Állítólag 632-ben pont június nyolcadikán halt meg Muhammad ibn ʿAbd Allāh, rövidebben ismerten Mohamed, próféta foglalkozású vallásalapító, kábé 62 évesen. Ezek persze bizonytalan adatok, 632 marha régen volt már, egész pontosan... 1394 éve. (Hirtelen nem találtam a telefonon a számológépet.) Mi speciel arra sem emlékszünk, mit ettünk ebédre mondjuk tavaly ilyenkor, persze nem is vagyunk próféták, de ettől még az ilyen dátumokban - ha már vallásilag fontos - inkább hinni kell, mint komolyan venni. A múltkor magam is csodálkozva jöttem rá, hogy Jézus sem karácsonykor született, ezt onnan gondolom, hogy egyetlen betlehemi fényképen sincs karácsonyfa!
A próféta egyébként(a görög prophétész szóból) olyan alak, akihez közvetlenül szól valamelyik isten, aki persze gyakran prófétánként más és más néven mutatkozik be, de hát egy istennek tetszőlegesen sok sportkocsija, szexpartnere, tengerparti villája és neve lehet. Persze ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a próféta az, aki azt állítja, hogy szólt hozzá az isten, és ezt el is hiszik neki. Függetlenül attól, hogy van-e isten, és szól-e az illetőhöz, vagy az csak a saját fejében nyikorgó hangokat hallja kinyilatkoztatásnak, ha elhiszik a többiek, hogy ő itt most az Úr Hangja (vagy annak közvetítője), próféta lesz belőle, ha nem, ápolt egy csendes és biztonságos intézetben. (Régebben esetleg a falu bolondja, aki a templom egerével játszik.)
Nyilván nem minden próféta alapít vallást, de minden vallásalapító próféta (nem minden rovar bogár), a prófétálás az olyan, hogy egy lehet egy már meglévő vallási rendszer keretein belül is űzni, csak úgy unalmasabb, és kevesebb dicsőítést kap az ember. Márpedig a dicsőítés az fontos! Mohamed e tekintetben nem járt rosszul, egy írástudatalan, sivatagi vándorkereskedőhöz (későbbi katonai-politikai törzsi vezetőhöz) képest széles körben emlegetik tisztelettel manapság is a hívei, bár az iszlámon belül a siíták igazából Mohamed vejét (és nem mellesleg unkatestvérét...), Alit ismerik el főfő kalifának, és az ő fiú utódait isteni felhatalmazású imámoknak. De hát nem lehet az ember próféta a saját házában, vagy legfeljebb az egyik dudás, ha egy csárdában lakik.
Minden esetre, mivel nem vagyok muszlim, ám az egyik kedvenc könyvem Salman Rushdie Sátáni versek című opusza (amiért ugye pont a siíták akarták kinyírni), nekem az ő olvasta tetszik, ami bár irodalmi fikció, de pszichológiailag igen hiteles, és olyan nyelven beszél, ami miatt eleve Rushdie az egyik kedvenc íróm. (Legutóbb egy kórházi tartózkodás alkalmával olvastam újra, ott különösen jól jött ez a meseszerű távolságtartás, ami a szerző sajátja.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése