Van az a mondás, hogy ötven fölött ha úgy ébred az ember, hogy nem fáj semmilye, akkor halott. Hát, én minden jel szerint még élek. Mondjuk a hétvégém a hátfájás köré szerveződött, még szerencse, hogy amúgy sem terveztem egyéb programot.
De az furcsa, hogy fáj ha ülök, kicsit fáj ha fekszek, és nem fáj ha állok. De ki bír folyton állni?
És állva nem bírok írni.
Miközben eszembe jutott, hogy Hemingway is állva írt, valami első világháborús sebesülés miatt, az írógépe egy megfelelő magasságra szerelt polcon volt. Ezt Moldova György kubai riportkönyvében olvastam anno, úgyhogy feltettem a laptopot a könyvespolcra, hátha írok egy nagyregényt. Bár ehhez kevés a türelmem, mindig is csodálkoztam, hogy képes valaki ilyen hosszú szövegeken dolgozni, sokáig. (Helló Petra!)
Asszem inkább írok egy szonettet, hátha újra megjön a kedvem a költészethez. Mármint az olvasásához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése