Idegen forgalom

Minap olvastam egy prospektust, ahol valami utazási iroda-féle diákoknak és tanároknak kínál mindenféle tematikus városnéző utakat, sokat Londonba is. Közös pont, hogy van benne Tower meg panoptikum, meg vásárlás az Oxford Streeten, meg hogy a busz nem mozoghat (nyilván eggyel kevesebb a sofőr, a pihenőidőt meg be kell tartani). Hogy ez most herripottteres vagy vámpíros témára fűződik föl az már mindegy, legfeljebb A múzeum helyett a B-t írják a programba, meg másik viaszbábuk mellett fényképezkednek.

Nos, ilyeneket én is össze tudok rakni:

1.       Részeges Tinédzser Randalír Víkend – haverok, buli, Scotland Yard

Érkezés a kora esti órákban, a szállás elfoglalása közben és utána is kocsmázás. Kulturális programok: a Tower lehugyozása betépve, közbotrányokozás az Oxford Streeten, az angol ifjúsági szleng tanulmányozása a kerületileg illetékes rendőrőrsön. A busz és a gyanúsítottak ekkor nem mozoghatnak!

Másnap egy viktoriánus detoxikáló megtekintése, majd meglátogatjuk a Madame Touossaou… Tusssoau…. Tüszó panopokitu….pakonikutu… viaszbábu-múzeumot, ahol talán még a kopasz, beszívott Britney Spears-al is összefuthatunk, nem igaziból persze. Este vásárlás az Oxford Streeten, ha előző nap nem lettünk kitiltva onnan. Ha igen, teszkó.

Harmadik nap hazautazás és/vagy kitoloncolás, fakultatív programként tiltott helyen dohányzás a reptéren (azaz a reptéren bárhol), illetve alkohol vásárlása hamis személyivel a duty free shopban.

-          Szállás: London környéki lakókocsiparkban csonka családoknál, higiénia minimális, viszont nem is várják el. (Fürdés hetente egyszer, de az egész út csak három nap, szóval törölközőt nem kell hozni.)

-          Költőpénz:  150 font + lejmolás piára vagy bolti lopás.

-          Várható bírságok: 20-100 font.

(És a Spektrum vonatkozó műsora szerint a kezelhetetlen brit tiniket előbb utóbb elküldik, mondjuk Dél-Afrikába egy nyomorgó ám szigorú erkölcsű családhoz, vagy Amerikába valami keresztény fundamentalista farmerhez, ahol aztán még a fenéktörlés előtt is hálát kell adni az Úrnak a vécépapírért. Rendszerint sírás lesz a vége.)

2.       Hasfelmetszőtől a futballhuligánokig – a brit bűzözés két évszázada

Indulás előtt testüregi motozás és rendőri erőszak elszenvedése Ferihegyen, Londonban ugyanez fordított sorrendben, majd bevándorlási hivatalnokok indokolatlan kérdezősködése. Ismerkedés az angol bürokrácia nyelvhasználatával.

Fakultatív programként az elveszett vagy megdézsmált csomagok bejelentése.

A szállás elfoglalása után látogatás a Fleet Streeten (szvínitodd!) és  Whitechapel környékén (hasfelmetsző!).

Másnap a Clink Prison Museum és a London Dungeon megtekintése, délután séta a Scotland Yard környékén, eset a az Arsenal-Cheelsea futballmeccs megtekintése, a vendégcsapat pólójában a hazai szektorban. Utána kocsmai verekedés, majd a Scotland Yard újbóli megtekintése.

Harmadik nap a Tower megtekintése a „rablólovagok és vesztőhelyek” tematika mentén (Figyelem: már a belépőjegy is rablás!), utána buszozás az Oxford Streetre, a busz nem mozoghat, ezért estig vásárlás, vagy a hajléktalanok zaklatása apróért.

Másnap az óvadék letétele után hazautazás.

Szállást a helyi hatóságok biztosítanak, szükséges költőpénz 4-500 font/nap (vesztegetésre, óvadékra), egyágyas felár: 2 karton cigaretta/nap (Symphonia, Kossuth, Munkás nem jó!)

3.       Big Issue, Small Price – túlélőtúra hajléktalanokkal

Utazás egyénileg vagy nővel. Indulás bárhonnan stoppal vagy blicceléssel, érkezés a szerencse függvényében. Utána a szállás elfoglalása a St. Martin templom tövében, érkezési sorrendben.

A mindennapi programok egytől egyik fakultatívak: kukázás, tarhálás,újságárulás, borosüveg-gyűjtés, bántalmazás elszenvedése részeg tinédzserektől, a British Museum és a National Gallery (vécéjének) meglátogatása.

-          Szállás: minden kényelmet kielégítő, hálózsákkal is felszerelt hűtősdobozokban.

-          Költőpénz: 5 font/hét, igénytelenebbeknek 3.

-          Helyi közlekedés: gyalog, vagy a pályaudvarokon talált, még érvényes Travelcardokkal.

-          Étkezés: Kontinentális vagy angol reggeli, az előző napi papírgyűjtés függvényében.

Vacsorához estére leárazott szendvicsek vásárlása vagy estére leárazot,t de el nem adott szendvicsek megszerzése a bolt mögötti kukából. Ötórai tea a Ritz mellett a padon vagy az Üdvhadseregnél. Ebédre bor.

Megint délutáni műszak

A délutános műszak jobb mint az éjszakai, mert ahogy egyre inkább ősz van nagyjából ugyanolyan sötét és hideg, de legalább az ember a saját ágyában tölti az éjszakát, és  nem kényszerül feleslegesen hülye csevegéseket folytatni fékezhetetlen agyvelejű, ám erősen műveltséghiányos kollégákkal. Vagyis nyugi van, plusz az éjszaka alvással telik, no meg többet is fizetnek érte.

Persze a hülyék ez esetben sem mindig kivédhetők. A legutóbbi ilyen délutános alkalommal bejön a műhelybe egy pali, akit asszem még sohasem láttam, és decens pálinkaszagot árasztva beszélgetést kezdeményez, emígyen:

-          Micsinál ez a gép itten, aminél tecsinász valamit?

-          Méri a sorkapcsok villamos szilárdságát, hogy kellően szigeteltek-e.

-          Jaaa,….. ezek sorkapcsok?

-          Aha, mi itt a sorkapocs-műhelyben ilyeneket gyártunk.

-          Ja, és ez meg csomagolja őket….

-          Nem, ez bemér, mint mondtam. Én csomagolom.

-          Melyik géppel?

-          Kézzel. Azzal rakom be őket a dobozba.

-          Akkor micsinál a gép???

-          Három kilovoltos egyenárammal kivégzi az ilyen véglényeket mint te, aztán halálfejet fest a szemgolyójukra és hívja a szemeteseket, mert a hullaszállítók csak emberi maradványokért jönnek ki !!! – kellett volna válaszolnom, de nem. 

Helyette kezdtem elölről, de a második kört már nem futottuk végig, mert a szomszéd műhelyből lecsószag kezdett terjengeni (vagyis vagy kedd volt, vagy csütörtök, mert a többi szalonna- és/vagy kolbásznap) és az illető fejtegetéseim végét meg sem várva indult meg arra. Nyilván már marta a gyomrát a sav.

Vojázs, vojázs

Az utazás értelme, hogy az ember máshol legyen, mint általában ennek nyomán úgynevezett „élményekre” tegyen szert, de hát végül is ez a dolga a fantáziánknak is, csak fantáziálás közben nem kell idegen vécéket használni, nyelveken szólni és nem hagyják/lopják el a csomagjainkat. meg olcsóbb is. Az új élményekért tehát nem érdemes utazni, különösen a könyvnyomtatás a tévé meg az interháló feltalálása óta.

Az utazás valódi értelem –az elhanyagolható arányú felfedezésen túl- visszamenni valahová, járt utat a járatlanért el nem hagyni, harminc évig járni ugyanabba a tóparti üdülőbe, mindig ugyanabba a londoni hotelben szállni meg, és huszadszor is ellenőrizni, hogy változatlanul jó-e a pizza pont abban az étteremben. E szempontból teljesen helyénvaló mondjuk Nizzában mekdonáldos hamburgert enni, meg a görög nyaralásra is Borsodit meg túró rudit pakolni a hűtőtáskába, a rántott parizeres zsemle mellé. Helyénvaló, de felesleges, mert mindez itthon egyszerűbben intézhető. Szóval minimális kockázatot vállalnunk kell, de ha megvan a megfelelő, hely/áru/időtöltés ragaszkodjunk hozzá. Legyen törzskocsmánk Zágrábban, kedvenc utcazenészünk Londonban, használjuk mindig ugyanazt a három nyilvános vécét Amszterdamban.

 Így az utazás ellenére is megmaradhat az otthonosság érzete, de közben  eltölthet minket az a jó érzés, hogy szomszédaink, főnökünk, kevésbé kedvelt rokonaink és üzletfeleink több tíz, száz esetleg ezer tengeri mérföldre vannak tőlünk. Miközben mi mégis otthon vagyunk.

 (Azt hiszem erről szól a modern tengerhajózás is: aki hajózik az nem megy valahová csak körutazik, menni amúgy repülővel lenne érdemes, a hajó pedig egy nagy szálloda-pláza-kaszinó-sportcentrum kombó, ahol bármit megtalálhatunk amit otthon, és még azzal sem kell szembesülnünk, hogy végül is egy hajón vagyunk. Nincsenek sirályok, meg sós tengerszag, úszni is  hajó medencéjébe járunk – egyszóval ez lenne a tökéletes posztmodern utazás, egy utazás ami nem is az.)

Ahogy a klasszikus mondás tartja: a kávéház azért jó, mert az ember nincs otthon, de még sincs friss levegőn.

Para

Túlóra, éjszakai műszak,lábfájás, trükkös lopás, baltás gyilkos, kurucinfo – sűrű volt az elmúlt hét, csak az a furcsa, hogy a Füredi csomópontban nem volt számottevő baleset, mert arról nem szoktam lemaradni. (Mondjuk láttam egy furcsán álló lámpaoszlopot, szóval lehet, hogy mégis lemaradtam.)

Mostantól viszont mondhatjuk, hogy jövő hónapban megyünk Londonba, nem pedig majd valamikor ősszel, bár a hőmérőt nézve, az ősz még várat magára. Pedig most kellene menni, már a paralimpia sem zavarna, pláne hogy épp ma reggel olvasom: Alex (szül: Alessandro) Zanardi, egykori F-1 pilóta, meg kétszeres ChampCar bajnok, meg WTCC futamgyőztes ezúttal a kézzel hajtott triciklik tizenvalahány kilométeres versenyén lett limpiai bajnok, 45 évesen, láb nélkül. Nem mellesleg, autóversenyzői karrierje utolsó éveit is így abszolválta, és nem a korára gondolok, hisz ő sem lehet örökké negyvenöt.

Ezzel szemben én harmincnyolc évesen már a hatodikra is nehezen mászom fel, ha rossz a lift, meg jelentőséget tulajdonítok az Agresszív Kismalac (bár miniszterelnökünket mostanában elnézve már inkább Nagymalac – határozottan törekszik szúmózó súlya elérésére) aktuális böfögésének. Pedig az ő nagyképűséggel párosított agresszív alkalmatlansága csak kevesebb, mint tízmillió ember életét keseríti meg (mert ugye a Fidesz-közelieknek ez nyilván maga az instant kánaán), míg Zanardi tehetséggel spékelt kitartása ennél sokkal többnek aranyozza be a napját, plusz a példa nyilvánvaló ereje, ugyebár. Hit, remény és ne használj szereket!

Éjszakai repülés

Most három napig, vagyis szombat reggelig éjszakás vagyok, ráadásul tizenkét órában, azaz este hattól reggel hatig. És hogy igazán szép legyen, tök egyedül, szóval egésznek van egy ilyen Stalker-fílingje, mikor ma reggel először találkoztam emberekkel szinte megijedtem Plusz éjfél után a fáradság meg az ingerszegénység okán már hallucinálok is, például Kövér László szigorú tekintetét érzem a sarokból, meg egy meghatározatlan állagú csütörtök üldöz, mondják is a gépek, hogy csütörtök.

Ráadásul az előttem járók mindig akkora kuplerájt hagynak rám, hogy órákig tart, míg az általam elvárt szintre hozom a rendet, pedig tényleg nem vagyok túl finnyás e tekintetben. Nap közben meg nemigen megy az alvás, így most, a második éjszakán még durvább lehet a helyzet. Ha megjöttek az ufók, majd szólok.

Lógok a szeren - avagy reménytelenül szerelem a gépet

Tegnap végre ismét délutános voltam, és maradok a héten, sőt ahogy a dolgok most állnak, a jövő héten is. Ami egyfelől jó, mert viszlát korán kelés, másfelől kissé rémes, mert helló problémák. A derék német (legyünk pontosak: NDK-s) gépek gyakorlatilag roncsok, úgyhogy ha délután négy után döglik be valamelyik (illetve majdnem az összes), már nincs kitől segítséget kérni, aztán csak jön a szerlem-szerelem-szerelem elektromechanikus romantikája, amitől egyre frusztráltabb vagyok. Mer’ én a bölcsészkaron szereztem a diplomám, a hibaelhárításnál így kisebb mértékben a tapasztalat, de főleg a megérzés vezet, meglepően sok, de a lepusztult roncsokhoz képest mégis kevés sikerrel. Így munka helyett jön a permanens szenvedés, meg cetliket írok a délelőttös műszaknak, de az ottani csávó sem nagy spíler, a másik meg mindent nagy adag ragasztóval javít. Pedig szerintem fel kéne robbantani az egészet.

Régebben még lehetett nyugodtan dolgozgatni, vagy a serény munka benyomását kelteni különösebb stressz nélkül, de mára az a teljesen igazságtalan helyzet, hogy negyven fokban sincs nyugta az embernek, egy szeméttelep közepén küzd roncsokkal fülig olajosan, a tévében meg a McLaren új üzemét mutatják (fehér, pormentes, ultramodern), direkt csak hogy idegesítsenek.

A tényleges munka persze nem halad, egyre nagyobb a lemaradásunk, így lehet, hogy a jövő hét is délutános (ez nem lenne rossz) vagy éjszakás 8ez már inkább), én mindenesetre újra intenzív álláskeresésbe kezdtem, egyelőre a borítékolható nulla eredménnyel. Márpedig (ha becsődölünk) én közmunkás nem leszek, nem fogok éhbérért kapálni valami kormánypárti albroki málnásában, inkább mosogatok Lándönben. Felkészül Barszelóna.

Énekszó és tánc köszöncse

Gusztus huszadikán három dolog ünnepelődik: Szentisten István (az első asszem), az Alapkotmánytörvény meg az új kenyér, bár ez utóbbi szerencsére más napokon is van. Meg ünnepeljük a tűzijátékot, vagy az a kenyeret, mer ahhoz is kell tűz, de ez még nem egészen világos.

Nálunk gusztus huszadikán a jányok (a jányok, a jányok angyalok…) ilyenkor ünneplőbe öltözve mennek a teszkóba, ahol meglocsolják az István nevű pénztárosokat, illetve bárkit, akinek van István nevű közvetlen hozzátartozója. Ez után a biztonsági őrök díszmenetben bazmegelve kísérik ki őket durván. Ám miután a teszkó újabban zárva van gusztus huszadikán (mer’ nem tiszteli a hagyományokat) az egész átkerül tizenkilencedikére, vagy egy másik hónapba, hisz az érintett pénztárosokat májusban is Istvánnak hívják, legalább is nagy részben.

De az esti program évek óta ugyanaz: a teszkó mögött fellép Demjénrózsi meg Republikcipő meg a Somogy táncegyüttesből aki ráér, közben a játszótér sarkán besörözött tizenhat évesek hánynak, aztán tűzijáték. A tűzijáték közben autóriasztók random koncertje a menekülő kutyák balettjének aláfestéseként, meg a tűzijáték irányába szaladó családok, akiknél nyilván nincs otthon óra.

Falun persze nincs mindig tűzijáték meg teszkó, de az Istvánokat ott is meglocsolják, főleg a torkukat, hogy el ne duguljon. A vallásosak misére mennek, a nem annyira vallásosak a kocsmába, az egyáltalán nem vallásosak meg otthon isznak, pláne ha megjöttek a vallásosak a miséről, és van kivel inni. Meg nagy, durva, zsíros húsokat is esznek kis savanyúsággal, meg az új kenyérrel, ha már egyszer.

Szabadság, Béláim!

Na ez az, amikor a fagyi visszanyal: annak idején Maris találta ki a Bélát (merugye BéLaci), most meg rá kell jönnöm, hogy egyre több Béla jön szemben, ha nem is mind ember. Hisz jövő héten szabadságon leszek, munkatársaim szerint hosszú szabadságon, mer' egy egész hétig tart. (A rövid szabadság amúgy a hosszú hétvége, csak hogy nyelvileg zavaros legyen.)
És ezen a hihetetlenül hosszú szabadságon ellátogatok Bélavárra, majd Alsóbélatelepre (Ami igazából Balatonfenyves, de a vasúti megálló mégis e néven adódik, miközben majdnem Fonyód.) Innen már csak Bélapátfalva hiányozna, bár gyanús, hogy ott nem Béla pátjától (az mi is?), hanem az apát beléről lehet szó, az meg egyáltalán nem érdekel. Meg rémlik, hogy van/volt arra valami cementgyár, csak lusta vagyok utánanézni (ami így a gép előtt ülve, Gugli után X-ben jelentős lustaságra vall), de az is csak egy egész kicsit érdekelne. Például milyen a szendvics a gyári büfében, jó-e a közlekedés, miből van a cement, ilyenek...

p.s. Bélapátfalván a cement stimmel (mégis megnéztem) de van nótaverseny is! A pát meg a jól hasadó ásványok jelzője, pl. mészpát, földpát, bélapát.