje, és nem akart kínos helyzetet. Mondjuk nem értem hogy egy kétszer elvált pasit hogy adhat össze a római kaotikus egyház harmadszor is, mikor ott elvileg nincs válás. Lehet, hogy az első kettőnél nem is volt egyházi esküvő, azaz kánonjogilag ő most először? Négy gyerekkel a háta mögött?

news.sky.com

És ahogy nézem, a korkülönbség sem elhanyagolható, az új feleség 33 éves, Borisz meg 56, de persze ez nem számít. Eszembe jutott, hogy Petra is harminchárom, és eleinte én aggódtam a tizennégy év differance miatt (hisz a kezdetekkor ő 19 volt, én meg 33), ő mondjuk nem. Biztos mert a több mint tizenkét évünk alatt - az elejét leszámítva -  ő volt a felnőttes, én meg az infantilis. Mert fejben megrekedtem 22-nél (annak van csapdája ugyebár), úgyhogy hamar beért és lehagyott. Ma meg már csak magammal zavar a korkülönbség, mikor testileg 66-nak érzem magam, a személyiségem meg hát harmadannyi. De elég a mellékszálból.

Mert egyébként a Westminster székesegyház igazi turistacsapda, elég sokan keverik össze a Westminster apátsággal, amit igazából keresnének. (Mint az a francia család, aki lelkesen ugrott le a  buszról a Victoria Streeten, mikor meglátták a következő megálló nevénél a Westminster szót. És sehol nem lelték az útikönyvből ismerős épületet.) A székesegyház amúgy építészetileg is érdekes, mert egy kifejezetten bizánci stílusban épült katolikus templom.

És persze van még a Westminster palota is, de az a parlament épülete, rögtön az apátság végében, szóval ha azt a kettőt keveri össze egy bédekker-bubus, az nem akkora gáz.

De a lényeg, hogy Borisz eltalálta a megfelelő épületet, bár hivatala okán a másik kettőbe is járhat eleget, szóval legalább helyismerete van.

A halott menyaszony

Nem a Tim Burton-féle bábfilm , hanem A halott túlélő, ami egy elég fogyasztható darab, bár én valami mást vártam. Mert az eredeti címe After Life, pont mint Ricky Gervais netflixes sorozatának (ami magyarul viszont Mögöttem az élet), mentségére szóljon hogy 2009-es, azaz épp tíz évvel korábbi, mint a sorozat.

Ez az a film, amit nem téma, hanem szereplők alapján gondoltam megtekinteni (Christina Ricci, Liam Neeson), meg persze műfajilag egy pszichothriller-horrordráma, amit jobb napjaimon azért eléggé karmolok.

A film eleve azzal indul, hogy a pedagógus rabszolgaként dolgozó (de tényleg, az ókori Athénban a paidagogoszok a gyerekeket kísérgető rabszolgák voltak) Anna egy temetésre megy, és már várjuk, hogy na most, innen indul a sztori. Pedig csak a volt zongoratanára halálozott neki a jobblétre szenderülésnek, aminek sok jelentősége nincs. (Tényleg, lehet rosszabbra is szenderülni? Gondolom az az elkárhozás, gyehenna, miazmás.) Mondjuk a pasijával kissé összevész, így könnyes/fátyolos tekintettel vezet hazafelé, így a sötétben, kiszámíthatóan rommá zúzza személygépjárművét, és  benne önnön magát, hogy ez a szenderülés legyen az, ahonnan aztán kibomlik a dráma.

imdb.com

Mert Anna (azaz Ricci művésznő) egy hullaházban ébred, ahol a temetkezési vállalkozó (Mr. Neeson) közli  vele, hogy halott. Mondjuk az Addams Family óta tudható, hogy jól áll neki a hullasmink, bár a szituáció nem világos. Valami olyasmi van, hogy a hullaházi szakember szuperereje az, hogy képes kommunikálni a halottakkal (szóval indokolt volt a rendhagyó pályaválasztása), de Anna viszont tagadásban van. Mivel beszélgetnek, nem hiszi el hogy halott, azt már inkább, hogy a pasas valami különösen zakkant pszichopata, aki elrabolta, és majd jól eltemeti élve.

És hát Elliot a temetkezési sámán néha tényleg elég ijesztő, a lány tiltakozására, hogy de márpedig ő él, valami ilyesmit válaszol, hogy: „Azt hiszitek, hogy ha esztek, szartok, hugyoztok, akkor már éltek?“

És persze Anna vőlegényének is gyanús az egész, hogy a csaj él, és az a szörnyeteg élve akarja hat láb mélyre hantolni. Úgyhogy a temetés után alaposan italba folytja bánatát, és bátorságot merít a pohár fenekéről, aztán megy kiásni a hullát. Akivel az ásás után még - saját élménye szerint - beszél is de az csak annyit mond neki, hogy immár ő is halott, igazából a boncasztalon fekszik, és most vágják le róla ruhát. Hát, nem kellett volna részegen vezetni éjjel, mert így el sem jutott a temetőig.

Ebben a filmben az a csavar, hogy nincs csavar, végig gondolhatjuk azt, hogy Elliot tényleg egy perverz őrült, aztán a végére csak kiderül, hogy nem az, bár nem is ember, ha már halottakkal diskurál. Az meg, hogy Anna pasija a végére szintén elhunyás közben vérezi össze az autó légzsákját, elég kiszámítható fordulat, már csak a keretes szerkezet miatt is.

A tanulság meg annyi, hogy este csak nagyon alkalmas állapotban vezessünk autót, és hogy ne a temetkezési vállalkozóktól várjuk a munkadarabjaikhoz való empatikus hozzáállást, nincs benne akkora gyakorlatuk. Ja, meg az is, hogy halottnak lenni kurva rossz, majdnem mint élni.

Mi van a kölykökkel?

Ma van lenni gyereknap! - nyomják a képembe a hírportálok már kora reggel, pedig ez engem nem érint. Egyrészt nincs gyerekem, gondolom már nem is lesz, másrészt meg rohadt régen voltam már gyerek. Mondjuk egy második gyerekkor elméletileg még összejöhet, de szerintem én azt (a statisztikai valószínűségek szerint) már nem élem meg, igazából szerencsére. Hisz ki a fene akarna Demenciába utazni a személyisége roncsain, lassan már azt sem tudva, ki az a fazon az ágya mellett, és ki ő maga?

youtube.com

De a gyerekeket még nem fenyegeti a demencia, így akár még tudhatják is, hogy ma van az ő napjuk. Pedig a mai nap csak egy sima vasár, illetve ha az érdekesebb vonatkozásait nézzük, akkor ma van Mihail Alekszandrovics Bakunyin, a híres orosz anarchista születésnapja (1814 óta), miként Kocsis Zoltáné vagy Colm Meaney-é is. Utóbbi egy ír színész, akit legtöbben Star Trek sorozatokból ismernek, de Stephen Frears egyik kedvelt színésze is, játszott A furgonban meg a Méregszákban, amiket én igen bírok, részben miatta is.

És ma van Jeanne d'Arc meg Rubens halálának évfordulója, valamint holnap lesz a dohányzásmentes világnap, ami legalább pipa, mert nagyon régen dohányoztam utoljára. Egy komplett gyerekkorral ezelőtt, bár a fene tudja, nem számolom.

És akkor gyereknap alkalmából, ha már, egy kis szösszenet a Mocskos Gyerekkedvezmény nevű portlandi folk-punk zenekari együttestől, az elégő reményről:

Világállítás

Elkészült az ősszel kezdődő dubaji világkiállítás magyar pavilonja, amit egy Makovecz-tanítvány (igazából Makovecz-epigon) tervezett, és alig került többe tizenegy milliárdnál. Csak mer' ez nekünk fontos, a mindenkori magyar kormányok évtizedek óta szeretnek giccses építményeket világkiállítani, lehetőleg rohadt drágán, hisz a korrupciós költségek elég magasak. Ennek fényében igazából furcsa is, hogy csak ennyibe került, és nem a duplájába, sőt a költségek is pusztán 666 millióval lépték túl  tervezett keretet. 

Bár ez a szám nekem azért gyanúsan sátáni, a Fenevad száma ugyebár, úgyhogy vagy a költségvetésbe beleférni nem tudó - amúgy erősen NER-közeli - kivitelező a sátánista, vagy azok mozgatják a háttérből, esetleg a műremeket ácsoló ácsok hallgattak munka közben túl sok norvég black metált. (Pedig egy ács hallgasson zsoltárokat, tekintettel Jézusra, aki ugye maga is a faipar kézműves szakágában, amíg hagyták.)

Az alant látható épület egyébként tényleg eredeti, sosem láttam még faszerkezetes reptéri terminált vagy bankszékházat, de ettől még ronda. Ráadásul az "organikus építészet" nagyjából azt jelenti, hogy nosza, irtsunk ki egy közepes méretű erdőt (úgyis csak a helyet foglalja a következő lakópark elől), és csináljunk belőle valami giccset, alig volt hagyományokból gyúrt konfúz, vizuális nagyotmondást.

hvg.hu

Nem mellesleg ez az épület az egyetlen faszerkezetes pláza és/vagy stadion az egész Perzsa-öböl környékén, gondolom nem véletlenül. Sivatagos vidékeken kevés a fa, meg rosszul is bírja a klímát, de lehet hogy így majd nem kell költeni a bontásra, hisz jövő tavaszra összedől magától, és a darabjait sem kell hazaszállítani.

Amivel sokat spórolhat Ártunk és Ormányunk, indokolan persze, hisz köztudott, hogy a dubajozás kurva drága mulatság, kivéve persze a kurvákat, mert egy átlag ká-európai ribancoid tud ingyen is dubajozni, sőt még neki fizetnek.

Miközben persze az összes erre költött pénz az "ablakon kidobott" rovatba kerülhet, mert a világkiállítás mint olyan, értelmetlen, felesleges, de legalább drága. Nyilván a tizenkilencedik századba még lehetett értelme, nem volt globális tömegkommunikáció, össznépi turizmus, úgyhogy ha Párizsban vagy Londonban volt egy-egy ilyen, a látogatók megnézhették, milyen is az a sok messzi ország (pontosabban, hogy milyennek akar látszani), meg hogy milyen új találmányok vannak, merre tart várhatóan a világ, azon belül is főleg a civilizáció. Persze a lényeget pont nem mutatták meg, az 1851-es londoni expón senki nem vehette le mondjuk a porosz-francia háborút meg az annak nyomán létrejövő Német Császárságot (de a kiegyezést, meg az Osztrák-Magyar Monarchiát sem), miként 1900-ban a párizsi kiállításon is a gyarmatárukat meg a legmenőbb gőzgépeket mutogatták, és nem látszott az első világháború.

De ma már az efféle kiállítások elég érdektelenek, ha érdekel a koreai kultúra vagy a magyar  termálvizek (ez lenne a dubaji kalyiba témája), akkor utánanéz a neten, rosszabb esetben a Diszkáveri Csenelen, és ha még mindig érdekli a cucc, elmegy oda. Ez például százötven éve még nehézkes lett volna, no meg kevesek kiváltsága, de ma már nem, szóval valami nagyot és nagyon interaktívak kell gurítani, hogy egy ilyen kiállítás  több legyen egy unalmas diznilendnél.

Mondjuk Dubaj eleve egy diznilend, egy gigantikus díszlet,  tehát legalább náluk nem stílusidegen expósat játszani, persze ettől még felesleges.

Szörnyella Kiafrász?

Sérelmemre megtekintettem a Cruella (magyarul Szörnyella) című dalmata-spinoffot, avagy előzményfilmet, amibe még nincs százegy bundánakvaló, de Emma Stone a főszereplő, úgyhogy csak rá való tekintettel. (Mint anno a Birdmant, amiről viszont kiderült hogy egy jó film - Michael Keaton-ről meg hogy jó színész - szóval gondoltam hátha.)

Gyerekkoromban bírtam a vonatkozó Disney-rajzfilmet, bírtam hogy Kutyásék (a nagyorrú meg a házitündér nője) a Regent's Park mellett laknak, jók voltak a balfék bűnözők, akik később a Reszkessetek betörők!-ben tértek vissza, de a legmenőbb Szörnyella volt, és különösen az autója, meg az őrülős jelenetei.

A későbbi élőszereplős változat már nem tetszett különösebben (na jó, egyáltalán nem), bár értékeltem, hogy ebben legalább nem beszéltek a kutyák. De ez a mostani film, ha lehet még eggyel rosszabb lett.

Először is a színészek. Emma Stone-ra a film kábé felében rá se lehet ismerni, Emma Thompsonra nagyjából igen, de minek, Emma (izé, Mark) Strong pedig még mindig kopasz, és még mindig tud szigorúan nézni, de ide felesleges volt. Szörnyellának (aki eredetileg Estella, csak később lesz - az eredetiben - Cruella) amúgy már születésekor is hülye fekete-fehér haja van, lázadó kisiskolás, kicsit gót, de még nem gonosz, ahhoz a gonosz világnak még meg kell őt traumatizálnia.

Aztán már a hetvenes évek Londonjában vagyunk, Estella kissé punk, kissé újhullámos, és wannabe divattervező, miközben két bűnözővel (igen Horace-szal és Jasperrel) haverkodik régóta, mert az is punk. Közben meg megélhetési urban-proletár, ami viszont nem elég punk, de a tévéből már tanulja a gonosz nézést sátáni kacajjal. (Na igen, Stone művésznő itt még hasonlít önmagára, csak onnantól nem, hogy afféle női Joker válik belőle, vámpírsminkkel.)

uk.yahoo.com

Aztán a munkahelyét jelentő luxusáruházban egy nap megjelenik Emma Thompson mint von Hellman bárónő, aki a nevéhez méltóan egy vérszívó, nárcisztikus, frigid náci, és nem mellesleg divatdiktátor, az aljas de ízléstelen fajtából. Ja, és dalmatái vannak, nehogy elfelejtsük minek az előzményét, és kinek az eredettörténetét nézzük épp.

Kettejük párviadala adná a történet gerincét, de olyanja nincs neki, hogy a szemüveges, művészeti főiskolás kinézetű csajból hogy lesz egy karikatúra-szerű rajzfilmfigura, az nekem mondjuk teljesen kimaradt. (De én már az Anakin Skywalker - Darh Vader váltást sem éreztem hitelesnek.) Meg lényegében az is, hogy lesz fekete öves állatkínzó, hisz egy családinak szánt filmben ezt is el kell kenni az utalásszerűségig, pláne hogy az egész valahol az anyja baleseti halálával indul. Már ha az anyja volt egyáltalán, mert naná, hogy ide is kell a kötelező fordulat, miszerint csavar, hogy akkor a rivális főszereplők milyen fokon is rokonok.

A Cruella (végül is itthon még nem mutatták be) amúgy  családi filmnek kicsit sötét és mindenképp túl hosszú, ami nézhetővé teszi az a látványvilág, az egyszerre hiteles és szürreális korfestés, még úgy is hogy indokolatlanul sok benne az aranyozott kandallópárkány. Ami az angoloknál valahogy az arisztokrata lét szignálja, ha már főhősünknek is ez lesz a végzete, a helyett, hogy maradna normális csillagjegyű, lázadó aszcendenssel.

És hát lehet nézni Emma Stone-t, ha már színésznő-szombat van, de egyensúlyképpen most megnézek egy thrillert Christina Ricci-vel, ha már hetek óta itt várakozik a gépemen.