Már órák óta jöttem-mentem a mai napban, mikor valami nemzethy portálon szembejött, hogy ma van a Trianoni Összetartozás Emlékgyász Napja. Vagy mi a frász. A történelmi évfordulót azt még értem, csak nem érdekel, ez legyen a magyarok gondja. Hiszen a széljobbos definíció szerint az a magyar, akinek fáj Trianon (nem a palota, gondolom, a szimbóleum, amit képvisel jelezni), nekem meg nem fáj, tehát nem lenni magyar. Csak a nyelvem, az állampolgárságom meg a születési és lakóhelyem nevezhető annak, de ezek nem tesznek magyarrá, ahhoz ma sírnom kéne, hogy jajj, százhat éve egy elbukott világháború után elégtételt vettek felmenőinken a győztesek. De ez engem érzelmileg nem ráz meg, én a jelen Európáját látom, ahol már pont egyre kevesebb a határ, a kulturális különbségek számomra érdekesek, és nem utálnivalók, bennem már sosem volt meg a törzsi logika.
Az Ő Hazájuk neofasisztái meg úgy utálják az EU-t, hogy közben kurvára fáj nekik Trianon (még mindig nem a versailles-i Nagy-Trianon épület), ez viszont erős kognitív disszonancia. Minimum azóta, hogy Szlovákia, Románia, Ausztria, Szlovénia és Horvátország is uniós tag, és ha jól tévedek, mindegyik tagja a schengeni övezetnek is, avagy a határok viszonylatukban immár csak a térképeken... (Ukrajnával meg most állapodott meg az új miniszterelnök, Szerbiával meg jóban volt az előző, bár ott egy ocsmányan autokratikus rezsim lézeng most is.)
delhir.info
De tényleg, akinek nyilvánosan és politikailag fáj a Párizs környéki békeszerződés (asszem mára elég a trianonozásból), annak fáj a világosi fegyverletétel, a mohácsi csata vagy a komplett török hódoltság is? Vagy olyan messzire már nem lát, mert szellemi horizontján a Horthy-rendszer revizionista hőbörgése a vezérlő csillag? Gondolom naná, az őhazájukos meg mandineres-prostisrácos arcoktól már ez a hátrafelé nyilazós, tasolylemezesen ősmagyarkodó szubkultúra is idegen, ők maximum zsinóros mentéhez húznak árpádsávos föveget, kivéve, ha egy ideje már a alt-right jenki seggfejekért rajonganak, a Trampli Donáld kíséretéből. (Mint a fél- vagy már egészen bolond Jeszi bácsi, az ötvenes örök tinédzser, aki talpig csillagos-sávos lobogóban szokott megjelenni, tramplis bézbólsapkában.)
A trianonozás amúgy szerintem vallási rítus. Hiszen minden rendes vallás a múltba néz, a jövő csak valami ködös izé, üdvösség, nirvána valami, de azon a hídon majd akkor kell átmenni, ha odaérünk. Addig is rendszeresen, visszatérő jelleggel emlékeznek Jézus kereszthalálára, Visnu valemlyik avatárjának tetteire vagy arra, hogy Mózes egy égő bokorral beszélgetett. A mai magyar széljobbank sincs sok mondanivalója a jelenről (leszámítva a migránsozva buzizást, de arra egyre kisebb a kereslet), így marad a múltba révedés, az ilyen arcok, ha lesznek még, kétszáz év múlva is gyászba borulnak majd június negyedikén.
Persze arra is lesz esély, hogy ide látogató, ufós idegenek fognak majd szomorkodni, hogy jé, volt itt valami egész pöpec kis civilizáció, de úgy tűnik, nemrég kicsinálták magukat...
p.s. Pédia Wiktória: „A nemzeti összetartozás napja – a 2010. évi XLV. törvénybe foglalt hivatalos nevén: Nemzeti Összetartozás Napja – az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett iktatott törvénybe az Országgyűlés. Az erről szóló Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényjavaslatot Kövér László (Fidesz) és Semjén Zsolt (KDNP) kezdeményezte.“ No comment, az előterjesztő tanúságtevők önmagukért kommentelnek.
delhir.info
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése