Nekem most lett elegem a politikai hírekbe belekúrt, indokolatlan popkulturális utalásokból! Tőlem ne várja el senki, hogy ismerjem a kicseszett Herripottert, nem vagyok célcsoportja annak a mesekönyv-sorozatnak, nem érdekelnek a morális aspektusának tanításai, és bár vannak ismerőseim, akik élnek-halnak érte, én nem ismerem, de nem is akarom.
Ez csak azért releváns most, mert reggel azzal a címmel jött szembe a 444, hogy:
„A CÖF-ös Fricz Tamás muglikhoz hasonlította az állampolgárokat, a kérdés már csak az, hogy kik a halálfalók és kik álltak az imperius-átok hatása alatt“.
Na ezt ne, not in my backyard - mondaná a művelt francia, aki tud angolul és nem szégyelli. Fricz elvtárs egy szektás hülye, arra hivatkozik amire akar (biztos utólag azért megszólítaná az ifjúságot, ami szerinte generálisan herripotter-szpotter), de engem (részemről) idegesít, mikor általam (részemről) nem túl nagyra becsült popikonok vonatkozásaival fiataloskodik egy interwebes netportál. Lehet, hogy herripotter egy kulturális világítótorony, amit nem lehet nem látni, de én tényleg vakon vagyok vele kapcsolatban (részéről), és nem fáj, csak ne tolják az arcomba.
Nyilván azért nem becsülöm nagyra a varázslóiskolás univerzumvilágot, mert nem is ismerem, hisz ha ismerném odalennék érte, mert az a helyzet, hogy bár tényleg nem olvastam, ám az első két filmet végigtoltam, és untam, valamint kínosnak éreztem. Ez rosszabb volt mint a gyűrűkúra. Azt elkezdtem olvasni, csak hamar letettem (de ezt meg már leírtam itt is korábban), az első két filmet, mert valamiért ezekből is azokat láttam, simán csak untam, nem voltak kínosak, csak rém érdektelenek.
Az efféle mesevilágok hidegen hagynak, hidegen hagytak mindig is, de például kiskamaszként faltam a Dumas-regényeket, csak azokban pont az volt a kraft, hogy a tényleges történelem köré szőttek kitalált történeteket. (Mint a Három testőr folytatásában, a Húsz év múlva című műegészben, ahol épp lefejezik I. Károly angol királyt, a középkorú D'Artagnan meg a haverjaival a vesztőhely alatt bujkál, de nem tudja megmenteni a Stuart-házi szarházit...)
És jobban belegondolva, nemrajongóvá öregedtem, ma már szemmel (bár a Holdról még nem) láthatóan nem bírok rajongani semmiért, tele van a lakás Dr. Who-s cuccokkal, időnként ma is hallgatok Queent, de igazi, elszánt rajongás már nincs bennem. Egy kötözködő alak lettem, aki belenéz mondjuk a Herripotterbe (belenézett, mikor még muszáj volt), de nem látja meg benne a mások rajongásának titokzatos tárgyát. Úgyhogy csak puffog egyet a reggeli zabpehely und kávé után, mikor ilyesmikkel zaklatja az általa fogyasztott médiák.
Neeem... (jutyúb.pont.kom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése