Aztat olvasom látni, hogy egy CEU-s kutatás szerint a magyarok többsége immár nem kedveli az erőskezű vezetőket a politikában, inkább demokratikus pártokat látna működni. Ami némileg ellentmond annak a közhelynek, hogy vagyunk annyira kelet-európaiak, hogy nekünk mohács kell meg vezér (mint az oroszoknak is mindig cár, akkor is a ha pártfőtitkárnak vagy elnök-vezérigazgatónak hívják), és bár Rákosihoz egy totális diktatúra társult, de Horthyt meg kádár benyaltunk magunktól, miként legitim volt a Dagadt és udvartartása hatalmaskodása is. Uralom volt a maxweberi értelemben, azaz hogy az uralom legitim hatalom, mikor az alávetettekben megvan az engedelmesség minimuma. Nem kell pofozni őket, hogy engedelmeskedjenek, mert úgy hiszik, az aktuális döbröginek joga van hatalmaskodni, nekünk meg jogunk van lenni a barom, kit igába hajt. (De ugye a Wales bárdoknak sincs jó vége, a fakó lován Edward király ugyan szarul alszik, de az ötszázak a vértanúk dalát éneklik.)
Szóval történelmileg inkább volt nálunk odabaszós autokrácia, mint demokratikus pepecselés, persze elehet, hogy pont most van egy olyan pillanat, mikor elegünk van belőle, tömeges népiesen. Ám demokratikus pártok igazából nincsenek, mert pártok se nagyon. A fidesz mostani utódpártja valami rothadó szekta, amit a bukott vezér aurája még úgy-ahogy összetart, de mikor a csúcson voltak, akkor sem pártként működtek, hanem valami molyirtó-szagú, neofeudális hűbéri láncolatként. A Tisza meg eleve sosem volt párt, most sem az, mert szavazói ugyan vannak, de szervezete vagy tagsága nyomokban sem, ez inkább egyfajta népfrontmozgalom, proteszt-alapon, amiből még lehet persze párt, de elnézve a mostani helyzete, inkább több párt. És kínos módon az Ő Hazájuk a leginkább párszerű izé a palettán, nagyin huszadik századi értelemben, de hát fejben ők is valahol a huszadik század első felében vannak, a husznegyediket utálják mint a szodomiták Gomorrát, főleg mert nem értik.
És mindhárom jelenlegi parlamenti… khm, erő élén egy-egy vezér áll, alvezérekkel, akik meg nincsenek a parlamenteben, azok nem vannak, tényleg nem látszik egy rendes balos vagy liberális párt odakint, csak romok és sár.
Szóval jó hír lenne egy ilyen kutatási eredmény, de egy kecske nem csinál nyarat a káposztafejekből, ám egy erőskezű pártführer de igen! Az előző kancellárnak is tizenhat évig nyár volt, na jó, tizenötig, mert az utolsóban már megzuhant kissé, és azóta is szabadesésben gyűlöli a valóságot, mióta a valóság szembejött és pofán verte, és még mindig nem ivott rá eleget. De ettől még maradék híveinek ő még mindig az orákulum, akit akkor is doktorminiszterelnökuraznak, ha ott sincs, csak egymás köz emlegetik könnyes szemmel. Elveszett paradicsom-szindóma ja, egy kis vákuum, és máris visszavágyják a vezénylő tábornok kemény de igazságtalan kezét. (Napi képzavar megvolt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése