Zavaros felhők gomolyognak a felcsútista propaganda ordító egyértelműségtől hímes mezeje felett, néha már azt sem tudják, hogy inkább nyaljanak erősen a merre, vagy lőjenek a tuggyuk kikre?
A napokban mindig csak a kínai pártfőtitkár-elnökelvtárs délies testtájait fényesítik, jelentősen visszavéve a pszichopetizésből. Vagy mert a karmeliták is rájöttek, hogy a túlzott MP-basztatás kontraproduktív, vagy simán csak nincs elég hely az interneten, a kínai kommunistáért lelkesedés mellett. Pedig pszichopetizés nélkül a kormányhitű média olyan, mint egy kétlábú állat, a féldiszó ami azért nem jó, mert eldől az ólban.
A kétlábú állat persze maga az ember, csak van aki a valamiféle kultúra nézőpontjából tekint a természetre, és van aki hagyja hogy kijöjjön belőle az állat, persze csak akkor, ha a hatalomról, pénzről, és öncélú gecizésről van szó, már ha ezek nem ugyanazok. Mindden esetre az igazi, tőrőlmetszett (erre szokták írni, hogy goebbelsi) propaganda lényege az, hogy lehetőleg óvodások felfogóképességére alapozott, tőmondatos ostobaságokat sulykoljon, vagyis hogy egyszerű legyen, nem hogy egyirányú.
Még a legmátalkodottabb hívek, a vezérükért vallásosan rajongó szerencsétlemek is képesek arra (legyen szó a Fletóról vagy a Dagadtról, nekem spciel nem mindegy, de egyiket sem bírom, csak más mértékben), hogy egyszere akár két úgynevezett „üzenetet“ is befogadhassanak. Mint Orwell Álltfarmjában: Négyláb jó, két láb rossz!
Szóval mars vissza a farmra, tessen szépen az origó mandinerén, a magyar nemzet-hírlap cím alatt egyformán felszopni és karaktergyilkolni, csak el ne tévesszék, hogy kinek melyik jár. Jut eszembe, lehet hogy ezért tudnak csak egyfelé figyelni? Hogy maguk a szövegipari betanított munkások nem képesek egyszere több témát vinni eltérő hangötéssel? Pedig azt gondoltam, a propaganda rém egyszerű dolog, pláne ha a Tóni minisztériumábül jön a direktíva, de úgy tűnik a fagyi néha visszanyal, a propagandista nem dörzsöltebb lesz a sok baromság szajküzásától, hanem hozzáhülyül. Amit jó látni, ha már a legszebb öröm a kár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése