Nagy fogyasztója lennék a politikai tartalmaknak, már tinédzserként is az voltam, persze még nyomtatott sajtóval. Egy ideje meg a jutyúb, csak mostanában inkább idegesítenek csatornák, mint bármikor korábban.
Ma reggel például belenéztem a Magyarország kedvenc reggeli műsora című dologba (Molnár Áron és harcostársai elővezetésében)és csak pár percig bírtam. A röhögcsélés eleve idegesített, és a második vagy harmadik ócska szóviccnél meg lelőttem a cuccot, nekem ez már nagyon óvodás. Bár a szóviccbűnözésben néha én is benne vagyok, de most fáj a hátam és ettől keveset alszom, szóval lehet, hogy ezért kisebb a toleranciám. Jobban belegondolva persze már a múltkor is idegesített.
De akkor belenéztem a Dolgunk van kültéri podcastba (Magyar Dávid meg az a másik szakállas), és igen , lelőttem a néhányadik ócska szóvicc után.
Aztán már bele se néztem a Jólvanezígybe, mert láttam Egri Viktort, aki jó fej, de nekem már túladagolásom van a közéleti prédikációiból, valahogy mindenhol ő jön szembe. Puzsért meg már jó ideje elviselhetetlennek tartom, nem is nézem az Önkényes mérvadót, ha benne van, igaz Horváth Oszkár is inkább indulatos már, mint okos (jó, nyilván csak a megszólalásaiban), azt meg én nem bírom. Nemrég nem bírom de ez egy hosszabb folyamat volt. A nem bírásig eljutás.
Most kérdem én ki a felelős ezért? már túl azon, hogy egy válogatós sznob barom vagyok, aki nosztalgiával gondol vissza az értelmiségi múltjára. De én neveket akarok hallani a sajátomon kívül is, ha már én is nevesítettem, hogy kikből lett elegem éppen.
Vagy eleve ezek azok a nevek?
p.s. Viszont a jutyúbon van sok hangoskönyv meg zene. Tényleg, egyre több zenét hallgatok, pedig egy ideig szinte alig, ritkán avagy esetileg. Mstanában meg sokat, bár az ízlésem radiklaizálódik, ez épphogy belefér, hiszen majdnem pop:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése