- „Aggasztó számokat közöltek a magyarokról.“ Na, egy ilyen című izébe már bele se olvasok nem, a fene akar aggódni, vagy legalább is többet, mint normálisan, vagyis sokat - nézegette az ingyenes hirdetési újság makroökonómiai rovatát Géza, az Ifás, akit már Használt Scaniásnak kellene hívni, de az ilyen változások nehezen mennek át a Fekvehányás utca alapvetően konzervatív törzsközönségén. (Akik persze a szakirodalom szerint lumpenkonzervatívok voltak, mindig ugyanazon a sarkon ittak, és ugyanabban a sorrendben lettek rosszul bármelyikük házipálinkájától.) Géza amúgy a sört szerette, de abból nem volt házi, a boltiért meg folyton pénzt kértek. A boltban, a szemetek.
- És egyáltalán, melyikek az aggasztó számok? Szerintem a hetes az tuti: a hétfejű sárkány egyszere hét törpét tud megenni, meg van az a hét főbűn, hogy bujaság, falánkság, ittas vezetés és bélyeggyűjtés, meg a többi három főbűn, azok is. Ja, meg hetedhét országra szólt a lakodalmunk Arankával, aztán hogy utáljuk egymást azóta is. Meg ott van a Pí, az annyira szerencsétlen, hogy nincs is vége, így hivatalosan ki se lehet mondani, hogy pí. Szám az ilyen egyáltalán, vagy csak valami hülye gyökkettő?
- Na, menjünk a picsába haza, kisütött a rohadt Nap - mondta Ilonkáné Lajos, aki egyszer elvégzett egy online fotoszintetizáló tanfolyamot, de azóta sem tudott átállni a fényevésre, úgyhogy rühellte a napsütést - a végén még nyárias hangulatunk lesz, pedig az csak három sör és három szilva után indokolt. Mi meg csak szilvát ittunk, ilyenkor szomorokásan borongani kéne bazmeg!
- Hát ja, és legközelebb ráadásul narancspálinka lesz! - tette hozzá Géza - Múltkor narancsot szállítottam, abból esett le pár láda cefrének...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése