Crazy gránát

Új kedvencem van a rádiós piacon, a Lánchíd Konyakról nevezett harcosan kormánypárti rádió. (Tényleg, az milyen már, hogy valaki harcosan kormánypárti? Az normális???) Itt az ellenzék támogatói buták és ijesztőek, az a részhalmazuk pedig, aki még mondjuk tüntetni is elmegy, na azok egyenesen állatok. És nem csak a betelefonáló harci nyugdíjasok szerint, de az okoskodó, ám nem okos műsorvezető szerint is.

Merthogy a derék lánchidasok (láncos hidasok, hídláncolók, vagy hogy kell ezt nevesíteni) észrevették ugyan, hogy, vége a kampánynak (mer' ugye az európai az kit érdekel immár), csak nyilván nem érdekli őket. Egyszer már bemásztak a Kis Vezető hátsójába, azóta is jól érzik magukat ott a puha melegben, úgyhogy nem vesznek vissza. Fő közéleti üzenetük ma is az, hogy "gyurcsánybajnaigyurcsánybajnaihööörrrrr", miközben például a pártszolgálati Kossuthnál már a Simon-ügyi alszerkesztőséget is megszüntették, már nem érdekli őket, honnan a sok pénz. Nyilván eddig sem érdekelte, de kampányfegyvernek valóban elsőrangú volt. De azóta visszakapcsoltak a harci üzemmódból, már nem raknak le annyi taposóaknát.

A Lánchíd viszont szilárdan áll, mint a kő, és rendületlenül megy előre! (Igen képzavar, de ezt még Orbánné nyilatkozta egyszer a na, vajon kiről.) Viszont a nagy nemzetieskedés mellett, ahogy az általában lenni szokott, kissé döcögősen megy  magyar nyelv. Tegnap azt mondja franctudjaki műsorvezető, hogy ő fészbukozik provokatív tartalmakat, hogy legyen érdemi vita, de ehelyett tücsköt-bogarat dobálnak rá. Most álljunk meg egy pillanatra és képzeljük el, ahogy valakik (tudjuk kik, naná) tücsköket meg bogarakat dobálnak. Egy őrá! Mondjuk tücsköt dobálni elég macerás lehet, a tücsök az elugrál, bár könnyű megtalálni, legalább is ha ciripel. Na de dobálni? Meg persze a bogaraknál sem mindegy milyen, egy madagaszkári óriáscsótány például már jól dobhatónak tűnik, de a hétpettyes katica az konkrétan elrepül, és egyáltalán nem biztos, hogy arra, amerre eredetileg dobtuk, sőt szinte biztos nem.
Vagyis egy bogarat olyan közelről érdemes csak dobni, ahonnan már nem érdemes, olyan távolságból már egyszerűbb leköpni az utált másikat, a nyál elve kéznél van (illetve az jön a nyelvünkre), nem kell a fűben keresgélni. (Vagy ha igen, azonnal forduljunk orvoshoz)

És persze nyelvileg még mindig verhetetlenek, a betelefonáló harci droidok, akik közül feltűnően sokan preferálják az álnépies-áltájszólásos stílust, azaz olyan tájszólásban beszélnek, ami nincs is, keverik a szögedit a pálócossal, leginkább talán Gárdonyi Géza Göre Gábor-könnyveire hajaz a nyelvhasználatuk.
Példamondat: "Há mán mindig rinyá az a Gyurcsányi, hogy a Zorbánék báncsák ütet, de mink mögvéggyük a miszterelnök urrat." Őrület, mi mást mondhatnánk.

Az értelmetlenség diadala

"Akié a föld, azé a haza!"- mondá valami hatodrangú senki a rádióban, és hozzátette: "Ez fordítva is igaz!" Én meg persze egyből a rossz megfejtésre gondoltam, miszerint "Azah a éza, dlöf a éika!" Ez viszont egyáltalán nem tűnk igaznak, sőt szépnek sem, ami logikus, hisz a kettő együtt jár, legalább is sok filozófus gondolja így. A fentebbi mondat inkább úgy hangzik mint valami viking átok, amit mondjuk Szőrösnadrágú Harald vághatott a részeges vitorlamester fejéhez, amikor az lehányta a kormányost Skagerraknál.

Persze az ilyen mondatokkal az a baj, hogy nem megfordítva sem igazak, egyszerűen nem bírnak jelentéssel, nem magyarul mondva ezek üres lózungok, faliújságra kitűzhető mozgalmi izék. Az még ugye megvan tucat évvel ezelőttről, hogy a" a haza nem lehet ellenzékben"? Nos az előző mondatba behelyettesítve a megállapítás már úgy hangzik: "Akié a föld, az nem lehet ellenzékben!" Ez az, haladunk, így már kezd értelme lenni, valami ilyesmi látunk manapság. (De mivel az előbb idézett kijelentés kontextusában a "haza" egyenlő a fidesszel, ezért alternatív olvasatban a nyitómondat lehet az is: "Akié a föld, azé a fidesz!", és ha tényleg megfordítjuk: "Akié a fidesz, azé a föld!" - és hát tuggykkiké.)

Ugyanakkor tudjuk azt is hogy "A (magyar) föld nem eladó!",  vagyis "Akié nem eladó, azé a fidesz, aki nem lehet ellenzékben!" De ez már nem stimmel, hiszen tudjuk, hogy azé lehet a fidesz, akinek mindene eladó, a szakértelmét, a hitelességét sőt a hallhatatlan lelkét is beleértve. Vagyis eladó a föld is, de nem mindenkinek, csak annak, akié a fidesz. Vagy mi...

Mindegy már kezdek belezavarodni, nem érdemes ott értelmet keresni, ahol nincs. A lényeg úgyis, hogy nem lehet ellenzékben, a többi már csak ebből következik.

Elvárások

Még mindig közeleg a választás (szerencsére hétvégén vége a kampánynak, nemsoká lehet megint a kutyáról meg könyvekről is írni), úgyhogy mint választó (már feltéve, hogy meglesz a személyim vasárnapig) ezennel megfogalmaznám, hogy mit várok a párttól, amelyik a szavazatomat szeretné. Csak a mihez(hozzám)tartás végett, hisz még nem késő programot újraírni, a legtöbb amúgy is elfér egy söralátéten, a többségét meg nyilván eleve arra is írták.

Tehát a párt, amelyre szavaznék:

- Legyen szép, okos és csak kicsit korrupt. (Hogy ugyanis egyáltalán ne legyen korrupt, az a priori elképzelhetetlen. A Max Weber-féle politikadefiníciót kissé  kiegészítve: A politika a hatalomért és a pénzlenyúlás lehetőségéért folytatott harc.)

-Legyen határozottan liberális, miközben eléggé baloldali is, és semmiképp se legyen bolsevik (mint pl. a fidesz), meg kádárista állampárti (mint pl. a fidesz). Amúgy ez a fideszesség nem egyedülálló régióban, ez nacionalista giccsel leöntöt, populista állampártiságot vitte anno Milosevics (jó tudom, igazából Milosevity, de az első verzió  ragadt meg hazai köznyelvben, pedig szerb volt), aztán látjuk mire jutott vele. Vagy épp Fico polgártárs, aki tőlünk északraa baaloldalinak határozza meg magát, miközben kiköpött OVi, csak nem annyira hajlamos a hízásra.

- Ígérjen minden hülyeséget (ingyensör, örökélet, korlátlan lőszer) kit érdekel, a lényeg, hogy ne akarja betartani őket. Ami viszont betartható, meg komolyan gondolt, az tartsa is be.

- Ne kampányoljon gyűrött zakós, nagytokájú, zsíros hajú, téeszelnök külsejű, suk-sükölő funkcionális analfabétákkal, ez nekem speciel nem jön be. Mert ilyenből látunk eleget amúgy is, és nem, nem az átlagembert kell egy jelöltnek megtestesíteni, legalább is nem ebben az értelemben.

- Kerülje az tőmondatos (sokszor már csak egyszavas) kampányüzeneteket, az ingerküszöböm Thomas Mann-ra van kalibrálva, vagy Salman Rushdie-ra. Szóval a "a jövő pártja" a "hiteles erő" vagy a "tiszta kezek" nekem kevés, igénylem az argumentációt is, azaz tessék elmagyarázni, hogy ez mit is jelent, és miért is érvényes épp rájuk.

-Ne keressen meg otthon, levélben, ímélben, a személyes kampány-megkereséseket nem törődésnek vagy érdeklődésnek, hanem zaklatásnak veszem, és ehhez mért gorombasággal reagálok rá.

És mivel egyelőre egyik párt sem felel meg ezen elvárásaimnak, lehet, hogy nem is olyan nagy baj, hogy nem találom a személyim. Azért persze megkeresem, mert bár tudom hogy nem valakikre, hanem valakik ellen fogok szavazni (mondjuk inkább: savazni), ez mégis több a semminél. Szóval a plusz egy elvárás: Olyan pártra vagyok csak hajlandó voksolni, melyben nincs Orbán, Kövér, Lázár, Rogán Budai, Selmeci, Papcsák nevű jelölt, pontosabban ezek így együtt. Meg Vona.

Vagyonnyilatkozat

Hát kérem, hogy én ugye hótisztán járulhassak a választások urnája elé, mint állampolgár és magánlaklamazott, tekintettel a későbbi elszámoltatás lehetőségének fennállására, illetve vagyonosodási eljárásom folyamatba tételének eshetőségére, ezennel nyilvánossá teszem vagyonnnyilatkozatom bevallását, hiszen nemcsak a politikai kusoknak kell eztet tennie, hanem a választópolgárnak is, aki elszámolással tartozik a magasságos államnak, hamár.

Szóval, van nekem:
- Egy lakásom, 50, nem 52... izé 54 négyzetméter, lelakott panel, de legalább zajos, és garantáltan rossz a levegő.
- Garázs, hétvégi ház egy nagyjából ezer négyszögöles telek valamint egy balatonfőkajári nyaralaó, na ezek nincsenek.
- Szuzuki Micsubicsi 1,6XXL személygépkocsim, továbbá Honda Mittomén motorkerékpárom szintén nincs.

Rendelkezem továbbá:
- Egy darab öreg kutyával (40%-os tulajdonrészben), és egy középkorú teknőssel (100%-os hányadban).
- Egy közepesen kaotikus, ám kiterjedt bélyeggyűjteménnyel.
- Túlsúllyal és enyhébb ízületi gyulladással.
- Alacsony jövedelemmel, és rossz kilátásokkal  jövőre.
- 240 ezer HUF megtkarítással (+10 GBP) - lesz még egy kevés őszig, de jelentős része majd elmegy Londonra.

(Ja, és van két diplomám is, azok mondjuk elég sokba kerültek, mármint pénzben és időben egyaránt mindkettő értelemben, viszont csak egy kevés papírból vannak, vagyis értéktelenek...)

Szóval asszem ennyi, ha valami eszembe jut, majd utólag beírom, gondolom ezt nekem is szabad, és nem visz el rögtön az APEH, illetve most már NAV (vagy Cseka, Gestapo ki tudja követni?), meg nem kapcsolják ki statáriálisan a kábeltévémet.

Földalatti mozgalom

A múlt héten elég rövid ideig voltak tele a médiákok a földalatti metróval, a négyessel, pedig ennyi év és ennyi pénz elköltése/ellopása után nagyobb hírverést vártam volna.

De ez a négyesmetró ez nem bír tetszeni senkinek. Illetve csak tetszeni bír, merthogy modern meg menő, mind építészetileg mind emberileg jajjdejó, viszont drága és felesleges. Pártunk és kormányunk ráadáásul külön fanyalog, nem ők találták ki, nem ők döntöttek róla (illetve annó az előkészületek leállításáról), nem a sagítségükkel, hanem ellenükre készült el.

Ráadásul tényleg minek az egész? Pár száz méterenként egy megálló, összesen - h jól emlékszem - tizenhárom perces menetidő, ráadásul meg sem épült az egész, ahogy már lett volna értelme. (Annak mondjuk ettől még jól jön,aki át akar szállni, és nem kell bemennie a Délibe, Kelenföldről hamarabb átér a Keletibe, de erre metróvonalat alapozni talán túlzás.)

Ráadásul itt Kaposváron nem sokra megyek a négyes metróval, szóval azt mondom mégiscsak jobb lett volna egy repülőgép-anyahajót venni, vagy még inkább egy csillagrombolót, azzal mi lettünk volna a legmenőbb ország egész Európában, sőt, a Naprendszerben is! Vagy Halálcsillagot! (Csak ne az oroszoktól...)

Máma már nem durvul tovább...

Az eddigi választások előtt ilyenkor már mindenki azon nyávogott, hogy milyen hihetetlenül durvul a kampány, illetve hogy ez a színvonaltalan sárdobálás (tényleg, lehet színvonalasan is sarat dobálni?) már nem is kampány, hanem  az istenadta nép hülyítése, mintha lehetne más is egy tömegdemokráciában.

Na, ez idén elmaradt, hiszen nincs is kampány, illetve van, csak az 2002 óta tart folyamatosan, így fel sem tűnik már, megszoktuk, mint az ipari trappistát vagy a szomszéd hülyegyereket. Kampány helyett botrányok vannak, pártszóvivő-szintű (vagyis gyengeelméjű) egyujjas üzenetek, meg tucatnyi komolytalan kamupárt a méteres szavazólapon, szóval gumicsontok. Programok azok nincsenek, innen nézve érthető is, hogy a versengő felek között érdemi, pláne közvetlen vita nem volt, nem van és nem is várható. Főminiszter úr elve tizenéve elszokott attól, hogy tőle olyat kérdezzenek, amire nem szeretne válaszolni, meg hát nincs is mondanivalója, programja, ő maga mondta. (Mondjuk ez unikális, hogy egy nagykutya nemcsak bevallja, hogy nincs programja, de kicsit még büszke is rá, hogy ő aztán milyen jófej, ő a pilóta aki részegen, műszerek nélkül repül bele a viharfelhőbe és közben valami háborús indulót fütyörész. Igen öntudatosan és pálinkaszagúan.)

Vagyis egy vita úgyis csak annyiból állna, hogy:” - Rezsicsökkentés! – Anyád! – Te anyád! – Rezsicsökkentés! – Rohadj meg! – Te rohadj meg! – Anyádcsökkentés!Rezsirohadás! Csökkenjmeg!”

Ez meg ugye kinek hiányzik.

Így marad az, hogy a tokás főminiszter naponta többször munkavédelmi sisakot (opcionálisan védőköpenyt) vesz fel az öltönyhöz (miután tilosban parkolt a fodrásza előtt – azóta valaki már fel is festette az érintett járdaszakaszra, naná, narancssárgával, hogy: „Royal Parking”), és avat, avat, avat mint egy szalagátvágó-automata. Valószínűleg nincs az a csirkekeltető, vagy tejüzemi női zuhanyzó, aminek az avatásán meg ne jelenne ezekben a hetekben, és fel ne vázolná széles ívű elképzeléseit a jövőről: Termelési központ! Rezsicsökkentés! (ómagyarul: közmunka,szolgáltatók  kivéreztetése). Esetleg: Termeléscsökkentés, rezsiközpont! Ja és még hatszámjegyű növekedés, nulla számjegyű adó, meg ócsó energia, sőt legócsóbb evör, mintha legalább is gigantikus gázmezőink lennének, vagy a Mindenhez Értő Főminiszter feltalálta volna a hidegfúziós reaktort.

Szóval, ha valaki mostanában tervezi felújítani a kerítését vagy az udvari budit, az ne csodálkozzon, ha egyszer csak megjelenik egy fekete kisbusz, kiszáll belőle néhány mérsékelten értelmes tekintetű baltafejű meg egy köpcös, szétfolyó arcú kis fickó (aki amúgy nem hasonlít a botoxolt-fotosoppolt óriásplakátjára, ne tessenek csodálkozni), és „Tisztelthölgyeimésuraimkedvesbarátaim” néven mutatkozik be. Majd szónokol arról, amit lásd mint fent. Reméljük amúgy az avatásitisz gyógyítható, és már kezelik szegényt, így talán nem jut el a végstádiumba, és nem avatja fel rövid, frappáns szónoklattal azt, amit reggel a vécén alkot. Mert az már tényleg nem a magyarság világraszóló sikere, ha néha már komolyan így gondolja is.

Rendszerhiba

masfel hente rossz a laptopom' ha jo lesz majd irok. addig szunet. mindnenki egyen sok vitamint, stop.

Money for nothing

Hát, lehet hogy jön vissza a délutános műszak, miközben már épp kezdem megszokni a koránkelést. Gondolom most, miközben reggel négykor (ami még nem is reggel, hisz hideg van, sötét és a tévében csak ismétlések mennek) egyáltalán nem vagyok lelkes. Amúgy nem lenne baj a négyórai ébresztővel, ha pl. ötkor visszafekhetnék, de nem, akkor indulok dolgozni.

És persze kettőkor tetszik a délelőtti műszak, belegondolni is szörnyű, hogy csakk akkor kezdenék, és maradhatnék este tízig. Az igzi problém persze nyilván az, hogy nincs kedvem dolgozni, gyakorlatilag szinte soha. Valaki tényleg ajánlhatna egy olyan munkát, hogy én sokat olvasok, nagyokat alszok, és mindezt rengeteg pénzért, plusz ingyen kaja, szolgálati masszőr és saját valami, mindegy mi, csak másnak ne legyen olyan. (A durva, mutáns herpersz nem ér, azt beszerezhetem magamnak is.)

De ha ilyen nincs, mégis csak elmegyek politikusnak, de nem árulnék zsákbamacskát (sőt, külön-külön zsákot és macskát sem), lenne egy precíz megvesztegetési listám, mikor milyen természetű és értékű dolgokat fogadok el, illetve mennyibe kerül nálam egy szavazat a parlamentben/önkormányzatban/felügyelőbizottságban/Nagy Népi Hurálban. Államtiktári kinevezésem esetén pontosan melyik típusú nokiás dobozt kell megtölteni, pontosan milyen címletekkel, illetve melyek a kedvenc trópusi/hegyvidéki üdülőhelyeim. Lenne mondjuk egy excel-táblázat, hogy adott összegű közbeszerzés levjajazásáért mennyi jár nekem, és mennyit kell fizetni a Lajosnak meg a Zsoltnak, már ha a delikvens nem akar reggel egy lófej mellett ébredni.

Így a rendszer tiszta lenne és átlátható, a korrupció nem csak intézményes (mint most) de világos és  rendszerszerű is. Én meg ráérnék nyolckor kelni, és gyárat csak két esetben látnék belülről: ha felavatok valami új gyártócsrnokot, vagy ha veszek egyet. Esetleg kapok ajándékba, egy alig ismert, de nagyszívű és önzetlen barátomtól...

Mi a magyar? (Rút szibarita váz...)

Aszongyák a dunatévén pödört bajszos, népviseletes magyarok Helsinkiből (tényleg, helsinki az nyugat???), hogy ők nagyon őrzik a magyarságukat, ennek okán időnként csizmát (szerintük: csimmát) húznak meg kalapot, inget-gatyát nyilván, aztán danolnak a csitári hegyekrűl, meg hogy "szántababámsejhaj", meg táncolnak is, színpadon, jelmezben, ahogy nyilván minden igaz magyar.

Én meg nem értem. Szóval az a magyar (őrzi magyarságát), aki egy 18. század végi, 19. század eleji paraszti életmód kiragadott elemeit adja elő kétszáz évvel később egy (poszt)modern városi világban, valahol messze innen? Nem lehetne úgy magyarnak lenni, hogy pl. a kortárs kultúrát fogysztja? Tudomisén Esterházyt olvas, Kispált hallgat, netalán Megaxfaktort néz vagy hasonlót? Barátok köztöt néz? Az is magyar, és valszeg közelebb áll egy finnországi, kanadai vagy ausztráliai magyarhoz, mint a mezőkalászosi ijjujujj csűrdöngölő.

Mert a magyar nem bajszos (jó én az, de szakállas is), nem csimmában jár meg pörge kalapban, és nem erőspistát fogyaszt reggeli kávé helyett. A paraszti kultúra egy rezervátum, lehet játszani olyat, Cseh Tamásék is jól elvoltak indiánnak, de ne tessenek már azt mondani, hogy ez a magyarság, mert ez hazug baromság. (Ehhez képest pártunk és kormányunk is ennyit gondol a magyar diaszpóráról, hogy kell nekik népdalkör meg táncház, csekészet meg egyház, aztán fúdenagymagyarok lesznek. Pedig dehogy. Nyócker megvolt, for exaple?Jancsó, Tarr Béla, Quimby, Hevenyszívlebeny, Kurtág, Eötvös, Eörsi, Kispál, Kertész, Nádas, Kocsis, Dragomán, Háy, Petri, Dresch, Spiró, hiphop, slampoetry, rockabilly, fúziós jazz, dekonstrukció, hommage, terror,horror, szabadvers, avantgarde, intertextus, animgif, mém, link, irónia, szakrazmus, orbánviktor ehhezképest kiafaszom? We didn't start the fire.)

Szóval mindez a magyar, és rengeteg minden egyéb, és akinek csak Wassalbert meg népdalkör, az egy lelki nyomoronc, és sajnálom, de nem szánom, csűrdöngöljön egész nap Torontóban mondjuk, de nekem ez hadd ne legyen kötelező

A végén a csűrdöngölős is elmegy fagyasztott pizzát venni, nem vág mangalicát az erkélyen. Én is megyek pizzáért (vagy inkább rendelek), csak közbe nem mutatok képet. Márhogy nem vagyok képmutató, pusztán korom gyermeke (és a koromhoz képest jól nézek ki...), de kérem szépen, én nyelvem és szocializációm, tudásom és kötődéseim révén pont annyira vagyok magyar, mint egy pödört bajszú táncházos. Csak másképp, hisz eleve sokféleképp lehet.

A dolgok állása

Nem, nincs is kedvem írni mostanában, mert egyfelől vigyáznék a jó kedvemre, de ami itten történik az nem ad okot a jó kedvre. És most hagyján, hogy durvul a kampány, de ami itthon van, az végkép csak frusztrál. (Nagyszülő(k) mentális und fizikai leépülése, mint napi programszervező elv.)
Pedig lehetnék vidámabb is, például süt a nap (sajnos a viktátorra is, pedig szerintem ő már eljátszotta erre a jogosultságát, sütkérezzen a lecsúti stadióny lámpáinál), a kutyának elmúlt a szorulása, a munkahelyen meg elég jól elvagyok, meg én vagyok ismét és nyilvánvalóan a nélkülözhetetlen.
Meg tervezzük a nyári nemnyaralást (deutazást), meg persze ősszel lándön, addig meg heti szinten utazunk elméletben/virtuál. Viszont gőzöm sincs mi lesz addig, mi lesz akkor, mi lesz egyáltalán, nagymamám gyakorlatilg másfél éve fel sem igen kel, senki nem tudja mire készüljön vele kapcsolatban, hol jobban van, hol halni készül, mi meg már örülünk, ha megküzdünk azzal a nyűgős gyerekkel, aki (újra) lett. A második, és immár múlhatatlan gyernekkor eljöve, mi meg nem vagyunk képzettek, empatikusak kissé, de hozzá már néha tényleg valami leszedált pszichiáter kellene. Napi 8-12 óra gyár után meg már ritkán bírok az lenni.

Ilyenkor  kultúrember horrort olvas, annak ugyanis az a lényege, hogy valakinek nagyon-nagyon rossz (meg fáj), nem a szörnyes-misztikus, hanem a darabolós-fűrészes változatban, mert egy megerőszakolt, megcsonkított majd elvágott torkú brazil örökösnő fikciós sorsához képest az életem egy rózsaszín kéjhömpöly, egy én kicsi pónim, egy hippivé vált Songoku, h már rajzfilmek. (Horror és háborús dráma, modjuk durva csonkolással, amúgy a fogfájásra is jó, a srapnel meg a tekszaszi láncfűrészes egyből relativizálja a szuvasodást, ha nem is boldogan, de legalább megnyugodva dőlünk hátra a foghentes székében. Nekünk azért még így is jobb.)

És ha már a cím egy Wim Wenders-filmből kölcsönzött, lenne egy másik is, ott pont azöregség meg a haldoklás a téma, dokumentarista feldolgozásban, Villanás a víz felett ha valakit érdekel.

Durvul a kampány

Főpocakos Orbánvezénylő Viktortábornok például rögtön helikopterrel repül az ukrán határra (Internet baszki, könyörgöm!) megnézni a frásztudjamit, mert az autó lassú, a net ugye valami nyugati mákony, vagy csak simán azt hiszi, hogy net=fészbuk, a helikopter (harmincpáréves szovjet légi ócskavas) viszont macsó és jól mutat a fésznetbukon vagyhogyhívják.

Hogy komolykodó/fontokodó pofával (ami nyilván már az a maszk, ami az arcára égett, helyettesítve azt) mit néz, azt senki még csak nem is sejti, meg hogy mi köze van az egésznek a Kijevben zajló drámához, KIjev onnan is messzebb van mint Pest, pláne Felcsút...

De közben láttuk a hivatalos pártkampány-videót, vezér előbeszél eredményekről valami kék dossziét markolászva, aztán jönnek a jelöltek, akik ugyanazt a pár mondatok böfögik fel (ööö rezsiööcsöökentés...megvédeni...polgárok képviselni...bizlommöööö), de tényleg szóról szóra. És kár, hogy csak most láttam, mert az egyik kommentben megtláltam az ideálist választ, amit egy fideszes aláírásgyűjtőnek mondhattam volna, mintegy a Star Wars-t is megidézve:

"Nem ezeket a droidokat keressük!"

Mindegy, legközelebb. (A a kubatov bélistára már múgy is régebben behúztk.) Ha viszont jobbikos csönget, azzal úgysem leszek szellemes, elküldöm a náci durva anyjába.

Száll a zének

Megyek tegnap a buszon, a sofőr valami ótvar kereskedelmi rádiót hallgat (az ótvar pártszolgálati helyett), ahol folyamatosan magyar számok mennek. Szar magyar számok. Mert ügye kötelező kvóta van, hogy mennyi legyen a magyar számok aránya (nagy) így aztán az összes rettenetes magyar popizé belefér, mindahány Máté Péterbe ojtott, Kovács Kati lelkű Ákos. Így aztán van itt hóferér jaguárban felrobbant szerelembomba, jégduplaviszkivel, és ez még csak a kezdet, mert az ilyen megaszarfaktoros izék ún. "slágereit" szerencsére fel sem ismerem. És ez a sok szemét pont azért ömlik ránk, mert magyar, mert ugye ami magyar az jó, akkor is ha szemét, az a mi szemetünk nem a haldokló nyugaté, annak meghgyjuk a kokakólamámort meg az Elvisz a prézli című filmet, magyar seggbe magyar lófaszt, sejj! Hihopbojzot nekünk, Republikot meg atomot! (Meg azt a néhány félunderground bandát, akiket tényleg.)

Mintha egy kereskedelmi rádiónak nem az lenne az elemi érdeke, hogy jó zenét adjon (ha már a stúdióban ülő alkalmazottaik rendszerint nem tudnak beszélni, a hírek meg amúgy is a napi bulvárt jelentik) függetlenül nnak nemzetiségétől. És ha Ákos trágya (az), akkor adhassanak helyette nyugodtan mondjuk Beck-et, ha már az egynevű előadóknál tartunk. (Valamint monnyon le Demjénrózsi, az arca és hangja is szép egymás után.) Nemzetközi műfajokban nemzetfüggetlen kínálatot, ennyi kellene.

Képzelem, hogy mi lenne, ha csinálnék egy rendes punk/metál/ska rádiót, és a program felét ki kellen töltenem magyar zenékkel, szóval mondjuk a Judas Priest meg a Slayer helyett lenne Ossian meg ilyen hazai izék, mittomén  Móbidikk (ez mostanában ráadásul valami fura jobbikos szagot áraszt, illetve ttól bűzlik, meg  fejétől). Én kérnék elnézést...

(Jut eszembe, a Dankó rádiónk ilyen lapon elő lehetne írni, hogy legalább egyhrmad részben adjon külföldi magyarnótát, már csak a kiegyensúlyozottság végett is.)

A teljesen őrült munkahét

Na kérem, ezen a héten az van, hogy öt nap alatt négyféle munkarendben dolgozom. Hétfőn délelőtt tíztől este tízig, kedden (vagyis ma) délután kettőtól hatig, holnap reggel hattól este hatig, csütörtök péntek meg reggel hattól du. kettőig. Derült ki  mindez tegnap...
És bár a változatosság gyönyörködtet, a kiszámíthatóság viszont kényelmes, és ahogy öregszem, egyre inkább at utóbbit értékelem. (Bár lehet, hogy régebben is így volt, e tekintetben mindig kissé koravén voltam.)

Ez így viszont lassan olyan, mintha mondjuk tűzoltó volnék, akkor dolgozom, mikor riasztás van, és egy hétre sem látok előre, pedig én inkább vadakat terelő juhász lennék (és semiképpen sem katona), merugye az csak terelgeti nyáját, fújja furulyáját (na jó, halgattjam ájpodját) és birkaszartba lép, de ez is jobbnak tűnik, mint  ami mocskot kedves kollégáim termelnek. Plusz a lyuhász csak othhagyja a juhbirkakakát, sőt kollégája a kutya után sem takarít.

És nagyon kiszámítható az élete, tavasszal kihajt, ősszel beterel, vgy valami ilyesmi, a kettő között meg népi fafaragásokat készít, valamint slambucot. Szemben a tűzoltóval, ki állandóan tiszta ideg, hogy mikor kell vonulni, sok csonkolt hullát lát véres autóbalesetekben, a végén meg bennég vlahol, de ha nem, elveszik a szolgálti nyugdíját. (A ktonákról nincs információm, abból csak néhány akadt a közvetlen családban...)

Ne csinálj magadnak nyomtatott képet

Még szerencse hogy nincs kampány, hogy hivatalosan még nem is lehet a pártoknak kampányolni (majd csak február 15-től), mert így nyilvánvaló, hogy a környékbeli buszmegállókban látható fideszkádéenpés plakátok nem a kampány részei. Vagyis nem azért bámul engem ostoba tekintettel valami tornatanárból lett pártkáder, nem azért lóg a tokája a nyakkendőjére nyilvánosan (valamint sérelmünkre), mert azt akarja, hogy majd rá/rájuk szavazzak (hisz az kampány volna ugyebár), hanem mert csak.

Nyilván csak szeretné megosztani mindenkivel önnön szépségét, arcának ragyogó mását ez a modern Narcissusba ojtott Teréz anya (na jó, apa, tekintettel pártjának hímsovinizmusára), aki nem pusztán elmerül saját csodálatosságában, hanem ezt önzetlenül megosztja a széles közönséggel is. Nem, nem akarja, hogy rá szavazzunk, szerényebb ő annál, amolyan ibolyaszerűen, meg nagyon törvénytisztelő is, tehát eszébe sem jut kampányolni, csak ebben a csúf időben egy kis szépséget csempészne szürke hétköznapjaink sáros díszletei közé.

Vagy – és ez a másik lehetőség – mégis csak kampányol, hisz ő fideszkádéenpés és magasról a törvényekre, nem alárendeltje ő a törvényeknek, a jog van őérte és pont, akinek ez nem tetszik arra meg ráküldi a kétharmadot meg annak kodifikációs remekműveit. És ha kell lesz majd „lex Akkorkapmpányolokamikorakarok” , meg egyébként is, hát a nyamvad plakátra csak az van ráírva hogy „Agyarország jobban teljesít!”, meg a pasas neve, plusz két pártlogó, az egész narancssárga keretben, de seholse nincsen ráírva, hogy „Szavazz rám!”, vagyis nem kampányplakát, csak köztéri arckép.

Egyébként felesleges is lenne kampányolniuk, megteszi ezt helyettük a CÖF (a rövidítés feloldása: Civil Összefogás Fórum Nemcivil Széthúzáspárti Kusslegyen), bár a bohócos óriásplakátok nyomán nekem egyre szimpatikusabb a Gyurnai meg a Bajcsány, valamit tényleg jól csinálhattak, ha ez az arrogáns és ostoba hatalom így be van tojva tőlük. A cöf (innentől inkább csupa kisbetűvel) persze a mi pénzünkből kampányol, hisz vezetőjük, a főcivil csizmadia úr, a legfőbb pénzosztó tótumfaktum civil vonalon, azaz hosszas tépelődés után megszavaz magának egy halom pénzt, a költségvetés terhére, naná.

Így aztán az álcivilek kampányolnak, a kormány informál (bár az egymondatos üzenethez nem kell óriásplakát, nyomhatnák tejesdobozokra is, vagy kirakhatnák a fészbukra), a fideszkádéenpé pedig még nem kampányol, hisz még nincs itt a törvényes ideje. Mint azt tapasztalhatjuk. De tizenötödike után majd indul a menet, és megtudhatjuk végre, hogy akor most Eurázsiával vagy Keletázsiával állunk-e háborúba mindig is, illetve a héten mióta.

Hey! Teachers! Leave them kids alone! (Pink Floyd)

 Tegnap azt mondja a rádióban a Grosics Gyuláról nevezett  (naná sporttagozatos) általános iskola igazgatója, hogy „2008-ban, mikor felvettük a Gyula bácsi nevével fémjelzett iskola nevét…”, én meg félrenyelem a vajas kenyeret, mert:

-         Egy iskolaigazgató (aki ugye tanár, bár sporttagozat esetén felmerül a gyanú, hogy tesitanár, ami meg köztudottan nem ugyanaz) ne egyszerűen a magyar nyelv alapjaival legyen tisztában, hanem használja azt kifinomult módon. Ezt a mondatot azonban még egy alapfokú magyar nyelvvizsgán is kiröhögné a vizsgabizottság. Szóval tudjon akár spontán is megfogalmazni egy értelmes összetett mondatot, akkor is, ha nem magyarszakos, hisz nyilván ez lenne az evidens védekezés.

-         Az milyen dolog már, hogy egy élő emberről nevezünk el valamit, utcát, iskolát, kerületi nemibeteg-gondozót, bármit? Mert ehhez alapesetben halottnak kell lenni, az elnevezés ab ovo megemlékezés az illetőről, egy szimbolikus emlékmű. Itt viszont a 88 éves névadó születésnapját ünnepeltetik a gyerekekkel, aki szintén valami magyarnak hangzó nyelven hatódik meg, de neki megbocsátható, már csak a kora okán is. Viszont ez róla elnevezett iskola olyan lehet, mint mikor a spórolós özvegy már előre felíratja a saját nevét is a közös sírkőre ( a második évszám kihagyásával persze), aztán évekig nézegeti, hogy de kár hogy meghaltam (csak tudnám, mikor?), pedig olyan jó ember voltam…

-         Az igazgató azt is elmondja, hogy a gyerekek mennyire tisztelik a Gyulabácsit, de szerintem inkább meglepődtek, hogy még él, és nem a Rákóczi-szabadságharc hőse i.e. (Internet előtt) valahányszázból. Így ztán igazi csasztuska-stílusban nyomják soronként váltogatva az „olimpiaibajnok-világbajnokiezüstérmes etc.” mantrát, és hallhatóan gőzük sincs mi az az aranycsapat. És nem is kell, hogy legyen, akkoriban még a szüleik sem éltek, de iskoláinkba lassan visszatért az a szép korszak, mikor csillogó szemű kisdobosok és úttörők szavalnak fejhangon hülye ünnepélyeken, amik attól ünnepélyesek, hogy sorba kell állni, meg csöndbe kell maradni és nem szabad feltűnően ásítozni. Bár, jobban belegondolva, lehet, hogy ezek az idők sosem múltak el, most már csak az iskola köpenyt meg az úttörő cserkész nyakkendőt kell megint kötelezővé tenni.

-         Ezt a „jó tanuló, jó sportoló” fasiszta-sztahanovista izét viszont a jelek szerint rendületlenül viszik tovább, a jó gyerek még mindig az, aki alul traktor, felül békegalamb. (Az „elég jó matekos, tehetsége művész” meg szóba sem jön.) 

A tesitanárok országa, voltunk, vagyunk és még kapunk fogni egy vajszínű árnyalatot.

McDöglesz

Már egy ideje idegesít az a hülye mekdonáldos reklám, hogy különböző szerencsétlenek milyen hamburgert „terveztek”, mintha ez valami kreatív kihívás lenne, pedig csak ostobácska marketing, szánalmasaknak. De lehetne sokkal érdekesebb is, vagy legalább viccesebb:

McDöglesz (Gráf „Állat” Szebasztián, pénzbehajtó): Két húspogácsa között egy szelet sült szalonna, pirított hagymás májjal és fokhagymás sült vérrel.

Ócó finom purker (Li CsaoHong, ruha-játék importőr, elvitelre is!): Két kici palacinta között ropogósz-omlósz cirkebőr. Meg szójaszósz.

„Hamburger” (Studebéker Ervin, programozó-matematikus hallgató): Félbevágott zsemlében marhahúspogácsa, saláta, uborka kecsap. Esetleg sajt is, de akkor nem hamburger a neve, hanem hamsajt.

McSpórlós (özv. Józsefvárosi Béláné, parkolóőr): Két szelet kenyér mellett egy főtt csirkefarhát, teszkó gazdaságos tormával. Már ha a kutyától sikerül elvenni a farhátat…

McLepetés (Lassanthy-Kovács Emília, gasztodizájner, hajstylist): Egy szelet zsemlére rakunk két pirított rákfarkat eperdzsemmel, kéksajtot, majd egy szelet pirítóst. Erre jön egy szelet kenőmájas zsályával és fokhagymás spárgaszósz endíviával, valamint vaníliás bélszín-csíkok, közepesre sütve. A tetejére még egy szelet zsemle libazsírral, néhány mentalevél. Meg rengeteg kecsap. Aztán az egészet készre hányjuk.

Miért ne nézzük az olimpiát?

Számos oka van, hogy az ember miért ne nézze a téli olimpiát, ezek csoportosíthatók is:

-         Általános okok:

1. Az Olimpia (és bármilyen „limpia” végződésű izé egy) nagy humbug, gazdag multicégek és korrupt politikusok hatalmai játszótere, a nagy eszmék meg már díszletnek sem jók.
2. Az ún.  élsportolók teljesítményhajszoló nyomorultak, akik nem értik, hogy miért nem értem, hogy, hogy miért akkora dolog fél másodperccel gyorsabban futni körben valahol. Fél életüket edzésen töltik, aztán negyvenévesen rokkantak lesznek, és már csak parlamenti képviselőknek jók. (Kivéve azokat, akik tudatosan építik karrierjüket, egyetem járnak a sport élezése mellett, így aztán negyven felé már reklámozhatnak joghurtot vagy lehetnek helyettes államtitkárok, de e kettő végső soron ugyanaz.)
3. Hatezer jobb dolgot lehet csinálni annál, mint hogy azt nézzük, hogy sok ember, kurva lassan és iszonyú ronda ruhákban vigyorogva bevonul egy stadionba, ott végigunatkozik egy giccses esztrádműsort, később izzad és örül vagy izzad és szomorkodik, ha meg nem utazik haza időben, megint vonulgathat hülye formaruhában, korrupt sportdiplomaták előtt. (Smittpál megvan még valakinek?) A hatezer jobb dolog között meg ott van az ha te sportolsz valamit inkább. Meg a falafel.
4. Nem is értjük a legtöbb téli sportot, hogy sílövészet meg curling meg az ilyen korcsolyázások. Minek nézni? (Mondjuk a bob meg a síugrás az talán maradhat, az elsőben amúgy is a legjobb csapat a mi csapatunk, az eeeeeeelső jaaamakai bobcsapat!)

-         Aktuális okok:

1. Ez itt a világ legdrágább limpiája lesz, Putyin cárevics grande önfényezése, már eleve egy hányinger. A Putyin is, igen. Nekünk meg épp elég, hogy pártunk és kormányunk épp bemászott a fenekébe és lelkesen integet ki onnan (Paks, háromezermilliárd, junó) ne kövessük őket. Büszkén tojjunk Putyin fejére és házi limpiájára, nézzünk autóversenyt meg amerika focit, utóbbit mondjuk akkor már csak felvételről. DE! Limpia előtt Super Bowl! Mert nem az élsport az érdekes, hanem a látványos verseny, ezt a rómaik már tudták, a görögök asszem még nem.
2. A helyet, ahol rendezik úgy hívják: Szocsi. Hát ez meg meg hogy néz már ki, hülye a neve, nem egy Lake Placid vagy Calgari esetleg Lillehammer vagy Albertville.
3. Nincs okunk elővenni a hajrámagyarok-típusú nagy löttyöst, nem pálya nekünk, az meg nem tök mindegy, hogy melyik posztszovjet sminkreklám nyeri a műtánc-jégkorcsolyát?
4. Van itthon is elég sok hó, meg rohadt jég éppen,és szeretjük??? Egy fenét, én már az ablakból nézni sem, nemhogy a tévén….
5. Plusz az egészet a közmédia nevű szarkupac köveztíti, oda meg kultúrember csak végszükség esetén kapcsol. (Nálam a gyárban végszükség van általában, így a királyi orbánista rádióban azt hallgatom napok óta, hogy a fidesz az fasza, mert csökken és emel, pont ahol kell, meg szeret minket, az ellenzék meg közénk lövetne. Mindez persze tizenegy éves gyerekek színvonalán, nyilván a szerkesztőik itt tartanak, és a baromságaikat többet mantrázzák, mint egy buddhista a szent szövegeit…)

Nyolcvan felé, félúton

Mert ugye tegnaptól negyven éves vagyok, még ízlelgetem a szót, keresem a keresetlen hangot, de akkor is fura, hisz belül nagyjából huszonkettő vagyok, immár egy nagykorúságnyi ideje.

A kutyám is öregebb nálam (ő még most csak tizennégy), de tartok tőle, életem nagyobbik fele már letelt. Nem hiszem, hogy leszek valaha nyolcvan, szóval megy már a visszasszámlálás.

Viszont az jó volt, hogy remek ajándékokat kaptam, párom olyan tortát hozott, hogy húúú. Finom und Tower Bidge van rajta a Temzén, vagyis ezt ábrázolja, illetve ábrázolta, a család lassan felfalja a hidat, meg alóla a Temzét, dehát marcipán (volt) midkettő.

Már azon agyalok, négy év múlva mit hozhatok össze Petrának, akkor lesz neki kerek szülinapja, nyilván toronyóra lánccal, mondjuk Big Ben, de még egyeztetni kell, hogy hozzák ide, vagy hogy költözhetünk be mi, legyen net meg a fürdőben kád (pancsolósak lennénk, zuhanyozzanak mások), ha idehozzák olcsóbban megoldjuk, ha nekünk kell lándönbe költözni, jöhetnek a lengyel vízvezeték-szerelők. Káddal.

De tényleg, én mondjuk lándöni repjegyet kaptam, dekiált könyvet, meg az említett tortát, és valóban el voltam képedve mindezektől, kedvesem az igazi csodatévő, ráadásul huszonévesen is kitart egy ilyen vén fószer melett, akinek épp érzem magam.

Max, Karl, Emil és Én

Igyekszem távol tartani magam a politikai témáktól, ez a szánalmas mocsár tapicskolásra sem jó, de akkor is előjön belőlem a szociológus, és hányingerem van pártunk és kormányunk aktuális ötleteitől.

Az, hogy egy következő generáció teljes életét eladják az oroszoknak drágán, még szót érdemel, mert ha vala lesz gyerekem, ő fogja fizetni az értelmetlen atomerőmű-bővítést, melyet a híresen antikommunista (valamint polgáry-kereszthény-hortysta) főfarok pacsizott le egy korábbi KGB-tiszttel, az elvi elkötelezettség és őszinteség nevében nyilván. Mely ex-KGB rezidens nyilván mélyen lenézi Vezénylő Tábornokunkat, de jót rögög, ahogy a csicska teper, mint a gép, de ő tudja, hogy gyarmat leszünk megint, nem a dicsőséges Vörös Hadsereg okán, csak mert neki van pénnze, elég korrupt, és akinek ez nem tetszik azt lecsukatja.

Plusz itt van még a tervezett emlékmű, Magyarország '44-es német megszállásáról, vaskereszttel, meg Gábriel arkangyallal, akkor giccsnek tűnik, hogy a fal adja a másikat. Amúgy nincs még tele az ország giccses-angyalos-turulos 56-os emlékművekkel. Meg gusztustalan műkő (ju nó, sírköves) szentistvánokkal meg csonkamagyarország formájú köztéri izékkel, a náci rohamsisakkal koronázott kopjafákról már nem is szólva...

Ez a Rétvári nevű (politikusnak látszó izé) meg elvitetné Marx szobrát a Közgáz aulájából. Érdekes, Londonban van köztéri szobra, meg emléktábla, a British Museumban, pontosabban a könyvtárában, melyik asztal isvolt a törzshelye az olvasóteremben. Mert Marx nélkül nincs szociológia, nincs modern társadalomfilozófia, sőt felhetőleg a közgazdaságtan sem úgy nézne ki ahogy, nélküle. Szoilógusként meg pont tudom, hogy Marx nem véletlenül az egyik alapító atya, Durkheim és Weber mellett, hozzá képest határozza meg magát majdnem mindenki, akkor is ha utálja a munkásságát, a diagnózisát és konklúzióit.

És Marxot hibáztatni Leninért vagy pláne Sztálinért/Hitlerért az pont akkora baromság, mint Jézust tenni felelősért a spanyol inkvizícióért, nem nélkülözi a logikát, a józan eszet viszont nagyon is. Karl Marx 1883-ban halt meg. Amíg élt, egy igazságosabb világot szeretett volna.
A "kereszténydemokrata"  államtitkár meg gondolkodjon el a jézusi tanításon, ha már úgyis rá hivatkozik, miközben az egyházi hierarchiára, meg a szavazatokra gondol. Meg a pénzre, amiől nála nincs hiány, bár a kufárokról az említett tanítónak is volt pár gondolata...

Hiperszubjektív földrajz: Skócia

Skócia Angliától északra de az Északi-sarktól délre helyezkedik el a szélrózsa minden irányában. Területe dudoros, népessége számottevő, fővárosa Glazgó vagy Edinboró, esetleg Edinbörg, de az idő egyformán reménytelen mindenhol.

Gazdaságilag erős a mezőgazdaság, főleg a gabona termesztése, ebből viszkit és sört főznek, de inkább viszkit. A viszki kell ahhoz, hogy felnőtt férfiak abroszmintás szoknyában mászkáljanak, és ne fagykon le a tarsolylemezük, valamint elviseljék a dudálást, amit arrafelé népzenének hisznek. Fő exportcikkük az ordítás, a lóbálás és a véreshurka, utóbbinál legalább nem ordítanak. Talán nem is lóbálnak.

Skócia éghajlata jelentős, valamint vizes, ha nem ködös, de a köd is víz, csak máshogy. Számos mediterrán jellegű fürdőhely található ott, részben fedett fürdőkben, részben a viszki okán.

A skótok büszkék arra hogy skótok, valamint arra, hogy skótok, nem is beszélve legendás skót identitásukról. Ez főleg rönkhajigálásban nyilvánul meg, meg hogy kékre festett arccal lelekendeznek egy alkoholista és bigottan katolikus ausztrál filmjein, pedig a Mel Gibzonnál még a híres Észi/Villám/Díszi együttes is skótabb, ők legalább Glezgóból valók, sérelmükre. (Mer' hát legalább Angusz meg Melkolm, ahogy rendes skótokat hívnak, főleg ha férfiak.) Plusz a sótok büszkék arra, hogy legalább nem írek.

Skócia megközelíthető vonattal, repülővel, esetleg hajóval, de legjobb a Trevöl Csenöl, az megy a fotelból is, és nem kell hülye reptéri munkatársak vegzálását elviselni, skót viszki meg van a közeli teszkóban is, bár nem kell.

Az ideális állapot, mikor az ember Skóciában van, de vásárcsarnokban lehet kapni káposztás lángost, ám ez az idill csak durva tudatmódósítókkal jön össze.

Viszont a skótok lassan lehetnek függetlenek is, bár ennyire talán nem hülyék, de érdekes lenne, hogy akokor ki lenne az uralgó kiráj, vagy a miniszerierisztielnök, vagymi. Nyilván adódik Dzsoni Vóker, de asszem ő egy kitalált alak egy üvegcímkéről, szóval legyen inkább Sén MekGóven, ő ugyan benszülöt lándöni, ám neve és fogyaszási szokási vonzóak lehenek sok skótnak is, egy ilyen államfő, vagy elnök meg amúgy is ceremoniális, ami Sén esetében eleve reménytelen, ő bármely állami fogadáson gátlásalanul hányna a virágcserépbe. Amivel ismeretségben, ilyen lájkokban simán körözné a Urugváji elnököt, aki bajszos és topis, és s szakad farmjáról jár be dolgozni, mint elnök.

Skócia amúgy a legjobb hely a világon, de legalább is raja van az ezres listán (valahol), végül is arrafelé is szeretik a hurkát (csak a nevét nem tudják), leng a bőrdudájuk (csak nem kecske, de nem is macska), van nwkik szabadságharcuk meg elbukott lázadásaik, viszont arrafelé sosem volt létező szocializmus, csak kapitali angol (izé... brit) fontal, tényleg a függetlenség eseén ez skót font lenne? SCP (Scottish Pound - ha már nem Great British)?

Tanács: aki Skóciába akar utazni, tegye meg! Még Egybesül Királyság, meg Junijó, aztán fene tudja, bár a függetlenség igénye talán abból indul ki, amit Renon momdott a Trainspotingban, vagyis hogy a skótok annyira hülyék, hogy még egy rendes gyarmatosítóra sem tellett nekik, így maradtak az angolok. (Mi még ennyire sem jártunk jól, legfelebb Putyin elvtárs...)

Van számos utca....

Az szerintem nem normális, hogy az ember januárban már azt tervezi, mi/merre lészen Lándönben ősszel, ez az agybaj idáig Petra privilégiuma volt, de mostanában azon kapom magam, hogy én is ezen agyalok, sőt remek közös téma: élvezetesebb, mint jelzőket kereni a legújabb és legszagosabb kutyafingra, izgalmasabb mint a Top Gear százharmincadik ismétlése, és jobban várjuk, mint a kar ácsonyt, mert bár korán kell kelni, de legalább nem kell műfenyőt porszívózni.

Plusz lesz Brighton, ami csomó új felfedezni való, bár a tematikus csatornák okán úgyszólván őslakosnak érzem magam a városban ahol sosem jártam, de hát Oxfordban is otthon éreztem magam, elvégre egykor jártam egyetemre is, ha nem is pont oda.

De tényleg lehetne már ősz, de legalább nyár, hogy legyen újra egy kis szabadságom, öreg vagyok, nem való már nekem a munka, pláne napi szinten. Vagy legalább lehetne újra délutános műszak, hogy ne kelljen hajnalban kelnem, rettegve várni a megszólaló ébresztőt, meg hogy estefelé nyugodtan ábrándozhassak. Például Lándönről. Egyszer úgyis odaköltözöm, legfeljebb mint hajléktalan.

Heti Agyar Krónika

Bajnai és Gyurcsány Fodor Gábor bankját robbantotta fel motorral, majd találkoztak az Orbánnal találkozó Putyinnal, majd Orbán a Rogán Vutton mamájával pálinkázott unottan, miközben Szanyi kapitány európai perspektívába helyzete a másnaposan bazmegelést, a devizahitelsek issssszonyúúúan meg lettek mentve megint, a rezsi csökken mint a cövek, a pitypang nyílik, Kerényi meg lassan egy nettó Ki Dzsong (Il/Un/Kerényi), bár még nem végeztetett ki senkit, de láthatóan jól esne neki, az oroszok meg a paksi spájzban vannak és megvesznek minket, de Orbán kap érte jó vodkát, házit, az nem hányat (jön számolatlanul), a fehérvári huszárok meg jól megbasznak meghágnak mindenkit, kivéve ha focisták, mert akkor nem, csak nézhetik hogy a szóljatok a köpcösnek díjat ad a svédnek aki szerb,  meg pénzt a Lajosnak sokat, ha már van tévéje meg rádiója valamiből működtetni is kell ugyebár, nem pattan minden pinaszakállú csiszár csak úgy ingyen, de Brian May legalább nem rákos, csak időskori elhülyülésben szenved, amit a színpadon vezet le, ez persze még mindig jobb mint a Súmakker, mert az meg kómában síel, nem a színpadon, én meg lassan már nem olvasok híreket mert ezek azok, meg hogy a VV mittoménhányban mennyi a hazudós prosti meg az egyujjas agyú kopasz, de hát erről szól, Iain Banks halott, Vonnegut halott és én is elég taknyos vagyok, meg köhögök rondán, de indul a nagy dalválasztó, kár hogy rendes black metal nem várható, pedig az ejróvízió már akkor kínos volt mikor még meg se nem születtem, hát még azóta, de jobban teljesítünk, idén nyilván a fehérvári huszárock, kit érdekel, a miniszterelnök munkavégzés helyett videós óvodásokat zaklat, álmában csönget egy picit, én meg délelőttös vagyok és vadakat terelő lyuhász, de egy darabig csak szépirodalmat vagyok hajlandó olvasni, a politikai és egyéb bulvár meg mennyen a fenébe, múltkor is hallom a rádióban, hogy a Dakar-rali résztvevőit a névadó szenegáli fővárostól egy egész kontinens választja el, én hülye meg azt hittem egy óceán, de a szakértelem egy bolsevista trükk, tudjuk, megírom.

Zamúri Party Zánok

Bár még nem kaptam nekem címzett levelet Rezsiharcunk Vezénylő Csillagviktorától meg Rogán Vutton Krumplikutya alrezsinindzsától, de szeretnénk jelentkezni a Magyar Csapatba! Mer az imperilaista láncos rezsikutyákat meg kell fékezni, a bankokat is, meg az imperialista burzsoá hordák hazai szálláscsinálóival együtt!

Mer ezek mindig nyomorgatnak, áskálódnak meg köcsögösködnek. A Nép nyakán, a Magyarén. Úgyhogy én megyek a Magyar Gárdába Csapatba, ha lesz egyenruha is, a méretem sokikszel, majd küldjék ímélben.

Meg ha lesz ijen rezsimegvédő tanácskozás mindeféle képviselő meg álomtitkár urakkal, arról  szóljanak időben, hogy ráérjek, meg megszervezzem a gyárba a sejtet. Mer ott még sokan vannak akik ideológiailag képzetlenek, meg a Hírlapot se fizetik elő! Meg csak úgy "viktorozzák" a Miniszerelő... Minireszelő.... nna Miniszterelnök Urat, pedig ő értünk fárad arca verejtékével sütit sütve. Meg síjel! Hát a sok ellenforradalmár mikor síjelt? Pedig egészséges! De ezek csak isznak meg horgásznak, meg túlóráznak, a rezsicsökkentést meg baszn.... cseszn.... szóval rá se bagóznak megvédeni. Miközben a Kormány áldozatosan vért izzad, egy ijen nehéz harcban. Vagy ont...

Szóval ott a hejem a csapatban benne, a Polgári Körünk már amúgy is kifingott (pedig igen jó kis bagázs volt az Olajban Főtt Szent Jeromos Polgári Kör és Fogyasztói Csoport, csak lecsukták a Totyát, ő volt a dolog lelke), de most új csapatot építhetünk Mini Szterelnök Ur vezérletével. Ugyanott aloeverás cucccok rendelhetők!

Újévi köszöntő

Karácsony kilencedik napja van, köszönt és minden jót kíván

Kilenc mogorva trafikos
Nyolc talpnyaló, a Főnök oldalán
Hét fociklub-tulajdonos
Hat helyettes államtitkár
Öt kormánypárti rockzenész
Négy kádéenpés (a teljes párt)
Három szakszervezet, és sokkal több stadion
Két bajszos fideszes (az egyik az elnökúr)
És egy csíz a csupasz körtefán.

Az cukormérgezésrűl

Merugye feleim szümütükkel, a cukor, az nagy dózisban méreg. Közepes dózisban drog, kis dózisban meg értelmetlen.
Pedig én vigyáztam, csak kicsi süti, kicsi bejgli, kicsi szaloncukor, ehhez képest egy pohár kóla látványától émelygek. Nem baj, ha cukormentes, az íz, és a hozzá kapcsolódó élmény a lényeg. Szóval teát iszom üresen (a tonik túl édeskés) meg paradicsomlevet, kicsi worchester szósszal és csipetnyi borssal, ez lenne az alkoholmentes Bloody Mary. Ha jut, zellerel...

Így lassan túlélem az ünnepeket, és jöhetnek a normális hétköznapok (meg a nem normálisak), mikor úgy hetente kétszer-háromszor eszek édességet, az is ilyen bukta, meg hasonlók, csak csütörtökönként durvulok el három falat aranygaluskával.

A cukrot meg tiltsák már be, az édes likőrökkel együtt (a durván étcsoki meg a sör az maradhat), disznózsírt használni lassan már igazán snassz, de a "tíz deka liszthet húsz deka cukrot" típusú receptek még mennek, mondjuk errefelé is... Asszem jövőre nem lesz hagyományso angol puding, egyszerűen jó szorosan beletömködök egy halom szárított gyümölcsöt egy tálba, majd pár napra ráülök. Aztán lehet is szeletelni.

A hét kifejezése

Elvégre épp kakácsony múlt, sérelmünkre...

Hallom ugyanis a tévében, valami szegedi kocsifeltőrős hírben a melegítős nénitől (aki tanú), hogy "épp szentestéztünk, mikor hallom, hogy..."

Én meg félrenyelem a diós tekercset (épp bejgliztem....), hogy ez mekkora találmány, bár az etimológiája legalább is kérdéses. Elsőször adódik, hogy egy Szentes környéki népszokásról van szó, de meg kellene kérdezni valakit onnan, hogy szoktak-e tézni, illetve, hogy ez nagyon tájjellegű-e? Vagy csak kicsit-e? (Már hogy még Szegeden-e is lehet-e eszentestézni-e?)

Vagy van olyan, hogy Szent Este, aki egy kevésbé ismert szent valahonnan a közel-keletről, egy részeges centúrió rossz útra tévedt és később megtért lánya, akit ugyan kihagytak az evangéliuomkból, de lelkes tanítvány volt, amúgy Ester, csak az utoló betűt véletlenül kihagyta egy írnok. (Erdetileg persze Július Augustus September Petronellának hívták, csak a keresztségben vett fel egy szép ószövetségi nevet.)
És szentesete Szent Estére emlékeznek, azaz szentestéznek, ez olyan, mint a betlehemezés, csak ohne pásztorok oder háromkirályok.

Van viszont Este alakú mézeskalács, radiátor mögé dugott macska és a hagyományos csirkeszárny kétféle szósszal, vuszterrel és vorcseszterrel. Meg stílenaht, amiről kevesen tudják, hogy egy Szent Estét dicsőítő kopt himnusz német fordítása, rossszul.

Vagy az is lehet, hogy a szenteste mégis az amire gondolok. Ez esetben Jézus születesére emlékezünk. És csak emlékezünk, hisz a szülinapja nem akkor van, de emlékezni bármikor indokolt lehet.

Karácsonyi ajándék magamnak

Vettem egy könyvet, kicsit régi, mert '90-ben jelent meg, de első kiadás, számozott és hátul ott egy aláírás, ami a szerző neve: Salman Rushdie.

Amúgy a Hárún és a mesék tengere az, ez volt az első könyve amit annó olvastam, ez a kötet pedig csak negyven font volt, de úgy döntöttem, hogy kell nekem. Megkaptam, hurrá! (Na jó, plusz postaköltség...)

Dr. Who The Fuck?

Dajcsomi (na ja, csak így) aztat twittelte (eddig az évtized igéje - magyarul ez esetben inkább: óbégatta, nyöszörögte esetleg picsogta), hogy a NAV-botrány kirobbantója egy paranoiás: Meg futóbolond. Da akkor mint mondjunk Dajcs Márnemfür Tamásról, aki huszonöt éva abból él, hogy ő a fülbevalós fideszes. Sok jót nem. Érdemi politikusi, közéleti tevékenységéről nem tudunk, jó, volt annó az a Tocsik-bizottság, de oda bárkit küldhettek volna. Most meg egy ideje el van dugva a Európai Parlamentben, ez amolyan (k)Áder-lerakat fideszeseknél, de azért reméljük, belőle nem csinálnak köztársasági elnököt: Vagy alkotmánybírót...

Valamint hála a netnek, manap, mert róla ság ő a magyar poltika szánalmas bohóca, az aktuális torgyánjózsi, mondjuk nem annyira irritáló, de a szánalmas-infantilis dimenziókban már egál van. A különbség abban áll, hogy ami a rózsadombi kisgazdánál még pöfesszkedő dagályosság volt, az nála már csak szimpla bunkóság, jófejségnek gondolt trágárság. Szóval doktordajcs csak ne beszéljen, mert róla is joggal kérdezheti bárki, hogy kiafax ez a  futóbolond? Meg miért az én pénzemből?

Petra szeint a világ - London part two

Merugye Petra szabotálja, én meg olvasnám, szóval következzen az, ő hogyan írná - szigorúan szerintem (és rövidítve, mivel várom azért...)

"...Ráadásul kaptunk egy ilyen 'bunker' szobát, úgy értem a pincében félig, az egész egy franciaágy volt fürdővel, tévé semmi, a káddugót meg szokás szerint tejeskupakkal pótoltuk. Mondta is párom, hogy, hát, ez már tényleg a szokott.
Másnap mentünk valahová, már nem emlékszem pontosan mikor, de Greenwich, kiértünk hamar . Ott hatalmas csalódás ért, a Beachomber Seafood ami igen hatalmas kedvencem volt, meg páromé is (valóban) bezárt, így kénytelenek voltunk enni a Kings Arms nevű kocsmában, bár csak tizenkettő után volt kiszolgálás, vissza is mentünk később. A fish&chips-ük egyébként elég jó, de hiányzik a Beachomber, kérem vissza!!! Plusz a helyi lemezboltban ez alkalomal nem találtam semmit, Laci mondjuk igen, úgy tűnik mostanában rákattan a ska-ra.
(...)
Nem időrendben írom, de voltunk Wappingban pizzát enni, tekinettel arra, hogy a Baker Street-i egység már nem igazán a szívem csücske. Ez viszont szuper volt, párom jól ki is találta, hogy jutunk el oda metró nélkül (visszafelé már mondjuk használtuk), bár kicsit aggódott, hogy a busz elmegy-e odáig. Elment :)
(...)
A Parlament az egészen szupercsodás volt, bár mivel utolsó napra időzítettük, aggódtam, hogy belefér-e, mivel csak időpontra lehetett jegyet venni. De hát csak szombaton volt látogatható, kicsit 'puffogtam', mer ugye utolsó nap, visszaérni a hotelbe, felvenni a csomagokat, kiérni a reptérre úgy, hogy még a parlamenti látogatás után be volt tervezve egy indiai étterem is. Ez nyilván nem jött össze, pedig én Laci kedvéért gondoltam az indiait, de azt mondta, nem baj, majd legközelebb. (Végül ettünk fish&chipset, egész jó volt, de akkor most a parlamnetről: ..."

És nem, ez nem paródia, igyekezetem, pár mondattal utánozni őt, mert várom már,(hiányzik a  szövege azért!) szerintem egész jó vagyok stilárisan, csak a memóriám gyengébb, a hangulat meg sehol, vagy csak utánérzés. Hé, plíz!

Munkáslevelező II.

Tisztelt Főviktor Orbánúr! Elnökminiszter!

Látom, hogy van itten ez a gyurcsányi, a Fletó, aki ilyen hazaáruló, mer olyanokat mond hogy. Pölö vegyük el a határontuliak szavaztatát, pedig még nem is szavaztak eccer se nem, de már venné el a gyurcsányi. Pedig én igen szeretném, ha Kolozsváron meg Májamiban döntenék el, hogy Maga legyen a főminiszter-enökur, őket nem érintik a itteni adók meg mindenféle bölcs rendeletek, ők asztán tényleg elfogulatlanok valóban, és tuggyák, hogy Viktor Elnök a jó választás nekünk. De ez a gyurcsányi máshogy gondolja a fejével! Mer ilyen!

Monta is a rádjóban a nőszemély a határon tulról, hogy ez a gyurcsányi megalázza őtet, meg parazitázza. Mer tényleg! Pont eztet monta aza szemét! Nem monta mongyuk hogy para Zita, de gondóta, ez egészen biztos. Halottam belőle, ki! Merha nem teccik valami, mondom is, szerintem nemjó, akkor nyilván paparazzi zitának gondolom akiről mondom, ha nem mondom, nyilvánvaló-e nem?

Szóval! Kűggyék mán el a gyurcsányit valahová, mongyuk a Pralinéból, mi…, na a Paralametiből ki. Házelnök Urra is mindig beszól vagy néz, a szemivel, hát eszt már hotyan lehet hagyni, hátnem? De igen! Legyen ujj hásszabály, mek rakják ki a Orszák Házába is, mennyit csökkent a rezsi, mijóta majd a Pálfiur nem ihat a büfébe konjakot majd. Már hogy majdakkor azóza. Mer ez is fontos, nekünk egyszerű embereknek, mi csak ilyen munkások vagyunk, akinek itala ugye a konjak, és választot képviselójik által fogyasztyák.

Kormánymegbizott Úr Is Monta, mikor a gyerek ment a festményes alkotmánytörvény-kiállításra kötelezően, de! matekóra hejett, hogy elmúttnyócév, és de igaza volt, főleg! Így kell az ijen kommunistákokkal el bánni. Mekmondani nekik, mindig minden hol, főleg ahol, de ottan mindig. Hogy tuggyák! Meg!

Vagyis a Fletótat aztat csukják má le, tök idegesít, ehhez meg nincsen joga, hiszen a Semelecezecezi Anikó Szenátorszony, vagyhogy hívják, tuggya na a gülüszemű szőke, a fidesz tévéből, na ő is monta, hogy maffia meg baloldal meg hogy tisztára bukott az egész, és eszt a tévébe monta, szóval akkor mér nem viszi már a rendőr Pintér Belügyi Űr eztet a mocsok Gyurcsókot??? Csak itten mérgezi a közlevegőt, meg uszít! A KormányEllen! Ne haggyák én aztat mondom, csapjanak oda, ahova köll! Asztán ha má a szingszigben ül, lecsukathattyák a Tarlósit is, meg a Rogányit? Vagy azok magukkal vannak? Akkor maraggyanak, csak szójjanak nekik, hogy drága a sör, meg koszsos a villamos, szóval ne arcoskodjanak. Meg köcsögösködjenek! Deha fideszesek, úgyse lesznek kirugva, de azér Viktorminiszter Úr igazán szólhatna be, megára hallgatnak, meg maga ugyse tudhat rola, hogy mi minden, ezér is szólnék:

Tisztelettel: Gráf Ödön, fölcint Kettő/PerBé

A betegség vége

Nos, végre egy hét után újra határozottan embernek érzem magam (e kávéházi szegleten), mert elmút, a légcsőhurut, és hála az atntibiotilumok gyilkos hatásának, egy darabig nem is merészkedik vissza. Jön amúgy, minden télen hibátlanul, és pont egy hétre tesz harcképtelenné, és mindig ugyanaz: első nap láz. aztán idul a fuldokolva alig alvás, a takony az agyban meg a reggeli öklendezős felköhögés: Meg láz, magas und napokig, ilyenkor lassan már jobban sajnálom magam, mint a kóbor állatokat a városban, bár persze tudom, hogy nekik azért összehasonlíthatatlanabbul rosszabb.

De vége, ma már úgy keltem, mint egy ember, újra olvasok könyveket meg takarítok, lehet hogy mosni is fogok (lenne mit...), dolgozni azt mondjuk még három hétig nem kell, a hosszú karácsonyi szabadságot pont négy hétre sikerült nyújtani, bár én kicsit máris unok folyton itthon lenni. Nyilván innen a takarítási mánia, amint jobban vagyok...

Meg esetleg lehet szó grafomániáról is, vagy újra kezdek hímezni! Én ugyanis egyetemi (hallgató majd oktató koromban is) nyári szüneteim alatt több terítőt is... mondjuk Tour De Francot nézve, hideg sörökkel a kánikulában, de mégis.

Munkáslevelező

Kedves Kormány Viktór Polgárúr!

Parlament, Iroda, helyben

 

Én is csak azt akarom mondani írni Magának, hogy mink nagyon igen támogattyuk a rezsicsökkentésnek a csökkentését, mert a rezsi az nagyon drága vót eddig. Villanyszámla, áramszámla megggáz számla, meg víz meg villany. Ez így együtt sok! Meg nálunk fütik a lébcsőhazát is, feleslegesen, mer minek? Ottan nem lakunk egyáltalán! Meg világitanak is benne, de azis minek, mer? Montam, ottan nem lakunk, minek világítani neki. Le is vertem a összes villanykörtéket, meg elloptam a radijátorokat is, hogy ne fűccsenek vele, el. (Vettem az árábul bort, az fütésnek is jó, meg nem is rezsi, mer folyékony.) Má várom, hogy kifüggesszék a lébcsőházba, emnnyivel csökkentettem a rezsiárcsökkentést, én egy magamam

Meg támogattyuk azt is, hogy bezárjanak a tarfikákok az ilyen plázákba meg benzinkutaknál, mer minek ugye, az is ottan? Túl sokat keresnek, a kissebb tafikálók meg éhen halnak nagyon, meg Igor se jön aki ukrán és cigidiszkont egyszerre. Mútkor is láttam egy ilyen plázás tafikboltosat, aki ki jött a plázából, és be szállt az autójába! Mer az ilyenek autóval járnak, mer meghíznak a mi vérünk zsírján, ahztán csak atókáznak fölalá. Nekem meg felmeg a vérnyomásom, a Brandy márkájú konyak is alig viszi le, deazér. Na, az ilyenektől vegyék csak el a bótot, azt mennyennek inkább dógozni.

Meg szeretünk járni színházba mostanába, hogy má nem buzik vannak azokba benne, hanem szép magyar kövér emberek, akik kijabálnak, meg nagyon művészien mennek felalá. Eszt jó látni! Meg főleg ha Csurka darabok mennek, az jó ember vót, kövér meg minden, és szépen kijabált, mindig halgattuk is a Hősök terén, ahol. De asszem ő már mekhalt egy ideje.

Meg mikor váltyák má le az EUt, mikor lesznek már olyan választások ahol le lehet majd őket zavarni, Brüsszelből el. Vagy Strasszburgból! Szóval hogy ne mongyák má nekünk, hogy mit csináljunk meg. Az jó lenne! Biztos tavasszal lehet majd erről választani a szavazáson, reméljük! Ha nem, követlejük! Menetelünk is hakell!

Szóval mi itt mint (Én meg a Irén) Vikror Polgár Elvtárssal vagyunk, csak küggye a pénzt ezentúl is, merha nem kűdi a rokkantnyugdíjat (tuggya, derekammal vagyok idegi alapon), akkor máskor nem írom alá a „Csökkennyen a rizsa” című ível alá. És ezt veheti fenyegetésnek!

Tisztelettel alássan:

Stuccer Jani (főcint három, csengő rossz!)

Heti hülyeség

Az elmúlt napokban ezeket a gyöngyszemeket gyűjtöttem a rádióból (Kossuth főleg), mert mostanában szokásom lett feljegyezni az igazán fajsúlyos marhaságokat.

„Ezen a szálon mentem, követve a nyomokat…” – A szálon???

„Igen, ott Sanghajban, sőt korábban később is.” – Time And Relative Dimension In Space, gondolom.

„Mondok néhány városnevet: Besztercebánya, Budapest, Habarovszk, Sanghaj és Kalifornia” – no comment.

„A szegénység egy szociológiai probléma!” – Inkább társadalmi, a szociológiának meg inkább téma.

„Én azt gondolom, hogy arra gondoltam, mikor kérdeztem, hogy is van ez, mert nem gondoltam rá, hogy probléma lehet.” – Ja, egyből gondoltam.

„Nyílt egy emlékszoba, a házában, és… ez egy ilyen szoba.” – Ki hitte volna?

És a legjobb:

„- És milyen volt Amerikában?

-         ???

-         Olvastam, hogy voltál Dzsordzsában…

-         Öööö… az igazából Grúzia, csak angolul.”

Na ja, Csehországban meg mindenki bohém. Egy rapszódiában.

A karácsonnyal az a baj...

hogy az embernek nem pont akkor van ünnepi hangulata, mikor az a naptárilag indokoltnak tűnne, legalább is másoknak.

Mert lehet, hogy a hidegben ablaktisztítás, a mániákus porszívózás vagy az elszúrt sütemények kapcsán Isten nevének hiába szánkra vétele (sajnos negatív értelemben) tekinthető ugyan egyfajta ünnep előtti meditációnak, de azért sokat nem segít. Mert az emberek egy jelentős része szenteste már csak ideges, nyúzott és szentségel, centikre van attól, hogy felgyújtsa a karácsonyfát, jobb esetben csak véletlenül.  

(Plusz hajszolt tekintetű háziasszonyok lesik a család/vendégek minden rezdülését, és a legkisebb fintorra a „Szóval nem is jó???” bődüléssel büntetnek, erre ugyanis nincs jó válasz. Még az sem, hogy mondjuk a szájpadlásomba ment egy szálka, mert adott helyzetben ez is csak ügyetlen magyarázkodásnak hat.) 

És ott vannak még az ajándékok. Ma már lehetetlen értelmes dolgokat venni. Mert a megajándékozott vagy gyűjt valamit, de akkor biztos megvan már neki, vagy nem, de akkor meg mit vegyünk. Az úgy nevezett „hasznos” ajándék (zokni, sál, lábas, intim betét) eleve sértés, az alkohol árt, a csoki hizlal, karibi körutazásra meg nem telik. A dévédé minek (már úgyis letöltötte, ha érdekli), a kondibérlet tahó egy célzás, a saját készítésű ajándékok meg rendszerint kínosak, mert bénán néznek ki és/vagy ragasztószagúak.

Miközben még számításba sem vettűk a licit-effektust, vagyis, hogy illik eltalálni, a másik mennyit költ a mi ajándékunkra, és nem nagyon alá- vagy fölélőni. 

Viszont a felhalmozódott feszültség levezethető mosogatással. 

Talán ezért jobb ötlet, amit pl. az angolok tömegesen csinálnak, hogy szentteste irány a kocsma, étterem vagy szusibár, mosogatás nincs, a szakács nem ideges (vagy ha igen, csak hátul, a konyhában, azt meg úgysem látjuk), ajándékozás másnap reggel, kisimultabban. Igaz az éttermi személyzetek így dolgoznak szenteset, de náluk a karácsony úgyis huszonötödikén kezdődik a csízzel a csupasz körtefán, és aztán jó sokáig tart, egészen január tizenkét ugra-bugra úrig. Ami elég sok idő ünnepelni, még egy angolnak is.

Eccer minden jól lesz majd eccer

A fodbal az igen nagyon fontos, főlek a nemzettudat miatt, vagyis szempontjából. Régen, a mi időnkbe bezzeg minden gyerek fodbalista kart lenni, ojjan pédáji voltak, mint a Cucu, meg a Totya a’ ezüstcsapatból, abból. Az a fodbal még fodbal volt, kivertük a ruszkikat (vagy a ruszkiknak? nemtom…) meg másokat is, ma meg minket vernek, persze nem pont engemet a tévé előtt, csak lelkileg, a szívemből. Mer én a fodbalért élek, hallok, csak nincsen igazi fodbal idehaza, a fradiemtékán sincs már harc, csak utána Csöcsös Tocsogó bár és grillben.

De most inkább arról akarok beszélni, hogy kéne jó fodbal végre, meg jó meccsek is kénének. Jó, lesznek ilyen stádiumok, vagy stadionok, bazi nagyok, meg minden, de nincsenek jó fodbalistáink nekünk, hogy játszanak benne. Nem vagyunk a vébén meg az ebén, derég már, sose igazából. Csak jeggyel, de az meg drága, meg ugye utazni, és akkor is csak a lelátó. (Nem mondom szotyival kibírható, de nem a mi fijajink jáccanak, hát úgy elég semmiféle.) Meg van amúgy is a vébében a tévé,l izé, a vébé a tévében is benne.

Úgyhogy majd talán a gyerekek azok csinálnak végre valami nagy valamilyet, az én fijam a Döncike is jár ilyen dologba, a Kohár Tyutyu Fodbalakadémijára, ez van itt a sarkon, a kisábécé mellett, és igen jó. A kölyök tud már ultizni, ismeri a kisfröccsöt, nagyfröccsöt, házmestert, és úgy köp mint a Messzi se! Mint egy Ronáldó Maradóna! Állítólag az edző, Kula Bá’ aztat monta, jövőre a legjobbak labdát is kapnak, a többieknek még egy év szotyis edzés, meg futás, marha sok.

Na, ők már majd kijutnak az ebévékévére, vagy hogyan ragzák azt a izét. Ott meg majd jól kipicsázzák az eneszkát a Mateussszal, vagy kivel, vagy kivel is van most ez a Mateusz. A Lótár.

Meg a gyereknek lesz már stationja, nem saját persze, de ahol fodbalozhat, körülmények között. Amiktől meg jól fog fodbalozni, elvégre nem lehet, hogy rosszul fodbalozzon, ha már világkörülményű színvonalok lesznek mindenhol, úgy mondják szerteszét. Mer azok így hatnak az emberre.

Meg addigra lesz majd ilyen menő tévénk, nagy lapos meg dudoros, vagyis csak úgy látványilag lesz dudoros, szemüveg sem kell majd, de lapos lesz nagyon. Meg nagy. Szóval a stádiumba nem is kell majd kimenni, lehet azon nézni a Döncit, ahogy vágja a gólrúgást, vagy szögletet taccsol a tizenhatoson, szabadrúgásból. É közben lehet inni majd söröt, sőt söröket, amit a stacionba úgyse hagynának. Meg ha ott hideg van , vagy meg esik, akkor itthon nem, Legalább is benn. De azér jó lesz majd a sok szép fodbalpálya majd, sok jó fodbalistával, ők már a vérünkbe vannak, genetikusan Jól fognak mutatni a tévében, meg a Busuló Lyuhász figura is a tetején, rajta.

Közgazdaságtan I. - Politikai gazdaságtan

A gazdaság egyáltalán nem olyan bonyolult dolog, mint ahogy (amilyennek!) be akarják állítani mindenféle bizniszszkúlos professzorok, akik vastag könyveket írnak, és azoknak is a fele képlet, ami ugye eleve távol a áll a  magyar törzsökös, józan magyar paraszti magyar gondolkodástól. Ami magyar, ha még nem említettük volna. 

Szóval a gazdaság alapja a politika, a hatalom az pénz és vice versszak, már Montekukori is megmondta. Ezért hát ha érteni akarjuk a magyar, az ejrópai, a globális, sőt a galaktikus gazdaság mechanizmusait, elég néhány alapelvet fejben tartani, miszerint: 

1. Az MSZP a bankok pártján áll.
2. Minden baloldali és liberális a bankok pártján áll.
3. A bankok utálják az embereket (csak a pénzüket akarják), de szeretik a baloldaliakat és liberálisokot. …-kat.
4. A Fidesz a rezsicsökkentés pártján áll, és az emberekén.
5. A Fideszt nem szeretik a bankok, csúfolják őt, és belepisilnek a dzsakudzzijába.
6. De a Fidesz kitart és harcol.
7. A baloldal betart és a bankok pártján áll. Onnan tart be.
8. A baloldal egy maffia.
9. A Fidesz viszont nagyon demokratikusan és átláthatóan működik, egy fideszes eleve egy Supermanba oltott Teréz anya, valamint szép, művelt és szerény.
10. A baloldali viszont szükségszerűen aljas, bunkó és büdös a lába, meg lop. A bankok meg szeretik, csak ne tőlük lopjon, mert akkor mégsem.
11. A baloldal az emberek vérét szívja, hogy gazdagodjon, és bankok pártján áll.
12. A Fidesz ellenben az emberek vérét szívja (de az direkt jó, pl. magas vérnyomás ellen), és azokat kedves nemzeti nagytőkéseknek adja, azok meg adnak vissza belőle, de hát egy nemzet szerető kebelében ez már csak így szokás. Lajos a megmondhatója.
13. Egyszóval: ők a rosszak, mi a jók, mi tudjuk legjobban elkölteni a pénzedet. 

+1: Az állat én vagyok.

 

Nos ennyi egy totószerű összegzésben a gazdasági alapelvek esszenciális lényegének kivonatos párlata, részletes elemzés rendelhető a Századvégtől. Kormányoknak kedvezmény!

Nyelvi szépségek

Valami családi/gyerek program hirdetésében azt írják-mondják, hogy 3D-gyurmázás! Mér’ van másmilyen is? Mondjuk 2D gyurmázás, amikor odamegy a kölök, aztán nagyot néz mikor a kezébe nyomnak egy rajzlapot meg némi színes ceruzát, mert a 2D gyurmázás az ugye rajzolás. A 4D meg a gyurmafilm…

 Egyébként is elég idegesítő a sok nagybetűs fellengzés, hogy Y2K (emlékszik még valaki?) meg X és Y generáció (felkészül: Z a hangya), nem is beszélve arról, hogy WC, ami pedig csak klotyó. (Példamondat: OMG, CCTV-n 3D-ben csekkolja a bossz a PA-t a WC-n, mi a WTF csinál.)

Amúgy alapvető jelenség, hogy a szavak lassan elveszítik jelentésüket, nem az eredetit, hanem bármelyiket. Mint amikor egy újonnan hajszín-castingolt fiúcsapat legeslegelső számát úgy vezetik fel a médiákok, hogy a legújabb sztárok első slágere! Honnan tudják, hogy sztárok lesznek a gennygombócok, és hogy pont ez az izé lesz sláger, illetve hogy ettől lesznek sztárok rögtön?

És egy kormánypárti egyujjas-agyú miért mond ilyeneket, hogy olcsóbb lesz a rezsi? Mikor a rezsi valaminek az ára, az ár meg nem lesz olcsóbb, az árnak ugyanis nincs ára, ő maga az. Mint Heideggernél: a lét nem létezik, mert az létezik, ami léttel bír, de a lét nem bír léttel, ő maga a lét. A lét létlik.

Az Y-generáció meg alacsony rezsiárak mellett gyurmázik 3D-ben. A WC-n, nyilván.

Disznóság

Magyar disznók magyar ólban magyar gazdák által röfögjenek! - mondotta valami kormányzati fősertés az áfacsökkentés kapcsán, márhogy az élő meg a féldisznón (ami valószínűleg halott már, plusz eldől az ólban) kisebb az áfa.

Érdekelne, hogy egy minisztériumi íróasztal mögött pont hogyan is képzelik el a röfögtetést? A gazda (aki magyar, vagyis bajszos és szalonnakedvelő fidesz-szavazó, legalább is így képzelhetik odafönn) előröfög, a disznók meg utánaröfögnek, esetleg a gazda (bajszos etc.) addig csiklandozza/dögönyözi a disznót, míg az nem röfög, ez lenne az ún. "prvokált röfögés", vagy a gazda maga egy disznó és röfög, a malacai helyett is (melyek így általa röfögnek). Magyarul persze.

Isa por es...

Ma délelőtt a péktől hazafelé felfigyeltem egy kisteherautóra. Igazából nem volt rajta semmi különös, vajszínű árnyalat, sötét üveg, koszos ponyva. Viszont felirat vagy logó sem volt rajta, leszámítva egy-egy apró betűs webcímet az oldalán meg a hátulján. Én meg megpróbáltam kisilabizálni, mióta ugyanis megtanultam olvasni (még 1823-ban) kényszeresen el kell olvasnom mindent, csokicímkét, reklámtáblát, mindent, de gondolom ezzel sokan vannak még így.

Ez esetben viszont ez elég nehezen ment, hogy akkor mi is van odaírva. Havasszoros... havonszaras... homokszaros... neem, hamvakszorasponthu. Na ez elég bizarr, mert ugye:

- Írhatnák azt is, hogy temetkezési vállalkozó, nyilván csak ők szórhatnak legálisan.
- Meg lehetne valami cím, telefonszám, de nem csak egy egészen közelről olvasható honlapcím.
- És hát egy temetkezési vállalkozástól inkább azt várnánk, hogy a kaszni fekete és az üveg fehér. (Jó, tudom, ez csak a teherautójuk, de az imidzs az imidzs valamint biznisz iz júzsöl.)

Így aztán elszabadulhat az ember fantáziája: Lehet pl., hogy hagyományosan már nem is temetnek, ők csak szórással foglalkoznak, de az számtalan módon teszik, kézzel, géppel, flakonból, nagy nyomású  permetezőből, meg különböző helyekre (szent folyókba, kevésbé szent folyókba, koszos kis patakokba, mezőre, rétre, mákostésztára, a szomszéd autójába etc.).
De az is előfordulhat, hogy azért csak webcím van, mert pusztán virtuálisan szórnak (nyilván egy tamagocsi-temetőben), az egész megy online, regisztrálok, belépek, megadom hogy kit és hol, aztán megnyomom a "szórás" gombot és mehet. Fizetés kártyával, Fácsés lájkolóknak öt százalék kedvezmény.

Végül is mindegy, még nem érzem az égető szükségét, hogy szórjak vagy szórjanak, nem tervezem, hogy feliratkozzak, bár ha van valami jó first minute akció, meggondolandó. Esetleg kérek egy szórás-foglalást (elsőbbségi beszállással, naná)szülinapomra, nincs is szebb, mint születésünk alkalmával jövendő elmúlásunkon merengeni. Bizonyos kor felett ez úgyszólván kötelező kör.

De ez a minimál-reklám igazából gerillamarketing, az ember arra számít, hogy ha rákkattint, jön a direktebb (pl. "Senki sem szór úgy, ahogy mi szórunk"), esetleg szórótanfolyamot is reklámoznak ugyanott. De nem, egy elég átlagos temetkezési vállalkozás honlapjára tévedünk, ahol a legextrémebb nagyjából az akciós légi temetés (kompletten 199 ezerért, áfával együtt!). reméljük ez nem hasonlít a tengerész temetésre, azaz nem egy bazi nagy tölgyfa koporsót dobnak ki a gépből. Zászlóval letakarva. És utánadobják a sírkövet is.

Tudomámlógia

Mivel a szociológia egy unalmas tudomány (vagy tíz évig az ellenkezőjét állítottam, de már unom - állítani is), új területeket kellene felfedezni a tudomány fénylő horizontján, már ha a horizonton vannak utak, jut eszembe ez is érdekes kutatási téma lehet. (Valamint, hogy hány angyal táncolhat egyszerre a tű fokán? És keringőt, tangót vagy bugit?)

Nyilván valami interdiszciplináris dologban kell gondolkodni, mint a biokémia vagy a paleo-irodalomtörténet, hisz ma ez a divat, tíz brit tudósból kilenc szerint legalább is. Valamint közülük nyolc ugyanolyan fogkrémet használ a mosógépben, vízkő ellen.

Szóval, az izgaalmas új tudományok lehetnének mondjuk:

- Kulturális ornitológia: a madarak szerepe a törzsi és modern kultúrákban, a mítoszokban, a népművészetben és a tányéron. (Mesélve, énekelve, faragva. sütve-főzve.)
- Asztrobotanika: földönkvüli növények tudománya, illetve ha nincsenek, akkor annak vizsgálata, hogy pontosan mely növényfajok nincsenek a Földön kívül, illetve miért, és mi módon nincsenek.
- Geopatológia: halott ásványok tanulmányozása, különös tekintettel arra, hogy a vizsgált kőzetek mikor és miben pusztultak el, illetve éltek-e vala egyáltalán? (Megkövült növények/állatok itt nem számítanak, azokkal foglalkozzanak az őslényes pacákok.)
- Gasztrolingviszika: ízlelés és nyelvhasználat összefüggéseinek vizsgálata, avagy melyik chilitől káromkodunk a legdurvábban (a Gordon Ramsay-skálán mérve) vagy melyik borász használja legtöbbször indokolatlanul a "tanninok" vagy a "gyümölcsös jegyek" kifejezéseket. Illetve omlósabb-e a karaj, ha "husi"-nak becézzük. (Kiegészítő terület: koviubi, sali, csoki, hambi etc.)
- Klinikai teológia:  hogyan imádkozzunk a betegekért a kórteremben, a műtőben és a hullaházban. A keresztény, a muszlim vagy a buddhista rítus hatásosabb-e, melyik gyógyszert lehet kiváltani velük, és számít-e lélekvándorlás a halálozási arány számításakor?
- Pszichoesztétika: az oligofréniák és pszichopátiák művészi vonatkozása, a neurózisok hatása a kortárs irodalomra, függőség és kreativitás, mennyire legyünk őrültek egy korszakos remekműhöz?
- Lógia: avagy lótudomány, na ez igazán interdiszciplináris (lótörténet, lóanatómia, lóságismeret, lópatológia, lószociológia, lóstatika és lódinamika, mikro- és makrológia). - Bár lehet, hogy a makrológia a rohadt nagy dolgok tanulmányozásának tudománya, mint az élet, a világmindenség meg minden...

Hálás nyelvek

Ma kiderült - mert  a jegyzőkönyv kedvéért érdemes leszögezni: az interháló und közösségi média korában minden disznóság kiderül egyszer - hogy a CBA vezetői különösen gusztustalan, primitív politikai körlevelükkel próbáltak nyomást gyakorolni a cég alkalmazottaira, hogy menjenek a 23-án abszolvált Birkamenetre. Merthogy posztkommunisták meg liberális gazemberek fenyegetik a multikkal az igaz magyarokat, főleg Szent Dagadó Viktor Főminiszter Urat, aki akkora formátum, hogy lassan a róla mintázott szobra is a Holdig ér.

Ez nyilván balhé, a cébésás baldauf meg lázár (megint indokolt a csupa kisbetű), viszont még csak nem is szégyelli magát egy ilyen tahó munkahelyi trollkodás után, őnekik ez magánvéleményük, meg tulajdonosok is, az alkalmazottaik meg nyilván örülnek az elvi-ideológia útmutatásnak, és lelkesen mentek birkamenetelni, bégetni a sok kicsi bayerzsoltival, mer az jó, plusz az akolmeleg. És amúgy ez nem magánvélemény, privát politikai állásfoglalás, ez kérem ez szimpla seggnyalás, kis hálás gesztus a Gazdi alfelének, hátha leesik még valami. Ami nem az.

Még szerencse, hogy a nevezettek nem vudu-hívők mondjuk, akkor kötelező lenne a holdtöltekor fekete kakas vérében fürdés, illetve nem lenne kötelező, de erősen ajánlanák, ami majdnam ugyanaz. Ez honnan is ismerős? Megvan: akié a föld azé a vallás, akié a bót, azé az alkalmazott, aki igazából a tulajdonosok szemében jobbágy, csak nem így hívják. Legfeljebb egymás közt. Nem is leveleznek fele, csak a falusi bíróval (esetünkben boltvezető), aki majd megmondja a sok parasztnak, hogy mi mennyi merre.

Na ettől a hűbérúri tempótól lesz minden normális embernek hányingere: úgyhogy innentől sokakkal együtt én is bojkottálom a cébéát, a fideszmagyar szarulnemzeti üzletláncot. Azt mondom felebarátaim: ha cébéát láttok, szaladjatok onnan, ahogy a torkotokon kifér!

Könyvajánló - Neil Gaiman-Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Megint muszáj megemlékezni, az aktuálisan olvasott könyvről, mert ki ha én nem, ráadásul meg is lepődtem rajta, igaz már nem először. Neil Gaiman-től eddig két könyvet olvastam, az egyik nem tettszett, a másik igen, ez meg eléggé, bár nem egyedül írta, hanem a sokak által magasztalt Terry Pratchett-el közösen, aki viszont nem akkora kedvenc, talán nem véletlenül. A fantasy ugyanis egy olyan irodalmi (filmes stb. ) címke, amitől garantáltam menekülök, ennél jobban már a csak a 'musical' szótól ver ki a víz, az (néhány jelentékeny kivételtől eltekintve) tényleg az emberiség-ellenes bűnök kategóriájába tartozik.

Az Elveszett próféciák viszont egész jó (csak a cím fordítását nem értem, eredetiben ugyanis Good Omens), a fülszöveg szerint a világvége még sosem volt olyan vicces, dehát ezt én nem tudhatom, világvégét még csak tévében láttam, és az néha elég vicces, bár egyszer megnézném Tarantino rendezésében is.

És akkor egy rövid részlet (ahol egy angyal meg egy démon beszélget, régi kollégák amúgy):
"- Figyelj - mondta Crowley elkeseredetten - hány zeneszerzőt tudsz felsorolni a ti oldalatokon, mi? Elsőrangút, úgy értem.
Azirafael meglepettnek tűnt.
-  Hát nézzük csak... - kezdte.
- Kettőt - mondta Crowley - Elgar és Liszt. Ennyi. Az összes többi nálunk van. Beethoven, Brahms, az összes Bach, Mozart és a többiek. El tudsz képzelni egy örökkévalóságot Elgar társaságában?"

"(...) Mit gondolsz mennyi időnk van? - intett Crowley a Bentley felé, aminek fölpattantak az ajtajai.
- A jóslatok eltérnek - mondta Azirafael az utasülésre csusszanva. - Legalább az évszázad végéig, bár már korábban is számíthatunk különös eseményekre. Az utolsó évezred nagy prófétái jobban ügyeltek a versmértékre, mint a pontosságra.
Crowles a slusszkulcsra mutatott, ami magától elfordult.
- Azaz? - mondta.
- Tudod - válaszolta az angyal udvariasan. - 'És a világnak vége lészen, pampa-rampa-rampa négyben.' Vagy kettőben, hétben vagy ilyesmi. A 'hatban'-ra kevés a jó rím, úgyhogy azok jó évek lehetnek."

És milyen év jön mindjárt: "pampa-rampa-tiznenégyben"! Szóval mondom néktek, vegyetek babkonzervet sokat. Különben isa por es homu lösztök.

NOSZF (eratu)

Ma van a Nagy Októberi Szcialista Forradalom novemberi évfordulója, amiko a következő történt: a Patyomkin páncélos matrózai fellázadtak az Auróra cirkálón, mert büdös volt a hús, ezért lőni kezdték a Téli Palotát ősszel, amitől egy sortűz nyomán babakocsi gurult le egy lépcsőn. Valamint őszirózsák.

Az egészet Vlagyimir Iljics Markszengelsz szervezte a háttérben, a párizsi barrikádon, olasz futurista költőkkel (pl. Majakovszkij), és aztán átvették a kettős hatalmat Joszif Viszáronovics Kerenszkijtől a Dumában, ami egy dácsa, az amúri partizánoknál.

A cári családot  (II. Romanovot) később kivégezték Katyinnál, egy másik dácsában, illetve az egyik hercegnőt csak félig, mert később szerepelt egy róla elnevvezett rajzfilmben is. Aztán megalapították a Szovjetoroszország-Úniót, leniiinini úton, azaz Trockijjal, akit később egy mehikói jégcsákánnyal ért sajnálatos baleset, mikor véletlenül hátulról fejbe verte magát. Vele. A fehér bolsevikok meg polgárháborúztak a vörös mensevik kozákokkal a Donnál, de az később csendes lett.
A Csendes-Óóóceánnál meg véget értek a csaták. És mindez egy nap alatt!

Alma a fájától

Olvasom a Zindexen, hogy "Dinasztiák uralják a Pécsi egyetemet", mert pl. a jogi kar dékánja a saját fiát nevezi ki tanszékvezetőnek, meg egyébként is túl sok az apja-fia/lánya, férj-feleség átfedés az oktatók között. Kicsit olyan mint a Ewing család, csak úgy lehetsz valaki a cégénél, ha beleszületsz, esetleg beházasodsz, de ahhoz kell a Keresztapa jóváhagyása is.

Hát, ez nekem elég ismerős oktató koromból, itthon, a nem túl jelentős Kapozsváry Egyetemen is komplett családfákat lehette volna összeállítani a belső telefonkönyv alapján. Hogy adott karon a férj tanszékvezető, a feleség meg a doktori irodát gardírozza, a fater vezető, a fia ugyanott tanársegéd (ilyen több is akadt), szóval a dinasztikus viszonyok szintén adottak voltak.

Mert van ugye az örökké hivatkozott egyetemi autonómia (ami fontos, mert legalább nem az összes vezető pozícióba a miniszter/államtitkár nevezi ki a csókosait), de ez néha a kontroll teljes hiányához vezet. Hisz a magyar egyetemek alapvetően feudális intézménnyek, a hűbéresek bólogatnak uruk és parancsolójuk döntéséhez (és tartják a markukat) a jobbágyoknak meg már eszébe sem jut, hogy mindez máshogy is lehetne. Isten Kegyelméből Dékán Úr/Asszony, vagy bárki döntésképes lény egy adottság, kinevezi a fiát, hát ez van, ez a természetes, pont annyira, mint hogy reggel felkel a nap, a fű többnyyire zöld, a politikusok meg hazudnak.

És mifelénk amúgy is évszázados reflex, hogy minden szentnek a maga almafája felé hajlik a keze. Hogy ne essen messze tőle.

Sajtó mortale

A szokásos munkahelyi program keretében fogyasztott közszolgálatinak hazudott rádiószerűség megint alulmúlta önmagát. Ez önmagában nem érdemelne említést, a derék rádiósok a béka seggét már jó ideje csak felderítő ballonokkal érhetik el, de ma azért sikerült elképeszteniük.

Először is, ez volt az első nap (már abból amit hallottam), mikor csak pozitív hírek voltak, országunk dicső jelene és fényes jövője vetült lelki szemeink elé (merthát rádió, de a kétharmad bármikor bevezetheti a látható rádiót, és hogy ne hívják tévének - az annnyira nem forradalmi - mondjuk Vizuális Kormány Információ lesz a neve, a józan ész, meg e hejjesirás bolsevik ármánykodása ellenére is) miként szeretett vezetőnk, a Tokás Rezsiharcos Kisgömböc is elégedetten szónokol az elé terelt nyájnak, meg szavazásra buzdítja a diaszpóra magyarjait. Hát igen, nyilván Torontóból látják csak igazán jól az ottani magyarok (meg kedvezményesen honosítható házastársaik), mi lenne a jó nekünk, itt.

Egy setétebb árnyalat vetül csak az egész délutáni én kicsi pónim hangulatra, valami Hiller nevű komcsi (állítólag miniszer volt a marhája, meg professzor - na ja, én meg a római-parti pápa), hogy hát szétbarmolták az oktatást, mármint a Viktor meg a Rózsika, hát ember az ilyen? Még jó, hogy a derék hírszerkesztőknek eszükbe sem jutott megkérdezni valami tanárt vagy kutatót, hogy szerinte-e is-e, de nem , ők megkérdezték selmecigabikát az Egyre Ijesztőbben Halfejű Nőt, aki meg kinyögte, igen intellektuálisan, hogy "eeemúúttnyócév".

A hírműsorokban kicsit élvezkedtek még az ellenzék belső konfliktusain, bajaivideóztak egy egész keveset, de az pl. nem lett hír egyáltalán, hogy a vakkomondoros főfaszt végre kibaszták a pártból (a fideszből naná), miután már ő is beismerte, hogy részegen verte párszor a korlátba élete párja fejét, aztán meg vörös fejjel hazudozott. De ez nem hír, végül még megingik a munkavállaló (humánerőforrás) eleddig rendíthetetlen hite Pártunk és Kormányunk csodálatosságában, és nem termel, vagy nem olyan hatékonyan. Így meg ugye mikor hagyjuk már le végre Németországot?

De a délután úgy indult, hogy volt egy félóra David Attenborough-ról, aki kicsit értekezett a közszolgálati  média mibenlétéről, ilyeneket mondott például, hogy a hitelesség a legfontosabb. Ez meg lement a Kossuthon, és nem szakadt rájuk a szerkesztőségi szoba plafonja, miközben buzgón helyeseltek. (Persze lehet, hogy később leszólnak a Párttól, hogy mi volt ez a bíbíszís, imperilaista propaganda?)
Sir David amúgy ért hozzá, eretelileg a BBC nevű rádióhoz jelentkezett, de mondták neki, hogy nincs üresedés, de nem lenne kedve beszállni egy új projektbe? Úgy hívják "televízió", most indul.  (Később meg a BBC2 igazgatója is volt, az MTVA-hoz nyilván nem vennék föl, túl okos, túl független, meg ötletei és elvei is vannak, még 87 évesen is, mikor az itteniek szerint már minimum húsz éve nyugdíjba kellen lennie.)

Tanulság nincs, ennyi mára...

Az nátha gyötrelmeirűl

Folytatva a panaszkodást: az életem egy gyötrelem. Most konkrétan azért, mert köhögök mint egy.... nos, mint egy dolog ami köhög, plusz taknyos vagyok, és kijött a herpeszem. Ez már önmagában elég az összeomláshoz, de ráadásul még dolgozni is kell közben, amitől meg ugye nem lehet. Így aztán extra lassan telnek a nyolc órák, abba már bele sem merek gondolni, milyen lassan fog majd a pénteki tizenkettő.... Brrrrr...

Mindenhol fájok, a fájdalomcsillapítótól viszont izzadok, az ortom rojtos, de a krém, ami állítólag jó rá, nem gyógyítja csak csípi (és nem, ez mégsem annak a jele, hogy használ, ugyanolyan piros és fáj, vagy egy kicsit jobban), és nem tudok aludni.

A nemalvás persze csak részben a nátha következménye, satbil oldalfekvésben már tudok úgy lélegezni, mint Darth Vader, viszont az éjszakai zaj, az egészen rémes. Ugyanis az elmúlt két éjjel nekiálltak a csomópont útfelújításának, ami konkrétan azt jelenti, hogy este tíztől úgy hajnali hatig gyalulják lefelé az aszfaltot. Nappal nyilván nem akarnak nagy fennakadásokat okozni a közlekedésben, így csak elszórt légkalapácsolással múlatják az időt, éjszaka viszont nekiállnak a nagy gépeikkel, komolyan.
Mintha legalább is irodaházak lennének a környéken, meg elhagyott raktárak, nem pedig lakóházak, körbe-körbe, és nyilván a helyi erők nagy része nem pont éjszakai műszakban dolgozik a héten (ha igen, nyilván utat gyalul, szigorúan más ablaka alatt), szóval ilyentájt aludna mondjuk, már csak a munkaerő-újratermelés okán is.

Ráadásul a kutya sem tud aludni, így aztán egész délelőtt csak szédeleg fel-alá a lakásban, és néha véletlenszerűen elalszik valahol. Álmában csönget egy picit.

Az hajnali röptéri gyötrelemrűl

A hajnali gépeket egyre rosszabbul bírom, három után kelni, miközben éjfél körül alszom el (és nem alszom jól, mert folytonosan azon görcsölök, hogy mikor kell kelni - és nem, a horkolás sem azt jelzi, hogy hű de pihentetően alszom), szóval rosszul fizikailag is rosszul vagyok. Fáj a fejem, émelygek, görcsöl a gyomrom, rám sóznak mindenféle hitelkártyát ijesztő fiatalok a reptéren. Tényleg, be kellene tiltani az ilyen lerohanós marketinget, mondjuk reggel nyolc előtt - asszem még öt sem volt mikor valami szitibankos izék azzal nyomultak, hogy legközelebb a viájpí váróban várhatunk, korlátlan kaja meg pia, mintha reggel ötkor, szarul lévén pont erre vágynék. Hát nem, én egy ilyenkor egy ágyra vágyom, kilenc órái kelésre, meg utána sajtos pirítósra kakaóval, arra vágyom.

De e helyett marad a reptér, kvázi-zombi státusz (még csoda hogy a határőr fényképről felismer), meg valami szánalmas alvás-kísérlet, belső ülésen a falnak dőlve, amitől leszállás után kevésbé vagyok álmos, de a fejfájás meg a hányinger az ugyanaz. A csomagra várva szenvedek, a reptéri vonaton kínlódom, aztán valami hideg, szénsavas alkoholos üdítő (miszerint cider) meg majonézes-rákos szendvics révén kezdem visszanyerni emberi formámat, bár a majonéz később még megbosszulja magát.

Igazából másnapra, 9-10 óra alvás után leszek önazonos, így aztán egy átlagos lándöni úton egy nap már ment is a pocsékba, pedig ugye azért kell nekem három órát aludnom, hogy ne menjen. Mert így egy nappal több - nem feltétlen a lelkes városi turistáskodás, csak a kialvatlan rosszullét.

Ez persze régebben jobban ment, de úgy néz ki öregszem, így mindjárt negyven évesen kezdem értékelni a kényelmet, a rendes alvásidőt, a normális reggelit - azokat, mik túl vannak a puszta túlélésen. Ez huszonévesen nyilván máshogy volt, látom is Petrán, aki teljesen udvariatlan módon még mindig huszonéves, hogy bírja a pörgést mint a búgócsiga,  bár ha elfárad, akkor rögtön s nagyon. Ez nyilván ilyen női dolog, vagy nem.

Nekem tehát jó lenne egy délelőtti gép, úgy tíz vagy fél tizenegy körül, de másik felem nem hagyja ezt, inkább engem szenvedni hagy, az neki kevésbé fáj, mint pár órával kevesebb Londonban. Mondjuk évente egyszer én is kibírhatnám (mondhatjuk), de talán lehetne már rohadt ülésszám is a beszállókártyán, kevesebb gyomorideggel, meg a kézipoggyászos futóverseny kiiktatásával talán én is kisimultabban néznék a hülye repülőutak elé. Addig is a vizzer rohadjon meg a neve napján, bár nem tudom  mikor van, a katolikus egyház szerintem még nem kanonizált egy Szent Vizert sem. Szóval rohadjanak meg még máma inkább.

A szitibankosok meg szerencsére nem jelentkeznek, pedig szerintem voltam olyan hülye, hogy az igazi telefonszámomat adtam meg nekik. Fáradt voltam, na.


(p.s. Visszafelé amúgy nem is volt olyan gáz, normális alvás, rendes ebéd meg ilyenek után meglepően jól tűrtem a reptéri tortúrát, a futóverseny is inkább vicces volt, pláne a csaj, a ki előttem futott a kapuhoz, gurulós bőrönddel naná, és csak ott derült ki, hogy neki és az egész femilinek elsőbbségi beszállókártyája volt, indokolatlan többletköltségért. De akkor minek rohant? Sportoló? Vagy csak magyar?)