Mert ugye lássátok feleim szümütükkel, hogy hogy ha Limpiát rendezünk, akkor rögtön kettőt, mert Para is van belőle, még szerencse, hogy nem rendezünk. Mert a karácsonyi főpolgárjenő igen lelkes, hogy a Limpia az fasza, az infra struktúrája az szinte kész (sok felesleges stadion van a „mégnemrohad“ stádiumban, bár tíz év múlva már simán ott lehet), hogy közlekedni néha rémálom a fűvárosban, hogy a szálláshelyek olyanok amilyenek az mindegy is, a húgyszagú aluljáró is hungarikum, azt jónapot!
A kormány meg nem mond se hidegmeleget, se húshalat, mert populisták ők is, egyre gyanúsabb, hogy nekik is a nem publikus közvélemény-kutatások a GPS, de már felmerült, hogy legfeljebb népsavazás lesz, döntsön az istenadta, az istenit! Pest-Budán.
Ez utóbbi viszont nettó baromság. Mert a költségét bárhol máshol is egy egész ország viselné, nálunk meg különösen, elvégre egész Hunpannónia összesen annyi lakossal bír, mint Tokió, Johannesburg vagy épp Kairó. Kínában meg egy közepes nagyváros mérete ez, innen nézve nem is meglepő, hogy a felcsútista rezsim is próbálta úgy kormányozni, pontosabban kézivezérelni az országot, mint egy városállamot, mindent központosítva.
Szóval ha a nép szavazzon, szavazzon az egész, mert a két Limpia egyáltalán nem fővárosi belügy, ez nem az a kérdés, hogy lehessen-e este tíz után kedvezményesen hányni a villamosmegállókban, az speciel nekem mindegy innen, kétszáz kilométerrel arrébbról, ahol még villamos sincs. (Bár igényem az lenne rá.) Ráadásul már olyan ötletek keringenek a semmiben, hogy a szörfversenyeket azokat Portugáliában rendezték, szóval nekik is kéne ott, legalább helyileg referálniuk, akarnak-e a tengerpartjukra budapesti olimpiát? (Asszem csatakrészeg, legénybúcsúzó nagybritán focihuligánok így is jutnak nekik, ők meg egyúttal gondoskodnak a romkocsmákról is.)
Ugyanakkor egy népszavazás sem biztos, hogy egyértelmű véleményét tükrözi a köznek. Mert ha mondjuk 55% támogatná is a világ legkorrupcióval terheltebb szpartakiádját, mikozben meg 45% nem, akkor azt nehéz lenne komoly társadalmi támogatottságnak eladni. Ami meg feltétel, de egy szoros eredmény csak megosztottságot jelezhet. Egy pillanatfelvétel keretében, azaz napok alatt fordulhat épp ellenkezőjére egy ilyen eredmény.
Így jártak a britek a Brexittel, tíz évvel ezelőtt, nem kéne ebbe olyan nagyon beleállni. Igazából agyni kéne a fenébe az egész olimpiás rémálmot, ez a limpiásdi amúgy is lassan olyan, mint a huszadik század valami nagy, ragacsos, kissé más büdös maradéka, amivel senki nem tud mit kezdeni (a hagyomány az hagyomány, értem?), úgyhogy a tehetetlensége még viszi előre. De nem nemes küzdelem van, hanem doppinggal terhelt gladiátorkodás, nemzeti megfeszülés („Több aranyunk van már félidőben, mint ahány fizikai Nobel-díjasa Dániának összesen!“) és a végtelen pénz okozta gáttalan korrupció.
Az olimpiákok jelmondata volt vala eddig: „Citius, Altius, Fortius - Communiter”, azaz„Gyorsabban, magasabbra, erősebben - együtt”. Valahogy hozzá kéne még tenni, hogy “kukába!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése