2024. május 9., csütörtök

Ahol a bunkóság, ott bunkóság van

Vidnyánszky Böhömke, hazai színháti főatyaúristen bunkó módon viselkedett az RTL riporterével, aki arról kérdezte volna, hogy miért volt bunkó Kulka Jánossal, a legújabb nemzet színészével, amennyiben fel sem hívta. De Böhömke nertárs jó nertárs, tehát bunkó bárkivel, aki nem tetszik neki, (például mert szebb, tehetségesebb vagy népszerűbb nála, azaz szinte bárkivel, miközben észre sem veszi, hogy ha nem lenne ennyire tőről metszett bunkó, még népszerű is lehetne. Na jó, főleg a szektatagoknál, de esetében már a közérzület alapbeállítása is az, hogy egy rémesen sértett, ezért agresszív kulturális hentes és mészáros, aki egyeseknek inkább csak kínos, másoknak meg egyre inkább vállalhatatlan.

Mostani alakítása során a kérdésre válaszolás helyett azt mondta a tévéstábnak (akik keresték előtte, nem találták, ezért próbálták felkérdezni - ha jól láttam - a Nemzeti Színház nemzeti parkolójában, nemzetietlenül persze), hogy: „...nincs joguk kérdezni tőlem, mert pusztítják a magyar ember lelkét”, meg hogy „maguknak arra sem válaszolnék, hogy nappal van, vagy este”. 

Na most, van itt több homályos pont:
- Az első, hogy honnan tudja, hogy a vonatkozó kereskedelmi tévé pusztítja a magyarok lelkét? Nyilván onnan, hogy nézi, hisz ő akkora orákulum, hogy nem ad holmi mendemondákra, nyilván maga győződik meg az említett lélekpusztításról.  Akkor viszont, mivel nézi maga is, már nincs is lelke, de akkor meg miért higgyünk neki? Bármilyen kérdésben.
- A második egy mellékkérdés, hogy ugyanis a legtöbb vallás szerint a lélek nem egyszerűen csak létezik, de egyenesen örökkévaló, akkor viszont hogy lehet pusztítani. Ezt talán meg kéne beszélnie a Főigazgató-mindenhezisértek Úrnak a gyóntatópapjával, gurujával, pszichiáterével vagy valami tetszőleges Gézával a kocsmában, elvégre bebaszva még a lélek is halhatatlanabbnak lászik, bár az agysejtek azért pusztulnak.
- És mi az, hogy egy közszereplőt a sajtónak (bármelyik részének) nincs joga kérdezni? tessék mondani, ez már a diktatúra, vagy csak szerény törekvés annak elsajátítására, hogy ne kérdezősködjenek, nincs itt semmi látnivaló. Ami színház ebben az országban, abban ő a szuverén, neki kell vigyázzba állva (és nem baj, ha közepesen beszarva) mindenkinek, aki a színházak környékén akar, merészel, vagy szeretne munkát vállani. (Sőt a Föld glóbusztekéjén bárhol ez a helyzet, hisz színház az egész világ.)
- És végül, de utolsó sorban: „Maguknak arra sem válaszolnék, hogy nappal van, vagy este!” - hát ja, de komolyan gondolja, hogy egy ilyen fontos kérdésre bárki is pont tőle várná a választ.  Neki már azt sem hisszük el, amit kérdez, amit meg állít annak erősen gyenge a komolyságteljesítménye. (vö. "Jó reggelt kívánok! - hazudta Kovács László")

"Rossz vagyok, de használható" (index.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése