A skandináv krimiknek van valami fura aurája a popkultúrában, avagy az ilyesmit a félművelt közönség eleve minőségi cuccnak tekinti. Én nem tudom, nem olvasok krimiket, nem kötnek le, utoljára valami nyaralás alkalmával fogyasztottam el egyet, mert nem volt kéznél már más olvasnivaló.
De a Kétség című idei dán film (igazából A titkos nő) alig két óra volt az életemből, ennyit megért, mert ha nem is remekmű, de kellemesen nézhető darab, kevés halászfaluval, fjordokkal, rejtéllyel. Na jó, a rejtély a tizenötödik percben már nem az, sosem volt igazán, negyed óra alatt még csak arcról ismertük a főszereplőt, mikor kiderült, hogy ő nem ő (bár nőnek nő), de máshogy hívták eredetileg. Mert még két éve totál amnéziásan találtak rá valami hajón, aztán azt hitték hogy Louise Andersen, a z embercsempészett prosti, ő meg nem vitatta, úgysem emlékezett magára. Úgyhogy elvezetgette a fene se tudja akkor kinek a kávézóját egy norvég szigeten, nyilván dánul, mert az amnéziások ritkán felejtenek el úgy majdnem mindent, hogy közben véletlenül megtanulnak egy nyelvet. Esetleg elve tudott norvégul, de akkor is fura, ha nem veszi észre, hogy nem az anyanyelve. (Mert a film Hidra szigetén indul, ahol norvégok laknak, mintegy hatszázan, jobbára norvégul.) És hova lett az igazi Louise, he? (Oké, ezt mondjuk az illetékes rendőrnő is felteszi magának, csak hogy maradjon azért rejtély későbbre is. ettől még nem hardcore krimi a cucc, inkább idegileg felcsesződős thriller, de abból pont egy középfajú, szombat délutánra való, szép képekkel.)
És akkor egy nap, a filmnek már abban a bizonyos első negyed órájában ki is derül, hogy Louise igazából Helene Söderberg, egy gazdag nő egy gazdag családból, akinek valahol Dániában van egy gazdag férje meg egy elidegenedett kisfia, a szigeti halászfaluban meg egy vőlegénye, és akkor jöhet a konfliktus!
De nem jön, nem igazán, pontosabban semmi új. Eleinte lelkizős drámázás van inkább, aztán a szokásos thriller-klisék, amiket már láttam párszor, például abban a filmben, aminek nem jut eszembe a címe, de volt benne Kolinförsz, mint csúnya bácsi. Megvan: Amnézia! (Nehéz szó, idegenes.) Itt is a csúnya rossz férj a hunyó, aki összeesküszik a mindenki ellen, sok pénzért, valamint a szervezett bűnözés keretrendszerében, és senki nem szúrja ki, kivéve az összes nézőt, már akik nem súlyosan retardáltak, de azok a Mikulásban is hisznek, aki fogtündért hoz ajándékba húsvétkor. Vagyis a főrossznak már a szeme sem áll jól, plusz egy nagy és nagyon rideg házban éli az északi film noir-ok hangulatát, nyilvánvaló, hogy a nő menekült előle, de mindenki pechjére nem halt meg egy véletlen öngyilkosságban, mikor a hídról leugrás közben hátba lőtte magát.
A kétséges titkos nőnek van egy határozott hangulata, ettől lesz elég nézhető, de a karakterei sekélyek mint manapság kortárs Balaton, a sztori meg tényleg a kliséket halmoz sablonokra, viszont legalább rendesen meg van csinálva. Amolyan jómunkásember-film, és mint ilyen, egyszer használatos, ha nincs jobb dolga az embernek, és/vagy lusta nekiállni porszívózni. Erős négyes alá, főleg a külalak miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése