“Egy német férfi egy kerti tó építése közben 22 befektetési aranytömböt ásott ki egy somogyi ingatlan udvarán”. Ez volt egy tegnap délután hír, ami nem velem történt. Pedig van somogyi ingatlanom, de nincsenek aranytömbök elásva az udvarán, ez biztos. Mert egy első emeleti panellakásnak nincs udvara, az erkélyen meg csak napozó poloskák vannak (nem is szellőztetek, csak a konyha irányából), madárszar (mert madáritató fagyisdoboz is), meg néha csikkek, mert a felső szomszédok az erkélyen dohányoznak, és lefelé hamuznak, pedig felfelé is lehet, antigravitáció kérdése az egész.
De én szinte sohasem vagyok az erkélyen (lásd poloskák), így nem is ásom el ott azt az a befektetési aranyat, amin mincs, de ha lenne akkor se arany lenne, hanem repülőjyegy, végtelenített pizzakupon és egy saját könyvtár, házimozival. Befektetésnek persze ócska az ilyesmi, de az arany nem visz el sehová, nézni unalmasabb, mint egy német krimisorozatot, és hiába teszek rá parmezánt, nem lesz étvágygerjesztő sem.
Amúgy ha elásnék valamit, az a múlt éjjel az ablakom alatt, lakossági mulatós technóra üvöltő véglény hullája lenne, de nem tudom ki lehet (csak azt, hogy milyen), és nincs udvarom. Ha lenne, nem üvöltene az ablakom alatt, mert mire odaérne az átmászott kerítéstől, megennék a kutyáim, és mivbel jól képzett házőrzők lennének, el is kaparnák reggelig. A folyton kora reggel flexelő szomszéd udvarában természetesen…
Mit mondja, nem lennék a szomszédom, és megnyugtató, hogy én vagyok az egyetelen, akivel ez soha nem is fordulhat elő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése