Minden szuvenír veszélyben a szuterénben, megszűnik a Szuveníritásvédelmi Hivatal, pedig már majdnem hatóság lett, csak vesztett a gazdi, így mehet a levesbe, ami egy sóhivatal esetében jogos, a sótlan leves nem jó. (És ha már beszántják a sárga földig az egészet, legalább nem kell behinteni sóval a helyét, ami pedig igen költséghatékony megoldás.)
Ez az a hivatal, ami szó legrosszabb értelmében vett bürokráciát testesítette meg, miszerint létezésének egyetlen oka önmaga volt, hiszen nem csinált az égvilágon semmit, de azt kurva sok pénzért. Ennek az izének pusztán léteznie kellett, hogy jelenléte fenyegetést jelentsen a civil szervezetek meg a kormányfüggetlen nyilvánosság számára. Nem teljesen igaz, hogy ők lettek volna a Dagadt szimbolikus bunkósbotja (csak simán bunkók voltak, de botot még nem kaptak a kezükbe), elvégre nem volt semmi konkrét jogkörük. Inkább az van, hogy ők voltak a pisztoly a színpadon, ami majd egyszer biztos elsül, de közben törölték az előadást, úgyhogy immár biztosan mégsem.
A lánczitamás-alakú agresszív palotaszolga most persze felettébb aggódik, na ja, egy többmilliós fizetés mindenkinek hiányozna, de természetesen ő főleg a Haza sorsa felett borong:
„...a magyar demokratikus folyamatokba történő külföldi beavatkozás létező valóság” - persze, ettől voltak az elmúlt rezsim utolsó éveiben még egyáltalán demokratikus folyamatok, hogy például az EU pályázatokon át támogatta azokat a civil szervezeteket, amiket Ártunk és Ormányunk ki akart nyírni, meg néha nyíltan a fővezér lábára lépett, csak hogy az érezze a törődést.
Valamint „...a Hivatal működése veszélyforrást jelentett mindazok számára, akik Magyarországot nem szuverén államként, a magyarokat nem önrendelkező nemzetként kezelik”.
Na most az van, hogy amikor egy ország (állam, törzs, szakkör) belép egy nemzetközi szervezetbe, mint az EU meg a NATO, akkor elve lemond szuverenitása egy részéről, cserébe azokért az előnyökért, amit a tagság jelent. A szuverenitás nem önérték, lehet szuverén módon éhen halni („Nekem senki ne hozzon kaját, és egy büszkén független hülye vagyok!“), vagy szuverén módon átharapni egymás torkát, mikor mondjuk egy szuverén állam szarik a nemzetközi jogra, és megbombázza a szomszédját, népírtás jelleggel.
Valójában egyetlen állam sem szuverén 100%-ban, mindenki függ a nemzetközi környezetétől, a különbség sokszor inkább csak abban áll, hogy maga mond-e le szuverenitása egy pontosan körülhatárolt részéről, vagy pisztolyt nyomnak a fejéhez, hogy olyan szép kis ország ez, kár ha valami szörnyűség történne vele.
Márpedig a pártvezér és kancellár, meg a felcsútista különítmény pont ezt tette, a zsarnoki hatalomgyakorlással, azaz a több mint fél ország semmibevételével, a választási rendszer szétbuherálásával, a legaljasabb, szar propagandával, a rendszerszintű korrupcióval, no meg a Putyin elvtársnak való mélyen benyalással.
Láczi nertárs borongása annyiban tehát indokolt volt, hogy a magyarokat valóban nem önrendelkező nemzetként kezelte, csak épp a saját kormánya. De ez a Szuterén Sóhivatalt nem zavarta, hisz ha már a Kreml sem veszélyeztette az önrendelkezésünket, akkor ugye semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése