Mikor jobbára csak a vicc kedvéért, de feltűnő rendszerességgel nézegetem, minek van épp aznap évfordulója, rendre az jön szembe, hogy 1432-ben Féfülű Harold legyőzte Büdösszájú Edward csapatait a mezőelméleti csatában, lezárva ezzel a Tizenhétéves háborút, és egyben véget vetve a Tufa-dinasztia további férfiági öröklésének. (Onnantól kezdve lett a neve Félfülű a Kiherélő.)
Ha véletlenül kiderül, hogy mondjuk Albert Camus irodalmi Nobel-díjat kapott aznap (pontosabban mint ahogy éppen ma, 1957-ben), az már üdítő változatosság, de ezek jellemzően csak újkori, sőt későújkori fejlemények. De előtte a kora középkortól hosszan sorolnak a mára már tök érdektelen uralkodók, akik sok száz éve nem létező fejedelemségekért indultak csatába (vagy küldték csak az embereiket), csak hogy ennek számunkra tuti ne legyen az égvilágon semmi jelentősége.
Európa sokszáz évnyi történelméből kábé annyi maradt mára az úri közönségnek, hogy királyok, csaták, királyok, csaták, királyok, csaták, forradalmak. És ha a kettő sajátosan találkozik: trónviszályok! (Amikben királyok und csaták, esetleg rohannak a forradalomba…) Pedig a mikrotörténelem sokkal érdekesebb, mit ettek, hol aludtak, hova kakáltak az ablakon ki, a királyokhercegek-grófoktól a középig a mindenkik, azaz milyen is volt az élet egy középkori városban, és miért is kurva jó, hogy már rég elmúlt?
Az úgynevezett „történelemórákon“ ehhez képest csatázó királyok és forradalmi lázadások vannak, már az is valami, ha érintőlegesen előjön, hogy jé, Firenzében valaki véletlenül feltalálta a reneszánszt! (Addig nézegetett egy törött görög vázát, míg el nem kezdett aranymetszéses timpanonokkal álmodni. Ami többek közt egy ütőhangszer, de egyes homlokzatok főleg alakja is.)
És ahogy terjedt a Gutenberg-galaxis (hisz az univerzum tágul, a galaxisok meg távolodnak a miénktől), egyre több nyomot hagytak maguk után azok is, akik nem voltak királyok, összeesküvők, forradalmi lánglelkek, hírhedt eretnekek vagy hajóval véletlenül valamit felfedezők. Így ma már annak is évfordulója lehet, hogy 1923-ban, nyolc szalagmunkás kirobbantotta a mérsékelten híres Masnigyári Sztrájkot, a bulgáriai Plovdivban, mert sokallották, hogy a heti hat munkanapból hatszor nincs gyuvecs a menzán. Pedig az a szerb vendégmunkásoknak is a kedvence!
Nade most már ezeket is számon tarthatjuk, ami igen helyes, és számomra kellően relativizálja annak fontosságát, hogy 1923-ban III. Borisz volt a bolgár cár…
p.s. Jut eszembe, ma van Kimi Raikkonen 47. születésnapja. Ő volt a második finn - Mika Hakkinen után - akinek személyesen kiszurkoltam egy F1-es világbajnoki címet, igaz Hakkinennek kettőt is. Egymás után!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése