Tegnap estére olyan rosszul lettem, amilyenre rég, az igeragzás egyeztetése is alig megy még. Nem tudom, hogy lázas voltam-e, mert ha annak érzem magam, rendszerint nem vagyok az, de most, tizenkét ágyban töltött óra után már nem nagyon szarul vagyok, csak eléggé. Fáj a fejem, szédülök és igazán remek lesz bemenni dolgozni délután. Pedig bemegyek, legfeljebb lelépek hamar, mert a szombati menet eleve elmaradt, tegnap délelőtt kaptam a telefont, hogy majd csak mától menjek, erre nem jelenthetem be, hogy bocs, én meg pont most lettem beteg, ezt nem hinné el senki.
De hátha jól leszek, még több órám van jól lenni, ha meg nem, legalább látják rajtam, empirikus tapasztalatilag, hogy valóban rosszul festek. Persze van az az opció is, hogy mégiscsak telefonálok, hogy ma ne várjanak, csak félő, hogy akkor már holnap se fognak. Rohadt egy kapitalizmus van, nekem meg megélhetési kényszerem, mert a kurva villanyszámla még mindig nem fizeti be saját magát, hiába van már okosóra, okostelefon, okosporszívó, a számlák buták, ugyanakkor követelődzőek.
....És miközben én itt írtam, csörgött a telefon a mobilomon, hogy a héten már nem kell menni, valami beszállító nem szállít be eléggé, a jövő hétre meg van egy optimista talán. Na, ezzel per pillanat kint vagyok a vízből, nem kell elhurcolni magam a tetthelyre, de a villanyszámla kérdése lógva marad, mondjuk az májusi eset lesz, a május pedig messze még, mondhatni több nap, ami ha nem is galaktikus távlat, de legalább is interplanetáris. Feltéve, ha az ember nem tervez egy hétnél tovább előre, mint én, rendszerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése