A névnap nem habostorta (én dinnye!)

Holnap névnap van (mármint sérelmemre), én meg nem értem az egészet, mit kell azon kényszeresen ünnepelni (torta és borítékok társaságában) hogy volt egyszer egy pacák, aki már rég meghalt, az általam meg nemigen tiszetelt katolikus egyház valamely pápája pedig nagyjából poltikai okokból az égben lakó szentnek nyilvánította a valószínűleg egyáltalán nem szentéletű rablólovag-királyt, akiről pont el vagyok nevezve. (Persze igazából nem is róla, hanem a vér szerinti apámról, aki lehet, hogy már szintén halott, bár ez nem oszt, nem szoroz.)

Értem én, hogy a szentek kultusza fontos volt a középkorban, bár nem mindig spirituális okokból (hatalom und pénz is komolyan játszott), meg hogy a névnek is különös jelentőséget tulajdonított a nép (és mondjuk nem nevezte el Ferencnek a gyerekét, mert vagy lány volt, vagy csak nem akarta senki, hogy szegény legyen és madarakkal beszélgessen), de ahogy nem szoktam húsvétkor locsolkodni meg karácsonykor betlehemezni, nem érdekel a névnap sem. Ja, és egyáltalán nem gazdálkodom, tehát a névnapok abból a szempontból sem játszanak, hogy jelzik, mikor kell vetni, aratani, meg amit még csinálni kell, valamint pl. a Lőrinc nap meg a dinnye összefüggésének sem tulajdonítok jelentőséget, legfeljebb veszek marokkói dinnyét, azok úgyis muszlimok, arra biztos nem jár a nevezett szent belehu...zelni a gyümölcsbe, ami technikailag amúgy nehezen kivitelezhető aktusnak tűnik.

És ha már idáig asszociáltam magam, a hétvégén igazi kertészeti csodára tettem szert: egy gyönyűrüen piros, magokat alig tartalmazó dinnyére, aminek viszont egyáltalán semmilyen íze sincs. Úgyhogy fölkockázom, és megcukrozom mint az epret, úgy már majdnem meg lehet enni, ha már drága volt.

Hőségriadó

Mer' a hőség az olyan párosujjú patás, hogy bepánikol a riadótól, és jól elfut, szűkölve kucorog a sarokban, hogy nemá, ez már túl durva, hogy riadó, meg narancssárga figelmzetetés, inkább elsunnyogok a hátsó ajtón át...

Mert nyilván ennyi értelme lehet egy riadónak (hogyaszongya: ne menj a napra hajnali öt és esete nyolc között, meg igyál hideg szódát, sokat), mert egyébként ki az a búvalbélelt, aki minden ok nélkül a napon grasszál ötven fokban meg csöndben kiszárad, ha nem szólnak neki? Nos, az mászkál a napon, akinek muszáj, dolgozik, vagy oda tart épp, kenyeret/gyógyszert/vécépapírt/heroint kell vennie sürgősen, a gyerekért kell menni az óvodába/iskolába/kerületi nemibeteg-gondozóba, akinek meg ilyen gondja nincs, az lapul otthon az árnyékban, esetleg beköltözik a hűtőjébe. Az egész riadósdinak meg annyi az értelme, hogy a lángosképű, katasztrófaügyi főtábornoknak, meg a gumicsizmás főnökének újabb küldetéseket lehessen teljesíteni, az ő kis beteges és igen virtuális világukban. Kormány Viktorfő személyesen irányíthatja a hőség elleni harcot (és szerezhet újabb életerő-pontokat), aggódó tekintettel nézegetheti a hőmérőt a fészbukon, a rendőrminiszer küldhet esemeseket, hogy "ha meleg van izzadjon!", a főtábornok meg az árvíz és a télügyi megbízatása mellett lehet nyárügyi rendkívüli meghatalmazott miniszerelnelnöki helyettes alpöcs, helyettes államtitkári fizetésért, plusz költségtérítés és állami napszemüveg.

Nem lehetne a derék népet békén hagyni inkább, a hozzáértő meteomókusok megmondják hány fok lesz és várhatóan meddig, milen lrónikus betegségek esetén mire érdemes vigyázni, meg hogy használjunk naptejet, és ennyi. A nép meg izzad (szidja az atomot, merugye a globális felmelegedés is az atom miatt van), és ha télen, meglepő, nem várt fordulatként mégis hideg lesz, következő jégkorszakot vizionál. Addig is perszel a nap, a politikai főkutyák meg a megmentés helyett, a változatosság kedvéért, végezhetnék a munkájukat is, amiért olyan rohadt sok pénzt kapnak, jobbára érdemtelenül. Az irodáikban (otthonaikban, nyaralóikban, autóikban, yachtjaikon) meg úgyis van légkondi, szóval még át sem izzadják az Armanit. Vagy a Hugo Boss-t.

Úr ír (túlír)

Sokak szerint a rossz könyv a hosszú könyv, ami marhaság, de ettől néha még igaz. Feltehetően minden szövegnek van egy optimális terjedelme (egyfelől), meg van a grafomán szerző (másfelől), és persze, hogy legtöbbször a szerző a győztes, elvégre nem a lekvár főzi be a nagymamát. De én, mint olvasó eszem meg, ha már képzavar. És néhány példa, hogy ne csak általánosságban:

A sznobok által lenézett, de vitathatatlanul kvalitásos (und elkötelezett) Stephen King például néha túlírja a szövegeit, néha meg alul, már ha van ilyen kifejezés, de láthatólan akkor érzi elemében magát, ha a kiadó nem mondja meg, mennyi legyen a terjedelem, és szabadon gyárthatja történetei újabb mellékszálait, száz és száz oldallakon át. Kedvencem tőle a Rémkoppantók, ami pont azért jó, mert hosszú, minden apróság és történés el van mesélve, az utolsó mellékszereplő belső motivációi is tisztázottak, az olvasó előtt meg összeáll egy jelentéktelen kisváros ezerszínű világának teljes tablója, a világ kicsiben, de részletesen. Ez az, ha a hosszú jó.

Mert a hosszú szöveg csak akkor jó, ha szövegként is megáll, ha a szöveg nem pusztán hordozója a történetnek, hanem önálló forrása a műélvezetnek (játékosság, megformáltság, rácsodálkozás, ilyenek). Anthony Burgess vagy Salman Rushdie ép azért zseniális, mert élmény olvasni, akkor is ha épp nem sokatmegy előre a sztori. Elvégre nem lóverseny. És néha bőbeszédűek persze, de élvezzük.

És vannak azok a könyvek (épp egy sci-fit olvastam, onnan az egész), amik jók lennének egy 70-80 oldalas kisregénynek, de nem, a szerző, a büszke férfi, avagy az aktuális ösztöndíj megfelelni-vágyója, ötszáz oldalig meg sem áll, mert vaskos kötetet akar. (Meg nagymellű nőt, big mamutot, gyors autót, rohadt nagy barlangot - ez nyilván belénk van kódolva.) Így aztán a derék olvasó, vagyis jómagam, hármasával lapoz, mert a történet vége azért érdekli, mi a nagy rejtély, mi a megfejtése? Meg az első kétszáz oldalba fektetett energia és idő ne vesszen már kárba.

Pedig kárba veszik, az ember vackokat olvas sokáig, várva hogy jobb lesz, pedig dehogy. Ennél már csak az a rosszabb, ha nem a szépirodalom, hanem a tudományossság vizein futunk ilyen zátonyra (na, ez legalább nem képzavar, csak simán dagályos), mert a tudományos, vagy annak látszó szöveg halála sz értelmetlen túlírtság (de szép szó lett ez is), mert haladzsává teszi az egészet.

"A posztodern relativizmus dinamikus költőiségének elemelt, éterien lebegő, mintegy távolról disztingvált diszkurzív logikája implikálja a befogadó divergens hozzállását a textus egészének struktuális (rendszerbe foglalt, lehorgonyzott, egyfajta kötöttség-szabdság játékban pulzáló) ám kritikai-távlságtartó elfogadását, valamint a hatás és interoirizáció kiszámíthatatlanságát, illetve ennek eleve adottságát."

Jó, ezt halandzsát én alkottam, de sok ilyet olvasva megy ez csuklóból, ami szomorú, de mindeni a terjedelemre megy, az ad tekintélyt, meg az után fizetnek honoráriumot, már ha egyáltalán.

A rejtély

Pénteken sikerült az aktuális felhőszakadásban elázni, de annyira, hogy a legtöbb ruhadarabom csak két nappal később kezdte a száradás visszafogott jeleit mutatni. A cipőm vsizont (nyilván az ázott kutya, illetve a szaga mintájára) ázott tornacsuka szagú lett, ami nem meglepő, az viszont igen, hogy úgy is maradt. Nincs az a napon száritás/erkélyen szellőztetés ami segítene rajta, ahogy telt az idő és száradt, exponenciálisan egyre büdösebb lett, most már komolyan elviselhetetlen. A szagára önmagában rá lehet könyökölni, plusz könny szökik tőle az ember szemébe és minden frissen mosott zoknit azonnal és végérvényesen megfertőz.

Többféle magyarázat is adódik erre az anomáliára, a leglényegesebbek az alábbiak:

- Ebben biztos az élien ufók keze (csápja, állába, tapogatója) van, a földi tudomány erre önmagától nem lenne képes, az egész nyilván egy teszt, ahol azt vizsgálják, hogy a pálpusztai sajt véletlen kisiklása-e fajunknak, vagy direkt élvezzük, és veszélyt jelentünk a galaxis kifinomult szaglású lakóira.
- Éjszaka beosont El Bandi (a mehikói cipőmaffia eladója) és elvitte egy körre a cipőmet, direkt bosszúból mert levették a műsorról a sorozatát. 2030-ig mindenki cipőjébe belelép... (Én szóltam!)
- Az eső különösen büdös, sivtagi teveszarral dúsított volt, idefújta a golfáram, a globális felmelegedés miatt a góbi szaharából, aztán meg itt leesett.
- Az Adidas lopásgátlót épít a menőbb modellekbe (és az enyém ilyen, hisz ugye az enyém), ami különleges görénykivonatot tartalmaz, a tolvajok elriasztása (meg későbbi azonosítása) végett, és véletlenül ez aktiválódott. (Mikor ma bejött egy kövér nő a boltba...)
- Büdös a lábam.

Azért a víz azúr

Folyamatosan azt hallom a hírekben, hogy a Pocakos Tábornok (foglalkozására nézve miniszterelnök) személyesen irányítja az árvízi védekezést, nyilván több helyen is egyszerre. Vagyis nemcsak egykori jogász (és fontos itt az egykori jelző, elnézve azt amit ő és kis segédei a joggal művelnek), de tűzoltó, katasztrófavédelmi szakember, vízépítő-mérnök és vadakat terelő juhász is, hisz hogy máshogy tudna irányítani. Operatíve, személyesen.

Vagy inkább csak akadályozza az egészet, ahogy ott nyomul a gáton fontoskodó fejjel, körülötte a sajtó (a közé meg a sajátja, de az lényegében ugyanaz), a slepp (inkuzíve a Szent Nyálát Őrző Kólásdobozokat Gyűjtő franctudjaki) meg a Birodalmi Rohamosztagosok, miszerint testőrség. És az csak az egyik dolog, hogy útban vannak, meg nem a gátra figyel a nép, a polgármester meg a helyi főcsővezető, hanem a kegyelmes úr szavait (iránymutatását!) lesi, meg tafikért lobbizik mellékesen, de miféle hatékonysággal lehet ott dolgozni, ahol a fődespota szól bele mindenbe, fél szemmel őt figyelve, kicsit betojva kellen épp helyt állni.

A miniszterelnöknek ugyanis semmi keresnivalója a terepen, nem ezért fizetjük (na jó, egy-két PR-fotó belefér, de aztán húzzon haza), hordjon csak öltönyt kockás ing helyett, megfizetjük, és gondosokdjon róla, hogy rendszerszinten működjön a védekezés, delegáljon szakembereket a feladatra meg eszközöket és pénzt. Ennyi lenne a dolga és ez nem kevés, de annak semmi értelme, hogy homlokát ráncolja a gáton, hisz úgysem ért ahhoz, ami ott zajlik.

Persze gyanús, hogy azt gondolja, igen is ért hozzá, ért ő mindenhez, elvégre ő a fővarázsló, a kiválasztott, világnak világa, ő fújja a passzátszelet valamint szarja az ibériai viaszt. Árvíz ellen védekezni nélküle nem lehet, az kérem nem is védekezés, de ha ott van a helyszínen (a mobilkommunikáció mag a bazi széles sáv korában, könyörgöm!) akor oda van csapva, ahova köll, a sok hűbéres meg rettegjen csak. Tisztára, mint amikor Darth Vader személyesen érkezik ellenőrizni az új Halálcsillag építését, elvégre neki megvannak a módszerei, hogyan legyen az hatékonyabb. És mindenki lefossa a szép fényes csizmáját, csak épp ettől nem épül gyorsabban a műtárgy. (És hogy mi lett a Halálcsillag meg Darth Vader sorsa, azt ismerjük a történelemből.)

Oké, a Pocakos Tábornok utálja a vizet (mert elenyésző a házipálinka-tartalma, meg focizni sem lehet rajta), de ha már olyan nagy spíler változtassa borrá az egészet. Valaki egyszer már csinált ilyet, és saját bevallása szerint ez az illető a példaképe. Már hogy keresztények definiálja magát, a szájával. A tettei azonban...

Vízvezeték Joe

Elkezdődött a június, gyakorlatilag nyárnak kellene lennie, de nincs, ez az ősz meg lehangoló, víz van kint, víz van a vécében és azon kívül, ahol ereszt a cső, és szarszag van a lépcsőházban (valami dugulás vagy csőtörés okán), de olyan, hogy csípi a szemem. Abba, hogy a kutya érzékeny orra ezt hogyan veszi, már belegondolni sem merek. (Ha csak ezerszer lenne érzékenyebb, pedig többel, képzeljük el nekünk hogy esne egy sztenderd szarszag, ezerrel szorozva. Belehalánk nyilván, lekapcsolna az idegrendszerünk.)

Ilyem reménytelen időben az egyetlen esély, ha az ember elmenkül a valóságtól és sci-fi sorozatokat néz, vagy szombaton kerít egy vízvezeték-szerelőt, ami eleve Rejtő Jenő tollára kívánkozó kaland. És amikor megjön a szaki úgy mutatkozik be nekem, hogy "Csókolom, Vízvezetékszerelők vagyunk!". Most lépjünk túl azon, hogy egy ötvenes, borostás, szétvert fejű ember engem ne csókolomozzon (milyen szép ige!) de mi ez a többesszám? King of Pumpa, Earl of Tömítés és a Csavarkulcs Védelmezője? Mert akor jogos a többes szám első személy, de akkor én is lehetnék uralgó kiráj valahol, mint azt már többször jeleztem.

Ám a pali egydül van, de így sok belőle, a" hádábádádábádádá majd köllmég aakatrész, dabadáhá, számlakő badá nemkő hatezer dababadá" -iskola képviselője, mikor kérdezem mi a gond, aszongya: gumiharang! Nekem ebből semmi nincs meg, egy gumiharang ugyanis nem zeng-bong (vagy amit egy harang csinálni szok), ez valami tőmítés-szigetelés leghet nyilván, de ötezerből megvolt, ami nem rossz, legább nem üvölg a hülye kopasz alsó szomszéd, akinek az agya valószínűleg még mechanikus, és kikoptak a fogaskerekek.
Mert az aló szomszéd (a "szembeszomszéd" ugye egy tűzfal) azt mondja, hogy mi, idézem: "leáztattuk"! Ami minimum azt implikálja, hogy tettünk is érte (értsd: gumiharangot repesztettünk) és mindezt szándékosan (mert gonoszak vagyunk és kárörvendők), pedig mondhatta volna azt is, hogy "leáztunk".

A vicc pedig az, hogy tényleg leáztattam, csak nem őket (pfujj), hanem bélyegeket, de ezt a finom különbséget a kopasz und műveletlen szomszéd már nem érezné, hanem beismerésnek venné, hogy de tényleg.

A borús időből meg felhőszakadás lett, ami ilyenkor legalább is indokolatlan. Vagy sértő.

Az Alice Cooper-paradigma

Vannak kitüntetett pillanatok, mikor az Univerzum megáll egy picit, álmában csönget, a természet törvényei egy pontba tartanak, eljön az igazság és kiárad a kegyelem. Ekkor megtalálhat valakit vagy valakiket, és eljön a megvilágosodás, láthatóvá válik a múlt és a jövő, új kanyarba fordul a történelem.

És ha e kivételes pillanat, e misztikus metszéspont véletlenül mellétrafál, az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy megvilágosodás és kozmikus szeretet helyett csak annyi történik, hogy egyszerre Alice Coopert látja minden csatornán. A prosztó helyeken gusztustalan szendvicseket zabáló dagadt jenkivel fal hot-dogot miközben a csatornán, ahol főleg Top Gear megy, épp Top Gear megy, és a heti sztárvendég pont Alice Cooper. És mindezzel paralel egyszerre két zenecsatornán is egy-egy klipje megy, meg egy régi száma a fenet tudja melyik rádióban, abban amelyiket a kopasz sofőr hallgatja a buszon.

Vagyis a valóságnak, az általunk megismerhető világegyetemnek lézetik legalább egy érvényes nézőpontja, ahol majdnam mindenki Alice Cooper, és ez csak kicsivel jobb annál, mint ha mindenki John Malkovich lenne, legalább is a vonatkozó műegész szerint. A mindenség metszépontja néha egy valószínűtlen fejű kiöregedett rocksztárra esik, ő maga lesz az út, és az értelmezés alapja, az origó, ahonnan a viszonyok épp akkor levezethetők.

Isten ilyenkor elégedetten néz végig a teremtésen. Vagy tanácstalanul. Vagy röhög végtelen számú markai egyikébe.

Fülig Jimmy kortesbeszéde

Nna, kérem szépen. Ha végre én lehetnék az uralgó főkiráj, lenne itt tejjel-mézzel fojó bumm a fejbe , mindenkinek jó lenne aki én vagyok, a színház a szerelemről szólna (Sexpír mennyen a fenébe, ő érthetetlen), mindenki Trianonban táncolna a barackfa alatt és taposná a máisknak a talpát, a hüjékét, akik fejjel lefelé bevannak ásva a fődbe. Six feet under, bár úgy nem biztos hogy a talpuk kilóg...

Meg lenne nagy szeretet és összeborulás, fradisták a új pestesekkel, együtt vernék a sok gyökért aki nem szeretik a focit. Meg elrendelném, hogy Freddi Merkjúri születésnapja nemteti ünnepemléknap legyen, pedig buzi volt, de a szerelemről szólt, komojan és szépen. Lenne szobra is, szebb mint a hüje londoni színház homolokzatán, vagyhol. Meg lenne emléknapja 1-két dologna még: úgymint: kisfröccs, harmadolás,kergemarhakórpánik, szetnpatrix déj (ja, az eleve 1 nap), meg amikoris a Nyüzüge Sztívensz begombázott. Mer ezek mindenek fontosak a nemzet felemelkedéséhez, meg a népéhez, ajkáról kisefogy a habár.

Mikor iskolás voltam kicsinység, mindig ilyen régi költőkkel tömték a fejem (mint fentebbi Sexpír meg a Petőfi Balassi János, rá konkrétan emlékszem, mekbuktam belőle róla) pedig megmutathatták volna, hogy csavar meg szög meg az aza izé amilvel belé verik a mibe. De így nemmehet továbbá, valamint kétkezileg okítani az iflyakat fontos, félnetek nem kell jó lesz.

Szóval ha kirájkodnék bezárnám az összes hüje egyetemet meg főlegiskolát, énse nem jártam oda se nem, mégis milyen párná... paraván... pallérozott vagyok, nem iskolának tanultam, hanem az életben. A világ eccerű hej, de a sok tudálékosokok túlzottan bonyolítlyák, minek?

Meg uralgásom fennen forgása esetén (megy nekem a válasz, tékosság) mindenki dolgozna, mint jomunkásember, eccerű vállalkozó vagy kétkezi zseb- és markecoló, de dolgozna. Politikusok azok nem lennének, elég a én eszem hozzá, nekem gyakorlásom van a irányításban, voltam már kormányos a "Francbaveled Wágner" nevű korvetten. És lyól tsináltam, tecciktudni?

Meg lennének gyanús haverok is (de aki nem gyanús az hoty lehetne haver 1általán?) azerisztánból meg türmenbajdzsánból is, lenne szultán is akivel magamfajta király leülhet szerklire (ami udvari körhallás), de turbánot aszt nem húzok sose, nem húzok egyáltalán.

Hát röviden ennyi lenne, szerény szeméjem és pártom (a Több Rumot Royalista Koalícjó) programja, szavazzanak rám jó szívvel. Vagy szífetelenül, különben pofoz!

Just fly with me

Örömködik a ferihegyi reptér, hogy milyen jól sikerült már megint bővíteni a szolgáltatásaikat, mostantól a 2B utasai is élveztehetik az egyszerűsített beszállás örömeit. A baj mindösssze annyi, hogy az "egyszerűsített" annyit jelent, hogy az embert a teminálról beterelik egy hullámlemez bódéba a betonon, ahol még leülni sem lehet, és onnan szállhat be a gépbe, pár száz méter gyaloglás után of course. És ezt a pofátlanságot fejlesztésnek nevezik, elvégre jobb a bódé mint a korábbi sörsátor, vagy a várakozás a flaszteron esőben, de akkor az is fejlesztés ha egy hajléktalan szert tesz egy újszerű hűtősdobozra.

A magyarázat persze adott: a fapadosok nem kérik a drága szolgáltatásokat, csinálnak nekik ócsót. Viszont ha már adott az infrastruktúra, miért nem adják olcsóbban azt, talán jobban megérné, mint félig sem használni ki, viszont beruházni hullámlemezbe, meg a hozzá járó informatikába. Plusz nem fogadná meg minden fapadossal hozzánk érkező külföldi, hogy legközelebb inkább mégis Prága vagy Krakkó, az is ká-európa, és nem ennyire prosztó. (És nem, a fapados nem azt jelenti, hogy a sok útvonalon nem is olyan olcsó jegyekért bármit el kell viselni az utasnak, hogy a gyors forduló érdekében nekem kelljen caplatni a betonon, miközben a terminál állóhelyei üresek.)

Bár végül is, az utas lassan örülhet, hogy legalább nem verik meg (ötlet: hat eurós felárért nem kapsz két hatalmas pofont, tízért nem lövik le a kutyádat), arra gépre szálhat amelyre foglalása van (alternatíva: "Ne válogassá mán kiscsávó, nem mindegy hogy Milányó vagy Párizs, spanyol-spanyol egyre megy a gépek meg úgyis tök egyformák!) és nem kell egy literes kólásüvegben kerozin-hozzájárulást leadni. Meg a kézipoggyász méretét nem úgy ellenőrzik, hogy amit le tudsz nyelni, az még mehet extra díj nélkül, amitől megfulladsz, az harminc euró (+orvosi költség).

De marad a négyszáz méteres síkfutás (társakkal utazóknak váltó), hisz a rájen- meg a vizzer csupa kisbetűvel a két nyomorult cég, akik még mindig nem bírnak a besszállókártyára egy ülésszámot nyomtatni, pedig nyilván nem kerülne semmibe. De így legalább fut és tülekedik a magyar (lengyel, román, szingaléz), így gyorsan beszáll, míg ha tudná, hol a rezervált ülése, nyilván csak lézengene, udvarisan előre engedne mindenki, tessék csak menni, enyém 12D, megvár az...

Isten óvja vizzert és az ő fasiszta rezsimjét!

Amúgy kérem vissza a bezárt egyes terminált, a csődbe ment SkyEurope-ot, Luton az maradhat, de ferihegyet (a kettőt) szántsa be valaki. Regionális központ nem lesz már, csak egy anti-országismázs bohóctréfa - valahol olvasom, hogy már hot-dog árus kocsi is van, na ez már tényleg csak egy harmadik világbeli pályudvarnak áll jól. De liszferihegyéknek nyilván ez is fejlesztés, meg bővítik a szolgáltatásaikat.
Háááát, bővíthetnék még mással is: itt a piros, hol a piros, lángossütő, kurvák, pinceborozó, swinger-klub, angol turkáló.(A maga helyén persze mindegyik lehet jó.) Vagy csináljanak egy sima-hadifogoly-tábort, szögesdrót meg barakk már van, a puccos Sky Courtban meg lehetne a tiszti kaszinó, vagy disznóhizlalda, bár a kettő egy tradicionális hadseregnél sokszor ugyanaz.

Nyakig a jóban

A fiatalkorúak, valamint a rossz szagokat rosszul tolerálók védelmében a kormány azt tervezi, hogy a nemzeti dohányboltok mintájára nemzeti nyilvános vécéket is üzemeltet ezentúl. Vagyis államosítja a mostaniakat, mert mégis csak tűrhetetlen, hogy ezeken a helyeken mindenféle gusztustalanságot művelnek (valamint termelnek ki magukból, tehetségüktől függően) az emberek, minden állami kontroll nélkül. Ráadásul a termékek az adóhatóságot teljesen ekerülve  csatornázódnak be, bár nyilván sokak mégis inkább nekik kívánnák.

Ezért a kormány első lépésben felállítja Nemzeti Vizelet és Nemzeti Ürülék Nemzeti Nonprofit Zrt.-t, (igazgató lehetne valamelyik Zsolt, a Gyulai vagy a Kolbász... izé a Borkai, azoknak már úgyis van egy csomó állásuk), és már ki is lehet írni a pályázatot 324 éves koncesszióra minden településen, ahol ötezernél többen laknak, vagy legalább fideszes a polgármeseter, és vannak rokonai. Presszók, kocsmák, éttermek és vasútállomások nem pályázhatnak, csak ha külön épületbe tudják elhelyezni a vécét, és kormánypárti a tulajdonos.

A használati díj egységesen 299 forint lenne (hogy látsszon, kevesebb, mint az egykori vizitdíj), de a megélhetés érdekében árulhatnának szappant, borotvapengét, dezodort, valamint friss péksüteményt, a biológiai input-output egyensúly fenntartása miatt. Meg fagyit.

Egyúttal - a garantált forgalom érdekében - átalakítanák a hashajtók piaci szegmensének struktúráját is, vagyis 10%-al csökkenne az áruk, és nem kellene recept sem. Persze lehet, hogy a végén kötelező lesz a használata. A termelődő melléktermékekkel pedig az alacsony keresetűek megélhetését egészítenék ki cafeteria-jelleggel, ők már úgyis megszokták, hogy szarért-húgyért dolgoznak.

Jönnek a hírek

Vagyis hát az előzőekben megénekelt izék, no hát ilyeneket én is tudok, egy átlagos híradó egy a kormánynak enyhén nyaló (és nem direkt a véres végtagokban utazó) kereskedelmi médiákon valahogy így fest, tematikusan legalánbb is. (Egy erősen jobbos médiákon persze van orbánkövérszájer is, amint bejelent, avat, megmond meg szíjártórogán amint cáfol és visszavág. Meg van a Kossuthon az a Határok nélkül című Trianaon-búsongó műsor, ahol az egyetelen szerkesztési alapelv az, hogy minden(!) műsorban meg kell szólaltatni Tőkés Lászlót, nélküle nem teljes a nap.)


Bajnai Gordon brutálisan bántalmazott egy legyet légkondicionált luxusautójának utasterében. A légy később belehalt sérüléseibe, családja jogi lépéseket fontolgat. A hiradónk birtokába került információk szerint a volt szocialista miniszterelnöknek nem ez az első ilyen ügye, korábban is voltak már véres afférjai szúnyogokkal. Bajnai nem kívánt nyilatkozni az ügyben, mondjuk nem is kerestük.

A kerepestechnokoli kettős gyilkosság egyik áldozata ártatlannak vallotta magát az ügy ma kezdődött tárgyalásán a Álnokpatai járási bíróságon. Mint elmondta ő ott sem volt, illetve később igen, de már halottként, ezért nem érzi felelősnek magát a történtertékért.

Luvnyafüreden új borzsimogatót avattak a helybéli óvodások részvételével, akik vidám műsorral kedveskedtek az alattomos és vérszomjas állatkáknak. Nagyné Konkrét Aranka a Simogató Kft. tulajdonos-ügyvezetője kifejtette, hogy céjuk a borzok rossz hírének eloszlatása, valamint rohadt sok pénz, de azt az óvodások előtt nem hengsúlyozná. De várják az adományokat.

Új melleket kért szájfeltöltésének harmadik évfordulójára Cincike az egykori pléjmét és fenékdublőr. Mivel neki már eleve volt kettő elöl, az újakat a hátára varták fel. Tudósítónknak elmondta hogy nagyon dögösnek és szexinek érzi magát (de csak ha e kettő nem ugyanazt jelenti), bár csak oldalt fekve tud aludni. De annyira fellelkesült a plasztikai műtétektől, hogy már gondolkodik egy hónalj-implantátumon is.

Másfél literes rekord köpéssel reagált kiállítására George Tufa, az East Lowlandwich balszélsője az angol nyolcadosztály hétvégi fordulóján a Linkbrowntownshire elleni mérkőzésen. A rekord hitelesítése még folymatban van, de a csapat honlapján már megrendelhető a másfél literes emlékbögre, egyelőre nyál nélkül.
Ja, és emelik a zsömle árát...
Meg nő a szegénység....
És a Pocakos Tábornokkal már csak kesztyűben fognak kezet a világ boldogabbik felén...

A hírek szerelmesei

Lassan már csak szépirodalmat (ami persze néha csúnya, és attól szép) meg komédia-sorozatokat fogyasztok, az úgynevezett „hírek” ugyanis teljesen kihaltak a médiákokból. Mert az nem hír, hogy „rezsi-eljárást indítanak a rezsicsökkentés-ellenes brüsszeli komcsik, de megvédjük a rezsicsökkentést a rezsicsökkentés-ellenesektől, mert támogatjuk a rezsicsökkentést támogatókat – mondta a rezsicsökkentésért felelős rezsifelelős Rezsicsökkentés Antal, a Fidesz Rezsicsökkentés-frakció vezetője” vagy hogy „három tarff…taraffikoneszc..tarfikkonc…trafikkoncessziót nyert az államtitkár spánielje, mint elmondta ért hozzá, séta közben sokszor látott már dohányzó embereket”. Miként az sem hír, hogy feldarabolta majd megölte anyja testvérének közeli ismerősét a bedrogozott, diszkóbalesetben megsérült mormota-tréner. Mert hírek címén kábé ilyeneket kapunk.

Van egyfelől a politikai kommunikáció, aminek lényege (főleg kormányoldalról) háromszavas üzenetek sulykolása, ami csak rövid távon vicces, tizenöt éve jót röhögtünk azon, hogy dajcstomi hány ’polgár’ szót bír bezsúfolni egyetlen bővített mondatba (sokat, de  ma már a polgár az zember), de mára eljutottunk az egyszavas politikai üzenetig, igen rezsicsökkentés. Persze még innen is van lejjebb, elvégre ez egy összetett szó, és nem biztos, hogy minden potenciális választó hézagmentesen megérti, vagyis eljön az idő, mikor a pártok összesen háromféle plakátot készítenek majd, három különböző szöveggel, miszerint : „PÉNZ!”, „SÖR!”, „SZEX!”. És ezek le is lesznek rajzolva mellé, hisz nyilván nem minden potenciális választó tud olvasni.

Ekkor a hírekben is az lesz, ahogy a helyettes alszóvivő a sajtó képviselőinek kifejti, hogy sör, majd újságírói kérdésre hozzáteszi, hogy és pénz. Aztán rövid bejátszás az ellenoldal sajtótájékoztatójáról, ahol harciasan kijelentik, sőt követelik, hogy szex.

És miután ilyen módon túlestünk a politika izzadságszagú, unalmas világán, jöhet a „dehidratálva lúgosít a baltás gyilkos féltestvére” blokk, ahol az egyszerűség kedvéért eleve tematikus blokkokba kell rendezni a híreket, hogy mindenki pont oda lapozzon/klikkeljen/kapcsoljon ahol az őt szűkebben érdeklő témák lelhetők. Föl.

        -          belerohant, elgázolta, felrobbant

        -          megverte, megcsonkította, megölte

        -          megcsalta, elhagyta, kihasználta

        -          iszik, szív, lő

        -          kiborult, összeomlott, bekattant

        -          befestette, levágatta, feltöltette

        -          születik, kaksizik, szopizik

És akkor nem kell műcsöcsöket bámulnia annak, aki csak vért akar látni, a tömény politika után. Pénz! Sör!

Esélyek

Azt hallom ma a rádióban, valami elsősegély-nyújtási téma kapcsán, valami doktornőtől (ha jól emlékszem), hogy:
"Minden egyes perc, amit tétlenül töltünk egy halott beteg ember mellett, 15%-kal csökkenti a túlélés esélyét."

Na, azért itt belém fagyott a kakaó, hisz ez tényleg fontos információ. Jó tudni  ugyanis, hogy halott betegeknek egyáltalán vannak túlélési esélyei, kérdés persze,  ez minden halott betegre vonatkozik-e, vagy csak bizonyos halott betegekre? És tisztázandó, hogy mi lesz az élő betegekkel valamint az egészséges halottakkal. Nos, az élő betegek (miként amúgy az élő egészségesek is) meg fognak halni, kérdés csak, hogy mikor, ha már az élet a definíció szerint is egy nemi úton terjedő betegség, melynél a halálozási arány száz százalék. Tudomásunk szerint az életbe eddig még mindenki belehalt, ez tehát kipiálva. Miként a halottak is nagy arányban egészségesek, hisz aki halott az ugye már nem beteg.
Probléma, kérdés tehát tényleg csak beteg halottakkal kapcsolatban merülhetett fel, eddig! Most már tudjuk, mi a pálya: ha élünk majd meghalunk, ha halottak vagyunk nagy valószínűséggel egészségesek, ha viszont mégsem, tudjuk mik a túlélési esélyeink. Legalábbis akkor ha valaki mellettünk tétlenül tölt.
 Percenként 15%-kal növekvő eséllyel, vagy mi.

Az értelmezés hatalma - olvasatok május elsején

Az adatközlő:
"Minálunk, ezt nálunk úgymongyák hogy mifelénk, állítunk májusfát, arra jércéket és nyúlbogyókat aggatunk, szépen felpántlikázva persze, ezeket aztán hazaviheti ünnepi ebédre, már aki hajlandó felmászni érte. Rá.

Aztán a májusfa után legények szép sorba' beódalognak a vikunyásba, ahol meg süldő malacot pedzegetnek, szőrmentén. Akinek a legjobban megy, már hogy visít  malac magába, az egy évig ingyen ihat a kocsmában, ha fizet neki valaki, meg viselheti a pálinkamintás cifraszűrt, de csak szőrrel kifelé, különben megverik. Kedden viszont egyáltalán nem viselheti, különben megverik..

Hát nálunk ez a népszokás, ezt szoktuk népni, ha már nem locsolkodunk, mert azt lányokkal kell, de nálunk nincsenek lányok (mer' azok angyalok, nálunkfelénk meg legfeljebb agyaggalambok vannak) csak nénik azokat meg nem locsoljuk húsvétkor mer' úgyis elhervadtak már, meg nem állítunk nekik májusfát, az olyan filla... falló.... fallikus, de tök indokolatlanul. De a pedzegetés után, a malacnak meg kell halni!"

A kultúrszociálantropopszichológus:
"A közösségi rítusok látens integrációs funkciója explicit jelenik meg (manifesztté válik) a malacfarok-húzás tradíciójában, segítve a kollektív viselkedés-alakzatok mintázatainak fenntartását, interiorizációját és továbbörökítését.
A malac ráadásul mint a disznó előképe (vagy annak idóluma) a jövőbeni jólét és bőség szimbolikus figurája is (vö. szilveszter), farkának húzogatása (túl azon annak animál-ödipál-erato-fallikus-maszturbatív konnotációin) a durkheimi értelemben vett organikus szolidaritás infantilisztikus verziójának szép példája is. Egyben."

A turista:
"Nemá, micsinálnak ezek szegény disznóval a bokor alatt????"

(És nem, semmi politika. Míg a disznó rá nem gyújt...)

Szubjektív gasztronomizmus

Olvasom valahol a hávégén, hogy megvan a világ legjobb étterme, valami spanyol családi vállalkozás képében. Pedig ilyen nincs is, legjobb étterem nincs, nem lehet, legfeljebb adott kategóriában kedvelhet valami helyet az ember. Én például imádom a greenwichi haléttermet (Beachomber Seafood), ahol nincs damasztabrosz meg ezüst szalvétagyűrű, papíralátét van, bazi nagy halak (és előre nem tudni, milyen fajta van aznap, amilyet fognak ugyanis), sok krumpli, homméd tartár és korsó, izé... pint sör. Meg kissé kaotikus és bájosan (London style) lepukkant a környék, de nekem teljesen bejön, ha nem hűlne ki nagyon a friss hal, meg a FedEx elhozná ingyen, ma is onnan rendelnék ebédet, Mókus is de örülne.

De pl. a kedvenc zöldséges lasagne az itt, Kaposváron kapható, FedEx sem kell hozzá, tsak két láb, elsétálni oda, lehet, hogy az lesz, inkább.

Amúgy ha lenne legjobb étterem a világon, az tuti nem ejrópában lenne, én Ázsiára tippelek, hogy aztán Kínában, Indiában, Thaiföldön vagy Vietnamban azt tudja a fene, de mindenképp arra keresném. Ha mégis ejrópa lenne a célterület, akkor Taljánföld, valahol dél felé, ahol a sok a zöldség a fűszer, meg a hagyományos szegénység okán dúl az egyszerűség. Ezt trendiül úgy hívják: letisztultság.

Itt jön május elseje (énekszó és táncköszöncse)

Mostanában egyre nagyobb divatnak tűnik a retró, ami az érett (és bűzlő, akárcsak a sajtoknál) Kádár-rendszer tárgykultúrája iránti rajongást jelenti főleg. Vetkőzős tollak a Meggymárkában, hangalámondásos Terminátorok a Commodore 64 mögött, Tisza-cipőben nyilván. Pedig az egész hülyeség, én például egyáltalán nem kívánom vissza a kőkemény Sport szeletet (ami nem a mai), a bádog holdrakétát, a műszálas iskolaköpenyt a kisdobosok hat pontjáról meg az úttörők piros nyakkendőjéről már nem is beszélve. Meg a honvédelmi ismeretek nevű tantárgyról : „A kapitalizmus általános válságának talaján küzd a fennmaradásért” – kezdi rögtön a tankönyv, mondjuk ezt  mintha egyre többször hallanám újra.(Na jó, egy zenélő kvarcóra azért még most is kéne. Négygombos!)

És különösen nem hiányzik a május elseje , amikor köztudomásúlag azt ünnepeljük, hogy Csikágóban sztrájkba lépett a használtcipő-maffia a szakszervezetek ellen, 1716-ban, délután.

Mert május elseje szünet volt ugyan, de nem úgy, hisz fel kellett vonulni, perverz tornatanárok  által kiötlött alakzatokba – ekkor nyert szánalmas értelmet a sok tesiórai menetelés, meg jobbra át, balra át,  szóval ez a katonásdis alakizós baromság. Az egész mintha valami világi és végtelenül bunkó körmenet lett volna (na jó, ez speciel egyenes menet volt, nem holmi klerikális kóválygás), csak a szentháromság helyett maradt a Kádárlázárlosonci triumvirátus, nagy fekete-fehér képeken, rúd által cipelve, meg a Marx und Engels, csak arról sosem tudtuk, melyik melyik, két torzonborz német, ennyi elég is.

Jó volt viszont délután a majális, inkluzíve körhinta, ragacsos édességek, meg ragacsos édességekkel összekent műanyag (Playmobilnak látszó) figurák, miket kötelezően be kellett szerezni, nagy mennyiségben, a zsebpénzem sérelmére.

Ma már szerencsére nincs felvonulás, belegondolni is szörnyű milyen lenne. (Mondjuk Kormány Viktor orbánfő integet a tribünről, a hangszórókból recsegve üvölt Ákos és Demjénrózsi duettje,alant pedig hernyógyári munkások skandálják, hogy „rezsicsökkentés-rezsicsökkentés”. Később körmenet, az ünnep munkásmozgalmi gyökereire tekintettel Szent Bal körmenet, ez amúgy olyan mint gusztushuszadikán, csak nem visznek aszott végtagot, meg ellenkező irányban járják körbe az amit, az egyensúly érdekében.)

Majális az még van, de csak a tehetősebbeknek, nekik még telik a sör-virsli kombóra, a többieknek marad a falafel-limonádé, a krisnások ételosztásán. Talán lesz paradicsom is, ha már a munkásosztály oda megy.

Uccakép mindenképp

Azon örömködnek számosan, hogy most már kicsi ám lehangoló (mert lángoktól ölelt) hazánkat is lehet a guglis StreetView-n bámulni, ami mind emberileg, mind szakmailag órási előrelépés az emberiségnek, és egy egészen kis lépés nekünk. Ugyanis a legtöbben (na jó, én is) saját lakókörnyezetét veszi szemügyre először, mintha nem látná eleget a sarki kocsmát, a kukákat meg a buszmegállót, a helyett hogy például a Nyú Jorki újdelhiben nézné meg a Stónhendzset, illetve, hogy hogy lehet arrafelé parkolni lakóbusszal. Azt a Windows-alkalmazást, mellyel a szemben lévő buszmegállót nézhetjük meg ablaknak (jó idő esetén erkélynek) hívják, és jól működik offline is.

A buszmegálló amúgy azért sem érdekes (ellentétben az ablakkal néha) mert nem vagyok benne, pedig pont ott álltam, és néztem, ahogy a guglis autó elhalad, de ezek szerint épp nem fényképezett, csak tankolni ment, meg akciós vécépapírért. De mikor fényképezett, akkor is elég lassú lehetett, merhát egyszer még tele a megálló emberekkel (csak a piros dzsekis csekélységem nincs ott), aztán pár métert haladva virtualice már tök üres a placc, ráadásul a felhők is gyorsan átrendeződnek. Vagyis vagy a fotósautó lassú (nem csoda, hogy évekbe került nekik végigfotózni minket), vagy rohadt gyorsan tudnak a modern ufók embereket rabolni, vagy megjött a tízes busz, csak kiretusálták. Szerintem a második a valószínű.

És innentől jöhetnek a fura fotók mindenfelé a neten, jöhetnek a hazai fejlesztésű gázolt szamarak és elásott hullák, meg anyuci kiszúrhatja apuci autóját egy kupleráj előtt parkolva, meg jöhetnek a szaró kutyák és a bokor alá (mellé, valahová) pisilő üdvözültek, akiknek remélhetőleg nem csak a fejét takarja ki a program automatikusan.

Trágárnak tűnök, nem én kezdtem

Azt hallom a rádióban valamikor ma délután, hogy faking. Illetve, kissé elhadarva, hogy Fa Kinga (csak hallottam ugye, ettől még lehet, hogy mondjuk Fach-nak írják, de az egyszerűség kedvéért maradok a fonetikus változatnál), ilyen és ilyen ügyi szakértő is megszólal mindjárt, de hogy milyen ügyi, meg mit is mondott nevezett Kinga az végül nem derült ki. Mert azon gondolkodtam el (rögtön a röhögés után), hogy Fa Apuka meg Fané Anyuka nyilván nem tudnak angolul, de legalább is nem tudtak anno, így nem észlelték a névben rejlő kínosságot. (Mondhatni, házhoz mentek a lófaszért.)

Pedig más nevével viccelni illetlenség (még jó, hogy nem viccelek, csak ledöbbenek), a Vég Béla és a Kandisz Nóra meg inkább városi legenda, bár ismertem egy fazont, aki határozottan állította, hogy volt egy utóbbi nevű (félig német, szóval Candiss vagy hasonló) nevű Nóra évfolyamtársa, de az illető azóta naggyon magas polcon lévő kormányzati főkutya, szóval lehet, hogy már akkor sem mondott igazat.

Viszont a faking az akár fokozható is (more fucking), az ilyen Pizza King meg hasonló cégnevek mintájára el lehet képzeli egy tűzifa-bizniszben utazó kis és közepes vállalkozást az alábbi cégérrel:
Fa King - A faszállító

(Hát, ennyi trágár szó egy rövid posztban az nyilván egyéni csúcs, de ahogy az Iain M. Banks-regények legviccesebb űrhajó-neve hirdeti: Az Én Bulim - Én Sikítok!)

Feersum Endjinn

A cím nem norvégul van és nem is sajátom, egyszerűen angolosan kell kiejteni és már meg is van a megfejtés (Fearsome Engine), ami egy Iain Banks-regény a vadregényes 1994-ből, és csak most jelent meg magyarul, Félemmetes géjpezet címen, és hű de igen el vagyok én képedve tőle idelennt.

Az alaphelyzet hogy a földi emberiség pár ezer év múlva kihalni készül, mert az egész Naprendszert elárasztja valami galaktikus porfelhő, és egyszerűen túl tufák ahhoz, hogy bármit is tegyenek. Mert az emberek kalandvágyóbb része már rég télakolt az űrbe (ahol nem mellesleg létrehozta a Kultúra nevű galaktikus metacivilizációt) a Földön maradók pedig lassan eltunyulnak, vissza is fejlődnének, ha lenne hova. Valójában már csak buheráló júzerek, az egykori (és szerencsére nagyjából önfenntartó) technológiát, illetve néha csak a romjait használják, anélkül, hogy igazán fogalmuk lenne róla, hogy is működik valami, sőt, hogy egyáltalán miért is hozták létre. Vagyis megmentenék magukat, de már rég túl lusták és elbutultak hozzá.

És akkor erről nekem az az ellenállhatatlan kép ugrik be, ahogy a Pocakos Tábornok meg Kövér elvtárs harciasan autót szerel. Mert ők is csak júzerek, középfokú hatalomtechnikusok, de hogy a hatalom, a politika, netán a demokrácia mire jó, az már meghaladja felfogóképességüket, már azon kívül, hogy nekik meg a rokonoknak, meg a haveroknak jó legyen, meg hogy a jó az, ha sok a pénz és lehet szívatni azokat, akik nem ők.

De vicces lenne, ha egyszer csak egyedül találnák magukat kicsi világukban. Mert ők, akik folyvást a termelés meg a kétkezi munka remek voltáról értekeznek, utálva mindent, ami nem főd, vas, kalbász, ótó vagy kokakóla (mer’ ezek az igazi dógok ám!), tisztára mint valami későmodern Rákosi-inkarnáció. (És nem, nem leszünk gyarmat, csak ha a németek és/vagy az oroszok nagyon szeretnék, felkészülhetnek a kínaiak, de őket nemigen érdekeljük.)

Szóval: ha hirtelen eltűnne minden kétkezi, miszerint kékgallléros, munkavállaló és kényszervállalkozó, a fejeseknek meg elromlana az autójuk, bajban lennének. Hisz jogászok, de ugye a jogászkodást már rég utálják, plusz láthatóan rég nem is értenek már hozzá, egy váltócserére meg ugye nem képesek. Úgyhogy marad az, hogy a Selmecigabika sajtótájékoztatót tart, melyben kikel a környezetszennyezés balliberális szokása ellen, és egyúttal a szokott logikátlansággal azonnali benzinár-csökkentést jelent be. Mindeközben Orbán Nemzet Miniszterelnöke (vagy hogy kell épp hívni) új focistadiont ígér minden háztartásnak (és nem kell autó a meccsre menéshez, máshoz meg eleve ne kelljen!) Kövér pedig a nemzetközi baloldalt sejti már a sebességváltó feltalálása mögött is. Aztán megvédik a bicikliseket, képzeletben már búzával vetik be az autópályákat, és épp különadót vetnének ki az autógyárakra, mikor rájönnek, hogy azok a fő szöveccségesejik stratégijailag. Azoktól meg szerezhetnének váltót…

Aztán persze elfogy a tejeskávé és lefagy a laptop és az utóbbi különös gond, mert a titkárságon akkor most hogy írják meg a legújabb határozott ám diadalittas sajtóközleményt, és mi lesz ha már nem lehet többet kapni, mert egy idő után az összes lefagy. És akkor jöhet végre a galaktikus porfelhő, hogy véget vessen szenvedéseiknek, és elmenekülhessenek előle a Kód virtuális világába, ahol tudnak repülni, erősek és szépek. Meg okosak.

p.s. Ott még Iain Banks is élhetne sokáig, pedig a valóságban csak hónapjai vannak hátra, szóval a nyavalyás rák miatt már nemigen ír több könyvet. Viszlát és kösz a halakat!

A költészet napja

Aranypetőfi János Attila: Ég a házad ideki

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
Vágtat fehér lován?
Hadd látom, úgymond mennyit ér
Az egyetem fura ura.

Akasszátok fel az Edvárd király, angol királyokat,
Hogy lássa Horger Antal úr
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Hol aznap este szállt.

Oly boldog-e rajt, mint akarom?
Én egész népemet fogom,
Nem középiskolás fokon
Csiga-Biga