Úgy néz ki, a magyar miniszterelnök (aki zavarba ejtő módon nagybetűvel Magyar) azért nemsoká tényleg találkozik az ukrán elnökkel. Most éppen arról szólnak a hírek, hogy ez nem holnap lesz (állítólag tényleg volt egy hétfői forgatókönyv is), de valamikor biztos.
Aminek ideje is van, mert a Dagadt csak annyira volt képes, hogy Zelenszkij arcát, afféle mumusként, óriásplakátokra rémisztgesse, meg elfúló hangon kiabálja, hogy Ukrajna az ellenségünk. (Ezért - mivel konkrét háborús uszítás .- egyszer tényleg felelnie kellene. Ezért is.) És innen kell most normalizálni a kapcsolatokat, ami úgy tűnik, menni fog, bár Magyar Ukrajnával kapcsolatos affinitása azért nem egyértelmű. De a külügyminiszterek már egyeztettek, az ukránok hajlanak a kisebbségi jogokat komolyan venni, mi meg nem leszünk bot a küllők között, mint a Felcsútok Géniusza volt, úgyhogy lassan kezdődhet az ukrán EU-csatlakozási tárgyalások első, bevezető köre.
És nem, nem kell azon nyekeregni, hogy fú, rohadék ukránok mindjárt belépnek, és elviszik előlünk az uniós támogatásokat. Nekünk is bő tíz évbe telt a csatlakozás, pedig nem volt háború, és kábé konszolidáltan zajlott le egy rendszerváltás. (Sajnos a konszolidált az egyúttal korruptat is jelentett, nem csak gazdasági értelemben.) Szóval mire Ukrajna EU-tag lesz, én már egy vénember, valahol a hatvanas éveim közepén, Magyarország meg uolérte Ausztria 2010-es életszínvonalát...
Azért a diplomácia nem olyan nehéz úgy, pont elég, ha az ember nem tekinti eleve ellenségnek a másikat, és a tárgyalások alkalmával nem szarik az asztalra. Ha ehhez jön egy minimális kompromisszumkészség, már kész is a cucc, lehet értelmes megállapodásokat összehozni. És az se nagy ügy, hogy volt ugye a Kakadu Péter korábbi külminiszter, aki egy bunkó volt (van lenni, gondolom most is), egy arrogáns, nagyképű, kioktató farok, mert azt Kijevben (Brüsszelben, Berlinben, Londonban, Párizsban) is tudják, hogy az új emberek ilyenkor új esélyt jelentenek a normális viszonyokra. Vagyis jön a tabula rasa tiszta lapja, amire például majd azt is fel lehet írni, hogy innentől nem egy-egy hatalommániás közhülye fejében gomolygó köd fogja meghatározni a balsorski régentépek nemzetközi kapcsolatait, hanem úgybevezett intézmények, és megállapodások, akár kormányokon átívelő stabilitással.
Szóval ha kibékülünk végre Ukrajnával meg az unióval, nem kell feltétlenül új ellenséget keresni. Persze, csak a móka kedvéért hadat üzenhetünk mondjuk Ausztriának, úgyse NATO-tagok, nem tudnak visszaütni, mi meg visszavehetjük Burgerlandot, csak hülyén nézzük majd, hogy az nem a Burger King disneyland-alakú, húspogácsás vidámparkja. De az is nagy nemzeti felébredés lesz majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése