Nem, nem, ő aztán soha

"A közös bennünk az, hogy nem akarjuk megmondani másoknak, hogyan éljék az életüket" -szólt a Felcsútok Géniusza a kínai köztévének, miután pompásan, elvtársias légkörben nyalta körbe a Kínai Kommunista Párt főtitkárát, és az ottani diktatúra elnöként, nagy antikommunizmusától hajtva.

De akkorát hazudni is csak ő tud, nemhogy szemrebbenés nélkül, de derűs félmosollyal, hogy „ők“ (és ezzel nem a felcsútistákra utal, ez már inkább királyi többes) nem akarják megmondani másoknak, hogyan éljenek. Hiszen más sem csinálnak már nagyon-nagyon nagyon rég. Folyamatosan nyomják, hogy az apa férfi (az infláció  nő), hogy a sírt, hol nemzet süllyed el, buzik állják körül, hogy nó migrésön, mert nálunk a keresztény (kisebbség) az úr(hatnám), miközben ők maguk legfeljebb szájkeresztények, de azok aztán nagyon, és bort isznak, miközben vizet prédikálnak mindenki másnak, beleértve a szektás szavazóikat is.

Nálunk szólásszabadság van, mindenki azt mond amit akar, mert minden állat egyenlő, csak egyes állatok egyenlőbbek, van aki úgy kalapozza össze a pénzt, hogy legyen felülete megszólalni, míg másokat (ezek tök véletlenül mindig a szervilis, kormányhitű, hitvány kis propagandisták) maga a Párt töm ki, közpénz jellegét nemrég elvesztett milliárdokkal. Utóbbinak nyilatkozik is a Dagadt és udvartartása, az előbbivel (az ún. független médiával) kurvára szóba sem áll, de például a megafonos újhülyék szabványosított, szélsőségesen primitív kárálását önmagába is százmilliókkal tolja meg a fészbukon. És nem, ezek az arcok nem akarják megmondani, hogyan élj, miben higgy, kire szavazz, vagy mégis?

Mondjuk az eleve hívők táborán kívül már szinte hatástalanok, mert egy kicsit is kívülről nézve látszik, hogy ők maguk nem hisznek semmiben, ők bankszámlájuknak hisznek, és nem szarnak oda, ahonnan enni kapnak, ellenben rákenik a szart arra, akire az enni adó kéz rámutat.

A mostani önkényuralomban pont annyira nem akarja az állam ő van megmondani, hogy éljünk, ahogy nem hagy senkit az út szélén (a betegeken, a szegényeken, a diákokon, meg a kisebbségeken kívül), ahogy két hét alatt megszünteti a bűnözést és a szegénységet, vagy kivívja a szabadságot Brüsszellel szemben, ami maga sötét diktatúra fellegvára. 

Ja, én meg a villamos vagyok, és álmomban csöngetek picit.